Felső-Szabolcs, 1920 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1920-06-06 / 10. szám
Kirntirda, 1920.-ojiißfßT Räiniligjeleiiik csißfttöleöii és Yasárnap.-’{gä >?3í;£_ SEfőfizetési ár: NfÉsl#e 36 K’ Eg*^®1 K50fnfclw 3täll3* I. évfolyam, 10. szám. Szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilap. Vasárnap, junius 6. Felelős szerkesztő: BORBÁS GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KISVÁRDA, Somogyi utca 1. sz. .b sm íí5i ' ”,v ^ Tanulságok. J " Eltekintve a múlt hét szombatján é&ivasárnapján lezajlott népgyülések potttöiSái színezetétől, igen érdekes és a JÖVŐT illetőleg biztató reménnyel ke- cái^ét#1* tanulságokat lehet belőlük áfciiBűnösen fog talán hangzani, hoj# Erdélyből ide kerültek előtt Kí^$ráa mint a kommunizmus főfészke.: völfodaállitva. Csak az oláh [apók, vá^áz.oláh cenzúra és terror által bei^íj^solt magyar lapok szemüvegén keresztül láttuk a megszállott területekéig s azokon keresztül igy* festett Kisvárda látképe. Igpz, hogy az oláhoknál a magyar egyértelmű volt a kommunistával, még;'a,;tfétnzeti hadsereget is jó, ha csak á!' ^jipmitácsi banda“ megtisztelő metaforájával illették* de Kisvárdát folyton kiemelték mint a kommunizmus melegágyát, amihez Pogány nép- biztos-elvfárs kisvárdai szereplésekor tett ismeretes nyilatkozata nagyban hozzájárult.. ;; Azóta alkalmunk volt meggyőződni, hogy az állapotok itt sem voltak!'jobbak vagy rosszabak az átlagosnál. Sőt az oláh kivonulás után lassan-dassan kitűnt, hogy ezt a beállítást kissé túlzottnak kell tartani. Természetes is. A környék szinte teljesen,” Kisvárda pedig javarészt kisgazda, ők pedig az íngyen föld masz- lagátől eltekintve, nem igen voltak kaphatók a yilágot ujjáteremtő apostolok 'tanításaira: Tálán még az ingyen föld sem tévelyitette mfcg évszázados józan gondolkozásukat annyira, mint az a körű íniény* hpgy vezetőikben, a tisztviselőkben, az úgynevezett „urak“-ban megrendült a bizalmuk. í Okát ennek két motívumban találjuk. Egyik, az első a legsúlyosabb és legvádlóbb. A tisztviselők, a háború okozta megélhetési nehézségektől késztetve s' a mások könnyű meggazdagodásából csábítva,' letértek arról a helyes wtról| , mely még a külföld előtt is bfcsílitíé tetj;e a magyar tisztviselői kar intaktságát. S ezzel eljátszották a nép bizalmát. Másik oka, hogy a koriimuniztnus érezte, hogy csak úgy tud zö$,t ágra -.vergődni, ha ezt a már úgyis megrendült bizalmat, vallási, politikai és társadalmi téren egyaránt végkép kiirtja. Tüzzel-vassal neki fogott, és sikerült. Azért volt a katonai rangjelzés letépése, a cimek eltörlése, a papok elkergetése, a tisztviselők elcsapása stb., hogy a tekintélyt, ezt a legerősebb pillért, mely még jobbról- balról támasztgatta az inogni kezdő államépületet, kidöntsék. Természetes, ez eddig általános és nem speciális kisvárdai jelenség. De itt is előfordult bizonyára s igy a nép nem igen bízott és bizik vezetőiben. Ezen pedig segíteni kell. Mindenesetre nem úgy, mint az elmúlt népgyü- lés alkalmával történt, hogy a tisztviselők az első tisztviselő látogatását távollétükkel tették fényesebbé. Az a dolJlémely pesti poétának. Küldi egy lantos a végekről. Szeretnék most a telketekbe látni, Hogy fáj-e nektek Erdély és a végek, S ha fületekbe jut a sikoltásunk, Nem mondjátok-e: Eh mit, él az élet Tovább, s lesz mindig dal és szerelem ! Szeretnék most a telketekbe látni, Hogy vájjon mi patakzik rajta át, Még nagy betűvel írjátok az „asszony“-t, S kis betűvel az Istent s a Hazát? Szeretnék most a telketekbe látni, Hogy „Übermenschek“ vagytok most is még, S túl e széttépett, nyomorult hazán, Még kell nektek a nagy „testvériség“? Szeretnék mosi a telketekbe látni, Látni, hogy színes szókkal játsztok-e, Mikor mi már csak hörögni tudunk, Mert fojtogat az ellenség keze ? Szeretnék most a telketekbe látni: Miről irtok? hisz ó annyi a téma / Sok mindenről kell, mindenről lehet, — S ki tudja, tán rólunk is néha-néha ! Szeretnék most a telketekbe látni, S szeretném, ha látnátok, hogy’ vagyunk, Öletekbe tenném holt gyermekünk, Rächet siralmát: megfojtott dalunk! Szeretném, ha a telkünkbe látnátok, És látnátok a véres rongyokat, Amikbe koldus-testünket takartuk, S a gaz kezet, mely fészket bontogat És otthont dúl és szent láncokat tép szét ! Mutatnám az ebként kiveri magyart, Hogy’ búcsúzik a határszéli fától . . . S a szivetekbe perzselném a képét . . . Azután — ha tudtok — daloljatok másról I 1919 szeptember. Végvári. gon már nem változtat, hogy a miniszter nem jött el. Ez hát a tekintély és bizalom visszaállítása! így akarják talán azt maguknak megszerezni a másé rovására ! Akarminő pártállásu is az a miniszter, mégis csak a felelős magyar kormány tagja, az állam első tisztviselője, aki iránt a kitüntető tiszteletet már jópéldaadásból, még politikai meggyőződés ellenére is, meg kell adni. Mert a nép könnyen általánosít, s a példát gyorsan követi, különösen az olyant, melynek bacilusa belé van oltva, melynek követésére, hogy úgy mondjuk, betegsége kényszeríti, Csak nem akarták talán a közmondás tanácsát alkalmazni, hogy a kutyaharapást szőrével kell gyógyítani. Pedig az utóbbi néhány hó alatt, nagy javulást lehetett észlelni. Az utóbbi népgyülések épen erre örömmel töltő tanulsággal szolgáltak. Mig a Tevéi naggyülésén elveszett területeinknek fegyverrel való visszaszerzése mellett itt-ott hangzott fel egy-egy éljen, most ennél a gondolatnál szinte egetverő zúgással harsant fel a nép egyetértése. Ennél nagyobb lelkesedést csak Horthy Őfőméltóságának és a nemzeti hadseregnek említése váltott ki. Úgynevezett urak, intelligens osztály ! Nem veszitek-e észre, hogy bizni kezdenek bennünk, s ezt a bizalmat, mely az ország érdeke, melytől függ 3 és fél millió magyar rabságból való felszabadulása, párteszközökké tenni önmagunkkal szemben oktalanság, a haza iránt pedig bűnös meggondolatlanság. Jó utón van a nép. De ezentúl csak azt lássa, hogy vezetői, akikben bizni kezd, olyanok, hogy gyanakvó természete semmi kivetnivalót nem találhat bennük. Vezessük tehát a régi egyenes utón népünket, hajlik felénk, hiába az évszázados összeforrást a kommunizmus világmegváltó maszlaga nem tudta kettétépni. Tiszta kézzel, polgári becsülettel, a közérdeket néző igazságos szemmel járjunk el tisztünkben, akkor a bizalomnak ezt a kis csiráját újra hatalmas fává nevelhetjük. Ösztönözzön bennünket annak a reménynyel biztató ténynek a leszögezése, hogy népünknek a kommunizmus vezérlő elvtársai és a mostani vezető elem, a tisztviselők között tett összehasonlítása nem ütött ki idáig a mi hátrányunkra.
