Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
XXlIf. évfolyam. Társadalmi és kü_& ”i, Jtilap. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Előfizetés! árak: Egész évre 8., fél évre 4., negyed évre 2 korona. Lelkészek-, tanitők-, jegyzők- és tisztviselőknek egy évre 4 korona. Főszerkesztő: ÉBNER JENŐ. Felelős szerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint az összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér. Jegyzetek. Régi, kedves emléket elevenítünk föl ezzel a vezércikk címmel. Lapunk olvasói bizonyára még élénken emlékeznek ezen állandó rovatunkra, melyben a hét eseményeit tárgyaltuk, egyrészt kritikát gyakorolva a megtörtént dolgokon, másrészt pedig uj, életre való eszmék fölszinre vetésével irányt adva Felsőszabolcs kulturális és társadalmi élete fejlődésének. Most ismét meghonosítjuk ezt az állandó rovatot és ilyen cim alatt fejtjük ki azt a nagyfontosságu tevékenységet, mely a komoly sajtónak hivatása: egyfelől az alapos és megalkuvást nem ismerő bírálat gyakorlása, másfelől pedig a teremtő, alkotó funktió teljesítése. Tüzvonalba állunk az eszmék harcában, — a közérdek és a jogos magánérdek megóvása érdekében. Ez vezetett bennünket eddig is és ezt tüzzük ki most is célunk gyanánt. Ily értelemben a mi célunk egyúttal öncél is. * Van itt Felsőszabolcsban egy község, mely igazán ritka a maga nemében. Lakosai jómódúak, intelligensek, puritán, szilárd jelle- müek. Utcái, házai tiszták, csinosak. Intézményei mintaszerűek, forgalma egyre emelkedő. (Ne tessék megijedni, nem Kisváráéról van szó) Ez a község ezelőtt néhány évtizeddel még semmiben sem különbözött a többi nyírségi falucskáktól. De mégis egyben különbözött : Volt egy jegyzője, egy képzett éleselméjü, vasakaratu hangya szorgalmú, széles látókörrel biró nótáriusa. Egy igazi „falu jegyzőbe, kit Jókai oly gyönyörűen test le örök szép regényében. Ez a jegyző most négy évtizedes munkálkodás után csöndben, észrevétlenül nyugalomba vonult. \ kemény derék megroppant a szizifuszi munkákban, a szelíd kék szemekből a lobogó láng helyett megtört fénysugarak áradnak szét, a toll kihullott a „falu pannájának“ reszkető kezéből : az aggastyánnak pihenni kell. És mit gondolnak, mivel honorálták a közigazgatás terén hervadhatatlan erdemeket szerzett jegyzőnek négy évtizedes működését ? Talán királyi kitüntetéssel? Címmel ? Érdemrenddel ? Dehogy ! — Semmivel. Dehát miféle gondolatok is ezek ? Hát ki volt tulajdonképpen ez az ember ? Szerzett ő valaha érdemeket a kormány szemében a választások idején ? Hizelgett ő valaha a hatalmasoknak ? Közvetített ő valaha holmi nagyarányú üzleteket ? Vagy volt ő valaha országgyűlési képviselő ? Hisz csak egy egyszerű jegyző volt az Istenadta. Hiába, régi jellemző magyar vonás az, hogy nem méltányoljuk életükben eléggé az igazi, a tiszta, nagy jellemeket. Csak a nagyszájú, cselekvésükben számitó, önző, kétszínű alakok kerülnek felszínre, mig az értékes elemek lent maradnak az ismeretlenség homájában. De ha a FelÉzaMcsi Hírlap eredeti tárcája. Zorkámnak. Pefrovits Nyegos Miklós. Talán kevesen tudják, hogy a költő a fekete hegyek országának, Montenegrónak cárja. A fordító. Nem mind arany, ami fénylik És a trón nem heverő hely ! Ül azon is boldogtalan — Kicsi lányom, hidd el, hidd el! Korona is, bármi fényes! — Tövisből van sokszor fonva. Elégedett, boldog királyt Nem ismer ám, csak a monda ! Ám a kicsi kunyhóban is A boldogság lakik véled, Ha dolgozol, csöndben, titkon, Tisztességben s — Istent féled. Fordította : Szászy István. Adam és az asszony. (Fantasztikus humoreszk.) Irta : Kvarc. I. (Utánnyomás tilos.) A nagy alkotás be volt végezve. Az Istennek éppen hogy még egy koronája maradt, ezt is ráköltötle a teremtésre, s megalkotta az embert. (Ezért mondják, hogy az ember a teremtés koronája.) A következő nap éppen szombat lévén, megpihent az Ür, és gyönyörködve nézett szét végtelen birodalmán. A szerkezet jól működött. Sehol, semmi hiba. Szép egyetértésben éltek a föld minden teremtett állatjai. Boldogség, megelégedés ömlött el az egész földön. Csak egy lény hánykódott nyugtalanul fekvő helyén. Csak a teremtés koronája : az ember nem volt megelégedve sorsával. Nagyon boldogtalannak érezte magát. Nem tudott aludni, nem tudott enni, nem tudott dolgozni és nem tudott pihenni. Valami nagy hiányosságot érzett. Érezte, hogy léte nem teljes, s hogy kiegészülésre szorul. Tépelódött egész nap, miként bírna sorsán javítani, de nem tudott semmi okosat kitalálni. Végre is belátta, hogy helyzetén javítani csakis az Alkotó képes. Elhatározta tehát, hogy hozzá fordul panaszával. (Akkor még nem kellett meghalni az embernek, hogy az Istennel érintkezésbe léphessen.) El is ment rögtön a telefon hivatalba, a hol drótnélküli összeköttetés volt fen- tartva az Ég és a föld közt. A telefon állomást még a teremtés alkalmával létesítették, hogy a munka legfelsőbb vezetését megkönnyítsék és sürgősen jelentéseket tehessenek. Szolgálattételre egy angyal voll beosztva, aki,(vagy amely) üres óráiban, — minthogy most már nem volt oly nagy forgalom, — gyönyörű verseket Írogatott. — Kérem, Nagysád, a legfelső kabinetirodával óhajtanék beszélni, — szólt UNGÁR L1PÓT női és férfi-divat fehérnemű és szőnyeg áruháza NYÍREGYHÁZÁN. Őszi kostüm és pongyola kelmék, Ruha és blous selymek, Valódi angol férfiszövetek, Függönyök, ágyteritő készletek, Szőnyegek, linoleum, Valódi perzsa szőnyegek, Menyasszonyi kelengyék. Telefonszám 63.
