Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 1910. november 13. vármegye, a miniszter szűkkeblű volt is a jegyzők nestora irányában, mi meghajtjuk az elismerés zászlaját előtte és hódolattal, csodálattal és tisztelettel adózunk az ősz jegyzőnek, ki visszatekintve múltjára, igazán elmondhatja, hogy nem hiába élt. ¥ A kisvárdai ipartestületnek volt itt, a piac közvetlen közelében, a város szivében egy helyisége, melynél alkalmasabbat keresve sem találhattak volna. Az iparosok, — laklak legyen a város bármely részében, — néhány perc alatt meg- közelithetlék a testületi helyiségei és ügyes bajos dolgaikat hamarosan elvégezhették. De egy nagy hibája volt ennek a helyiségnek. Az volt a baj, hogy az ipartestületi elnök, meg a jegyző kissé távolabb laktak, s ez oly lényeges hiba volt, hogy a helyiséget fel kellett mondani, és egészen lent az orosz kereszt szomszédságában kellett uj helyiséget bérelni. Hát hiszen igaz, az elnöknek nem jár fizetés ezért a tiszteletbeli állásáért, dehál mégis csak furcsa, hogy ilyen kicsinyes ok miatt leviszík a helyiséget a város végére, éppen arra a vidékre, a hol a legkevesebb az iparos, s ahova bizony csak hosszas gyaloglás után juthat el az amúgy is nagyon elfoglalt iparos. Vagy tán úgy gondolkodtak az illetékes íactorok, hogy ha Mohamed nem megy a hegyhez, hát a hegy menjen Mohamedhez ? Ha igy gondolkodtak, nem jól tették, mert a testületnek első sorban, sőt kizárólag csak a tagok érdekeit kellene szem előtt tartania. * Ebzárlat van ugyan elrendelve, de ez a rendelet is csak amolyan Írott malaszt, mint a többi. Esténként örökös rettegés között megy az ember az utcákon, mert minden lépten-nyomon egy-egy szabadon futkosó vadállat ugrik föl és csattogtatja felénk a veszettség rémével ijesztő fogait. Igazán örökös talány, hogy miért nevezték el a kutyát szelíd háziállatnak, holott nincs vadállat, amelynek több ember élete és testi épsége esett volna áldozatul, mint a kutyáknak. Ez a különös kutyaszeretet is egy speciális magyar jellemzetesség, a mi szintén amellet bizonyit, hogy még nem régen múlt el az az idő, amikor még csak állattenyésztéssel foglalkoztak a magyarok. Azóta nem bírnak megválni a kutyáktól, pedig most már semmi szükségük sincsen rájuk. Mert minek a városi embernek a kutya? Hiszen a városi tolvajok ma már oly raffi- nériával dolgoznak, hogy a kutyával a legkönnyebben elbánhatnak. Különben sincs az ilyen városi kutya éjszaka otthon. Amint beáll az éjjel, szépen kisétálnak az udvarból és ki elmegy vizitre az uuokanő- véréhez, ki pedig kimegy a korzóra, sétahangversenyre. Nincs tehát semmi szükség városban a kutyákig. Eltekintve attól, hogy a tisztességes ember a sötétség beálltával nem mer bemenni egy idegen udvarba, a kutyák azért, hogy már oly sok embert tettek szerencsétlenné, rászolgáltak arra, hogy sorba elpusztítsák őket. Legalább is a kutyák tulajdonosai megérdemelnék, hogy a legszigorúbb büntetéssel sújtsák őket, kik ebzárlat idején szabadon hagyják futkosni a kutyáikat, kitéve embertársaik testi épségéi a legnagyobb veszedelemnek. (s. p.) A Mii Mm ünnep. A gróf Forgách kegyurasági templomában múlt hó 29-én tartatott meg az évi szokásos Rákóczy gyászistentisztelet Az ünnepélyen jelen voltak a környékbeli egyházi és világi előkelőségek, igen nagy számban. Szent mise alatt Molnár Kálmán, Müller Hugó, Répászky István és Répászky János adtak elő quar- tettet. Az ünnep legkiemelkedőbb eseménye Vinceffy Péter ajaki róm. kath. lelkész alkalmi beszéde volt, melyben va lóságos apotheozisát adja a szabadságnak. A beszéd igy kezdődik: „Egyházunk zsolozsmás nyelvén elsirathatjuk azt, mi Rákóczyban elsiratható. Most következik az ünnep, mert megakarjuk ünnepelni Rákóczyban azt, mi nem halt meg, nem fog meghalni soha — a lelket, az eszmét. És mert Rákóczy lelke a szabadság eszméjével NESJl gyermeklisztjß cl egeazbegea feabetegp’üiek.a gyomorbajosok régóta bevált tápláléka Megóv a hányástóltidsmenÉsfötbélhunittól és elhárítja ezeket A legjobb alpesi tejet tartalmazza Ara 1 kor. 80 fill, minden győq y szertá rtoan és drogériában kaphafd. udvariasan Ádám, miközben alaposan szemügyre vette a csinos angyalt. — Tessék két koronát előre lefizetni, — válaszolt ridegen az angyal és szigorú szemeivel végigmérte az embert, akinek hiányos ruházatából éppen nem látszott ki, hogy „jó“ volna két koronára. — De kérem, én előfizető vagyok. — Hiába előfizető, aZ interurbán beszélgetés két koronába kerül. — Hát kérem, majd megfizetem. — Sajnálom, nem hitelezhetek. „Majd“-ra a zsidó sem ád. Mit volt, mit tenni, Ádám leszurkolta a két koronát, mire az összeköttetést hamarosan megkapta. — Halló, ki beszél ? — Itt a legfelsőbb kabinetiroda. És ott ? — Itt Paradicomkert 606. — Van szerencsém. — Jó napot. — Nos, mit akar. — Az Úrral szeretnék beszélni. — Ma nem lehet, nincs itthon. — Dehogy nincs. Hiszen ma szombat van, muszáj Neki otthon lenni. Engem nem lehet igy egyszerűen lerázni a nyakáról. — Hát miért nem mondja meg, hogy mit akar. — Semmi köze hozzá. — Hallja, ne gorombáskodjék, maga 606-os. Nem folytathatták tovább a szellemes csevegést, mert beleszólt az Úr a telefonba. Hangja menydörgésszerü robajjal zúgott végig a nagy űrben. — No, mi baj fiam ? — leremtő Atyáin, nagy az én bajom. Nagyon szerencsétlennek érzem magam. A teremtésben a leghagyatottabb én vagyok. Nincs, aki engem elaltatna és nine*, aki felkeltene, nincs, aki munkámban segítsen, s nincs a ki velem megpihenjen. Nincs, aki az ebédemet megfőzze, aki a csizmámat kisuvickolja és ha ingem lesz, nincs aki arra a gombot majdan felvarrja Ha boszus vagyok, nincs akit kedvem szerint elverhetnék, s ha kedvem tartja, nincs a kit megölelhetnék . . . Nagyon, nagyon boldogtalan vagyok (sírni kezdi. — Ne sirj fiam, segítünk a dolgodon. Menj csak nyugodtan haza, majd csinálunk valamit az érdekedben. — De nagyon sürgős az ügy, Uram. — Jó, jó, még ma összehívok egy aukétet, a hol megtárgyaljuk a dolgot. — Ankét'? Jaj, akkor ítéletnapig sem lesz a dologból semmi. Ismerem az ankéteket. — Na, elég legyen a beszédből fiam, mert megharagszom. Abtreten ! Folyt, köv.) t lél p Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek keserüviz. Az elrontott gyomrot 2—3 őrá alatt teljesen rendbe hozza. Kis üveg 40 f. Nagy üveg 60 f. Kapható Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb füszerüzletben. Igmándi
