Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

Telefon szán. 35. EZELŐTT KIS VÁRD AJ LAPOK. Telefon szám 35. ^ Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8., fél évre 4., negyed évre 2 korona. Lelkészek-, tanitók-, jegyzők- és tisztviselőknek egy évre 4 korona. Főszerkesztő: ÉBNER JENŐ. Felelős szerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint az összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér. Hitt napja. Az élőké minden Istenáldotta nap, csak egy nap az esztendőből a halottaké. Pedig sokkal többen vannak azok, a kik „voltak“. Ez a föld szakadatlan temető és nincs lépés, melyet ne elporlott embere­ken tennénk, a kik már „por és hamu“. A siető, a rohanó élet egy em­beröltőre még megkíméli a teme­tőt ; de nem is kell hozzá hosszú élet, hogy az ember lássa, mint veszi a szántó vető ember újra munkába a régi temetőt, vagy mint emelkedik gyárkémény a sírok he­lyén. Hiába ! Az élet oly követelő. A halott pedig olyan csendes és mindennel megbékélő. Pedig, úgy lehet, mig az az utolsó „sóhaj“ nem kelt útra fagyos ajkán, micsoda lázongó, micsoda türelmetlen érvé­nyesülni akaró ember volt. A halál mindent kiengesztel. Mert valamennyien részesei va­gyunk. És ha mondjuk is, és ha érezzük is, hogy „féljük, rettegjük a halált,“ — a hogy az élet küz­delmei nehezebbek és a. hogy az élet kelyhéből már eleget hörpen- lettűnk, — eljutunk arra a melan­kolikus gondolatra, melyet a nép­dal igy tejez ki: „odalent már nem fáj semmi.“ És mégis ! Most az ő napjukon, a halottak napján valami lelki meg- igazulással lépjük át a múlandóság kapuját. A sírokon kigyult fény a feltámadást simbolizálja, a hulló köny pedig azt, hogy a ki jól élt, annak sírján a kegyelet virága nem tagyott el. Hogy érzi ezt a halott ? Halottak napján, a temető borongó hangulatában, melyet az ősz her­vadó melankóliája is növel és táp­lál, — úgy érezzük, hogy a halott tud erről. Szerencsétlen ember, kinek sír­ján a kegyelet nem gyújtott mécset, ügy kell gondolnunk, hogy élete is olyan csupasz, virágtalan, öröm­telen volt, mint sírja. Pedig mit ér ez a rövid, verilékes élet, ha meg nem édesíti, meg nem enyhíti a szeretet. És az az igazi szeretet, mely túléli az embert. A sírra helyezett virágok enyhület a szívnek és min­den van benne a mi nemes, em­beri : gyöngédség, szeretet, hit és imádság. Valóban nem az életért küz­dünk, hanem a szép halálért. Halotlainknak legyen csendes nyugvása, az élőknek enyhűlete és az e napokban a temető kapuján kilépő szárítsa föl könnyeit. Küzdjön becsülettel az úgy is elkerülhetetlen szép halálért. IMilli'l = TALISMAN = — CASINO = RESERVE = Felsőszabolcsi Hírlap tárcája A primadonna. Irta : Brddy Miksa. (Folyt.) — Nem, nem ! Imrének el kell utaz­nia. Mert mennél nobilisabb az a lány, annál veszedelmesebb rá nézve . , . A családtagok nagy része nem avat­kozott be a vitába, amely csak akörül forgott, vájjon elutazzék e a majoreseo, vagy ne. A báróné is szótlanul hallgatta a vitát. Csak amikor már hanyatlani kezdett a nap és az inasok a szalonban felcsavarták a villanyt, kelt föl szólásra. Szép, ősz, öreg asszony volt, mintha nem is magyar báróné, hanem francia márkinó volna. A család elhallgatott. — Meggondoltam a dolgot. Vegye el a lányt! A szív nemessége megbontja a hagyományos előítéleteket. Legyenek boldogak. Én nem voltam az... UNGÁR LIPÖT női és férfi-divat fehérnemű és szőnyeg áruháza NYÍREGYHÁZÁN. A tábornok felkelt és mély meghaj­lással távozott. A többiek részint követ­ték, részint ottmaradtak. Akik ottmarad­tak, a bárónénak adtak igazat és azon felül különböző üzleteiket benyolitották le vele. A fiatal báró hajnaltájban érkezett haza. Az inas azzal fogadta, hogy reggel 10 órakor okvetlenül keresse lel a bá­rónét. Tavaszidőben történt ez. Lilaszinü párázások, émberi és állati tusakodások, lélekjárások, fellobbanások, költői látá­sok és primadonnabucsuzások idején. Amikor a nevezetes családi tanács volt a csendes belvárosi utca kastélyában, a Márfi virágkoszoruk tömege közt énekel­ted a százszor dalolt kupiét. A közönség tombolt és felvonásközökben egymásnak suttogta : Tndja, hogy ez urinő ; tisztességes nő! Barátja nincs és mégis milyen nagy művésznő ? Reggel tizenegy órakor automobil állott meg a ház előtt, melyben a mű­vésznő lakott. Letátyolozott öreg úrnő­nek és fiatal huszárfőhadnagynak nyitott a sofför ajtót. Felmentek a lépcsőkön második emeletig. A báró már tudta az utat. Az ajtónál, ahol annyiszor csenge­tett be megállóit. A szive dobogott. So­káig csengettek, talán öt percig is. Aztán véletlenül ott járt kelt a házmesterné, aki tiszteletteljes hangon mondta , — ó, a kisasszony ma reggel elutazót. Egy fiatal urrai. Londonba utaztak . .. Ez tavasz időben történt. Amikor violaszinü párázások vannak és a leg­erényesebb művésznők magánéletéből is kipattannak a diszkrét viszonyok rü­gyei, amelyek aztán kihajtanak. Vége. Őszi kostüm és pongyola kelmék, Szőnyegek, linoleum, Ruha és blous selymek, Valódi perzsa szőnyegek, Valódi angol férfiszövetek, Menyasszonyi kelengyék. Függönyök, ágyteritő készletek, Fenti CÍHÜSii í hM kMíl ÄffiÜail Mil.

Next

/
Thumbnails
Contents