Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

2 FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 1910. október 30. SM. ii. Múltkori cikkemben rámutattam a kisvárdai társadalmi állapotok visszásá gára és annak okaira, s kifejtettem azon nézetemet is, hogy az máról-holnapra sem­miféle radikális reformmal sem változ­tatható meg. Mi legfeljebb csak arra szo­rítkozhatnánk, hogy a bizonyosan elkö­vetkezendő alakulásokhoz a talajt meg­felelően előkészithessük. Amikor még nem ismertem annyira a kisvárdai viszonyokat, mint most, cé­lul tűztem ki magamnak, hogy az ambi­ciózus és a nemesebb élvezetekért he- vülő ifjúság tömörülése érdekében minden erőmmel közreműködjem Valami komoly egyesület félére gondoltam, mely az iro­dalom és művészetek művelésével, fel­olvasó estéivel és hangversenyeivel uj irányt tudna adni társadalmi életünknek. Meggyőződtem azonban arról, hogy Kis­várdán túlontúl elég egyesület van, me­lyeknek egyike sem szolgálja kellően a hivatott célt es az alakítandó uj egyesü­lés is előbb-utóbb olyan sorsra jutna, mint a többiek: a közöny, a nemtörő­dömség annak életét is mihamar meg­bénítaná, bármilyen lelkesedéssel indulna is meg a mozgalom annak érdekében. Mint minden dologban, itt is tehát leghelyesebb volna az aurea mediaritas, az arany középút követése, mely ha nem is szanálna minden ferdeséget, annyit minden esetre elérhetnénk, hogy valami szint, elevenséget hozna sivár társadalmi életünkbe, hogy nem kellene átaludnunk a telet, hanem végre teremtenénk ma­gunknak mi is — szezont. Tudjuk, hogy a zene és a többi elő­adó művészetek s az ezeknek élvezete nyomán szükségszerűen támadó lelki derű és pajzán jókedv a legalkalmasabbak arra, hogy közelebb hozzák egymáshoz azon lelkeket, kik egyébként csak a legnagyobb nehézségek árán közeledhetnének egy­máshoz. Ha az embernek jókedve van, szeretné az egész világot magához ölelni, és ilyenkor a legnemesebb cselekedetekre is képesebb az ember. Nem is szólva a a zenének és egyéb művészeteknek, de különöken a zenének a jellemek fejlődé­sére kiható magmérhetetlen hatásáról, a műkedvelő estélyek — ha elég magas nívón állanak — és az azokra való ál­landó előkészületekkel együtt járó kel­lemes izgalmak le bírnák kötni az ifjú­ság érdeklődését és szét bírnák oszlatni az unalomnak ködtengerét, mely most szinte fojtogatóan nehezedik a kedélyekre. Röviden : alakítani kellene egy úgyneve­zett műkedvelő társaságot, melynek nem volna más célja, mint az, hogy időnként, két-három hetenkét egyszer műkedvelő estélyeket rendezzen, s a mely lehetővé tegye, hogy egyrészről azon mindenki érvényesíthesse képességét, ki a művé­szetek iránt valami tehetséget érez ma­gában, másrészről pedig az azokon való megjelenést is lehetővé tegye mindenki­nek, a ki az ilyen nemes élvezetekben örömét találja. Ezt pedig úgy érhetnők el, ha az estélyek rendezéséből minden­féle anyagi érdeket kizárnánk, ha azok jövedelme semmiféle kívül eső célt nem szolgálna, szóval ha a cél egyúttal ö n- c é 1 is volna. Mindenféle fényűzés és pompa már eleve kizáratnék és minden tekintetben a legtisztább demokratizmus jutna érvényre. Tehát ez a műkedvelő társaság tulajdonképen nem volna egyéb, mint egy állandóan működő rendező bi­zottság, melynek tagjai természetesen a hölgyek és férfiak egyenlő számú képvi­selőiből alakulnának meg. Az estélyek programmjában helyet foglalnának ; zene, ének, szavalat, felol­vasás, párbeszédek és műkedvelő elő­adásra szánt kisebb színdarabok. Az es- | télyek helyisége a színházteremben volna, melynek költsége a jövedelemből fedez­tetnék. Pompás zenekarunk is volna: a Révfy vezetése alatt működő műkedvelő zenekar. A társaságnak állandó, helyhez kö­tött működésre, tehát állandó helyiségre nem volna szüksége, csupán ad hoc mű­ködnék az estélyek előkészítése érdeké­ben. Ez nagy körvonalakban a társaság működésének tervezete, a részletek vég­leges megállapítása egy alakuló gyűlés­nek volna fenntartva. Felhívom mindazokat, akiket az ügy érdekel és tenni akarnak annak előmoz­dítása érdekében, hogy esetleges tervei­ket és észrevételeiket a lap szerkesztő­ségével közöljék és mindazok, akik a mozgalomhoz csatlakozni óhajtanak, ezen szándékukat bejelentsék. (s. p.) Cantani tanár, a nápolyi egyetemi klinika hírneves vezetője, tudományos előadásaiban a következőképen nyilat­kozik : ,Én a természetes Ferencz Jd- zsef-keserüvizet cukorbajban szenvedő betegeimnél, a kik szigorú kezelés alatt állanak, kitűnő eredménynyel alkalma­zom. A Ferencz József viz éhgyomorra használva, javítja az emésztést és teljesen pótolja a karlsbadi természetes ásvány­vizeket.“ Az ásványvizkereskedésben ki­fejezetten a valódi „Ferencz József keserűvizet kell kérni ; a hol pedig nem kapható, onnan a legjobb közvetlenül a Ferencz József-keserüvizforrások szét- küldési igazgatóságához, Budapesten, fordulni NESTLÉ gyBrmeklisztje flZ BUBhZhcyca I jésdbetenpinelia gyomorbajosok régóta bevált tápláló Mep a hányástól toiené^t^iinillnl & elhárítja i | A legjobb alpesi tejet tartalmazza }Ára 1 kor. 80 fill, minden gyógyszertárban és drogériában topható Mozaikok. (Védekezés a meleg ellen. — Helytelen tüsszentés. — Az emberi test kisugárzása.) A khinaiak, ha melegük van, forró vizbe mártott kendővel törlik végig az arcukat és nyakukat. Azután tovább le- gyezgetik magukat. Az igy támadt gyors párolgás lölfrissiti őket. Különösen zsú­folásig telt termekben veszik ennek nagy hasznát. * A tüsszentés gyakori visszafojtása egy annál hevesebb. kitörést eredményez, mely aztán csukott szájnál az orron át történik, s ily módon a heves rázkódla- tá i közben gyakran megesik, hogy a nyálka a fülüregbe tódul, a mi fölötte kellemetlen s egészségtelen. Csukott száj­jal nem szabad soha sem tüsszentenünk. Gyakori tüsszentési inger különösen reg­gel és este, gyakran az orr nyálkahár­Tüsszentési görcs meg épenséggel beteg orra vall, s azért mindenkor orvos se­gélyét kell igénybe vennünk. * Az újabb kutatások kisér’etileg ki­mutatták, hogy az élő emberi szervezet fényt sugározhat ki, a mit különben a spiritiszták már régen állítanak. A legré­gibb ilyeníajta spiritiszta észlelései szerint a séance ok alkalmával megidézett szel­lemnek gyakran lálszanak a körvonalai. A legrégibb észlelések, melyek ma is elfogadhatónak látszanak, sötétben vi­lágitó hullarészekről szólanak. Patruban szerint az emberi agy, (a koponyából kivéve) némely esetben elég intenziven világit, mig Heller azt állítja, bogy az olyan emberi agy, mely a sötétben nem világit, tengervízbe téve 12 óra múlva fényleni kezd. Ha lengerviz helyett folyó­vizet használunk, a jelenség nem követ­kezik. be. Nyilván azért, meri a tenger­víz világító baktériumokkal lehetett fer­tőzíetve, mig a folyóvízben ilyen mik- róbák nem fordulnak elő. Dupuget a római katakombákban olyan bomlófél­ben lévő emberi hullát látott, mely vas­tag porréteggel volt fedve. E por állító­lag hónapokon át világított. Több szerző sebek világításáról tesz említést így az egykor hires Percy, francia sebész egy tiszt lábán olyan sebet gyógyított, mely napokon át világított ; de állítólag később több ily esete is volt, melyekhez hasonlókat különben mások is láttak. Moiisch véleménye szeriül azon­ban ezen esetek egyike sem spontán su­gárzás; ő azt a nézetet vallja, hogy a a fénykilövelés tulajdonképpen nem is az emberi testre, hanem a világiló bak­tériumra vezethető vissza, melyek nem­csak minden rothadó anyagon, jól te­nyésztenek, hanem bizonyára a bomlás­ban lévő emberi szerveken is megélnek. Schmidthauer-féle Használata valódi áldás, gyomorbajosok­nak. ás szákszorulásban szenvedőknek keserüviz. Az elrontott gyomrot 2—3 óra aiatt teljesen rendbe hozza. Kis üveg 40 f. Nagy üveg 60 f. Kapható Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb füszeriizletben.

Next

/
Thumbnails
Contents