Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-03-29 / 13. szám

2-ik oktal. FEHÉRGYARMAT 1914. március 29. Áz associátió eme különös neme mindentéren észlelhető. Ha azt mon­dom, hogy Budapesti szinház, lett légyen az a Király, Magyar, vagy Nemzeti szinház, alig hogy kimond- tam már képzeletemben is van nagy művészeivel, fényes müértő kö­zönségével, amennyire jól esik a budapesti színházak bármelyikét közönségével elképzelni, ép oly bombasztikusán hat kimondanom azt, hogy „Fehérgyarmati színház.“ Nem is tudnám másképen elkép­zelni mint a hogy tényleg van. Egy zongora, amit egy kis familiáris társaság a bérlet, a szinház elitkö­zönsége körül ül, hátrább nehány ember, akiknek nagyobb része egy és más cimen szabadjegyes, fent az ujjongó, pisszegő karzat, elől a rög­tönözve összetákolt kopogó, dobo­gó színpad, amelyen a „nemzet nap­számosai“ Thalia papjai és papnői a művészetnek áldoznak. In médiás rés vágtam a dologba, mert a körülményes birálgatás nincs helyén ilyén esetben, amidőn a fe­hérgyarmati színművészeiről van szó. Magát a színészek játékát bírálni abban az esetben lehetne, ha a szí­nészek müértő közönségért játsza­nának, s nem úgy mint most a megélhetésért valő küzdelem jegyé­ben. Nem azt akarom ezzel monda­ni, hogy Gyarmatnak nincs müértő közönsége, mert az szép számmal van, hanem sokkal kisebb ezzel szemben a müpártolók száma. — Egy kissé rosszul esik hallanunk, amikor színészeink panaszkodnak ránk, illetve a gyarmati közönség­re. Be kell azonban látnunk, hogy igazuk van bármit mondjanak e dol­got illetőleg. — Nagysomkutot di­cséri a társulat, mint olyan köz­séget, hol roppant nagy a müpár- tolás. — Lehet, hogy igaz és ez minden esetre az illető község tár­sadalmi életének a javára könyve­lendő el. Még a mi polgáraink nem tartanak ott, hogy a szin és kávéházakat elengedhetetlen szóra­kozóhelyüknek tartsák. Itt meg van mindenkinek a maga családi és ba­ráti köre, hogy azon kívül mi tör­ténik, az Gyarmaton nagyon indif- ferens dolog. — Ezen a téren leg­feljebb csak a kíváncsiság és a fél­tékeny önérzet csinálhat csodával teljes gyökeres átváltozást. — Le­gyen szabad csak egy példával szolgálnom. Mikor az „1913“ került színre alig volt közönség. Á „Ka­tona dolog“ pedig zsúfolt ház előtt játszódott le, mert utóbbira a „Tan­gó“ és a medvetáncz csalogatta a közönséget. Számosán pedig azért mennek el, mert nem akarnak egyik a másiknál hátrább maradni. Az a tipikus nyakas magyar önér­zet nyilvánul meg Gyarmaton is, amely színházat adott régen Debre­cennek, ahol is mikor szinház lé­tesítéséről volt szó, nagyon tiltakoz­tak ellene a cívisek, hogy igy, hogy úgy, minek kell komédia Debre­cenbe. Bezzeg megnyíltak a bugyel- lárisok s nyomában egy hatalmas palota épült a színművészet számá­ra, amikor egy tanácsbeli úri em­ber azzal koppintott a polgárság elevenjére, hogy hát ha nem telik nem kell. — Megmutatták rögtön, hogy telik. Mikor arról vod szó, hogy ér­demlegesen bírálat alá lehet-e ven­nünk színészeink játékát, feltétlenül arra a megállapodásra kellett jut­nunk, hogy nem lehet, mert nincs jogunk. A fehérgyarmati közönség köszönettel veheti a mostani időkö­zi szórakozást akkor, amikor semmi más szórakozási módunk nincs. Más kérdés megint az aztán, hogy közönségünk akar-e e szórakozási móddal élni. — Ha akar, ha nem akar, színészeink igy is derekas munkát végeznek már az által is, hogy bennünket szórakoztatni akar­nak. — Mily mértékben sikerült ez nekik, s annak megállapítása a hivatott bírálat. A „Tengerész Kató“ előadása e- lőtt történt, hogy egy illető egy szintársulati tag előtt azt a meg­jegyzést kockáztatta meg, hogy két­ségbe vonja a darab sikerét, mert annyi emberük nincsen, mint a- mennyi a darabhoz kellene, amire ez végignézve a közönség ritka so­rain phlegmatikusan felelte: azok sincsenek elegen akik a darabot megnézzék. Ez az igazság lehetet­lenné tett továbbra minden kritikát. Lehetetlenné teszik a kritikát továb­bá azok a nehézségek is, amelyek­kel egy vidéki társulatnak meg kell birkózniok. — El kell ismer­nünk, hogy ezek a nehézségek ná­lunk nagyobbak mint akárhol más helyeken. A társulat egyik legérté­kesebb tapasztalt tagja azt mondot­ta, hogy gyülülni való a vidéki szí­nészet, mely ilyen helyeken akar érvényesülni, de még gyűlöletesebb az a lap, mely ilyen körülmények között kritizál. * * * Mielőtt a heti beszámolást meg­tenném, szívesen adok e helyen is kifejezést amaz általános vélemény­nek, hogy Gyarmat egyhamar ilyen társulatot nem kap. A heti előadások sora a Limoná­dé ezredessel kezdődött vasárnap este. Hétfőn az „1913“ s kedden n „Katonadolog“ került színre bérlet szünet mellett. El kell ismernünk, hogy a nehézségek dacára is dere­kasan megfeleltek feladatuknak szí­nészeink. — Különösen ki kell e- melnünk Mihályi játékát, hangsú­lyozva, hogy mindannyian elsőran­gúan játszottak. A Katonadolog' rendezése is nagyon jó volt s ebbon Kálnyé az érdem. Szerdán este a Népopera tavalyi nagysikerű operettje a „Tengerész Kató“ került színre, a főszerepben Dobó Katóval, akinek a játékát i- gen zajosan ünnepelték Mihályi já­tékával együtt. Csütörtök este Zerkovitz operettje az Aranyeső volt a műsoron fülbe­mászó kedves melódiájaival. — Bí­ró, Mihályi s a kőt Kató, mint Do­bó és G. Palóczy Kató elsőrendű já­tékot produkáltak. A péntek esti darab, a „Buksi“ Mihályi, Buday és Kálny közvetlen meleg játékainál fogva szintén si­került volt. Nagyon kedves volt még Dobó Kató, Palóczy Kató ás K. Erdélyi Annus játéka. Fodor Kö­tő természetes megszokott ügyes já­tékával szintén sokszor megnevetet­te a közönséget. Szombaton este G. Palóczy Kató jutalom játékául a „Nemtudomka“ került színre. — G. Palóczy Kató szintén azok közzé tartozik, akiket a közönség mindjárt a legelső perc­ben megkedvelt. Naiv ügyes játéka nevét emlékezetessé teszi városunk­ban. Ezzel a szeretetreméltó játék­kal bűvölte el tegnap is a közönsé­get mely lelkesen tapsolta másik kedvencét Dobó Katót is. Mihályi Ponfi tanár szerepében gondosko­dott arról, hogy a közönség derült kedvben legyen. Mondhatjuk, hogy a többi szereplők is ügyesek vol­tak. —Kr.— V • • • KOHOC rekedtség és hurut ellen nincs jobb a Réthy- pemetefű cukorkákéi Millió émber szereti a világhírű RÉTHI cukorkát mert rendkívül kellemes izü, a gyomrot, étvágyat nem rontja. Meghűlés, hurut, köhögés ellen biztosan és gyorsan használ. Vásárlásnálvigyáz- zunk és határozottan RÉTHY-félét kérjünk mivel sok haszontalan utánzata van. Az erede tinek minden egyes darabján rajta van a „RÉTHY“ név. 1 doboz ára 60 fillér, kapható mindenütt. RÉTHY BÉLA gyógyszerész Békéscsaba >■ lü

Next

/
Thumbnails
Contents