Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-03-29 / 13. szám
Fehérgyarmat, Ili. évfolyam. 13. szánt. 1914. március 29 FEHERQYÄRHÄT Qti 7U % Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Az útlevelek sürgetése. A mind. nagyobb mértékben elharapózó kivándorlás hatalmas munkát ad az útlevelek kiállításával megbízott tisztviselőknek. A nagymértékben f.lhahnozódott munka természetesen hátráltatja annak gyors elintézését és a türelmetlen felek állandóan zaklatják a tisztviselőket a soron- kivüli elintézés miatt. A felekkel való érintkezés még több idejét veszi el a hivatalnokoknak s az állandó zaklatás arra indította Uosvay Aladárt, vármegyénk alispánját hogy az útlevelek so- ronkivüli elintézésének megtagadása tárgyában körrendeletét* intézzen a vármegye valamennyi járásának főszolga- birájához és rendőrkapitányához. A rendelet, amely — sajnos — igen sok embert nagyon is érdekelhet, igy hangzik: f„Az a szokás, hogy az útlevélért folyamodók személyesen vagy megbízottjuk utján útlevelük soronkivüii elintézését kérik, hivatalomban azt eredményezi, hogy az utlevélügyek elintézésével megbizott tisztviselők munkaidejük kétharmadrészét ezen kérelmek meghallgatásával kénytelenek eltölteni. Azt tapasztaltam továbbá, hogy a soronkivüii elintézés iránti kérelem teljesítése visszaélésre ad alkalmat, nevezetesen egyes közbenjárók a soronkivüii elintézés kieszközléseért megbízójuktól dijat szednek. Ezért felhívom főszolgabíró urat, hogy tegye alkalmas módon közhírré járása területén, miszerint a jövőben útlevél ügyekben a soronkivüii elintézés iránti kérelmek meghallgattatni nem fognak s aki ennek dacára útlevelek sürgetése végett a vármegye székhelyére utazik, vagy útlevele sürgetésére valakinek megbízást ad, az felesleges költséget okoz magának. Mivel továbbá az útlevél soronkivüii elintézésének sürgetése egyes ügyvédek utján oly mérvet öltött, hogy a feleket ' a teljesen felesleges s tudomásomra jutott esetekben igen jelentékeny ügyvédi dijaktól megmenteni szükségesnek tartom és megakadályozandónak tartom, hogy ügyvédek kihasználják a kivándorolni szándékozók szorult helyzetét s a kivándorlók költségeit ezzel feleslegesen szaporítsák, hirdesse főszolgabíró úr alkalmas módon azt is ki, hogy aki útlevele soronkivüii elintézését ügyvéd utján kéri, annak utlevélügye később fog elintézést nyerni. Egyúttal tegyen közzé figyelmeztetést, hogy a kivándorolni szándékozók addig mig útlevelet nem nyertek, a kivándorláshoz semmi előkészületet ne tegyenek, — különösen ne tegyék ingatlanaikat pénzzé és ne szerezzenek hajójegyet, — nehogy ebből kifolyólag kárt szenvedjenek. Végül felhívom főszolgabíró urat, figyelmeztesse járása községi és körjegyzőit, hogy útlevelek kiállításának bármi utón való sürgetésétől maguk is tartózkodjanak, annál kevésbbé pedig küldözgessék be a feleket az alispáni hi- valalhoz minden ok nélkül.“ áho! a baj csak növekszik. Köleséről írják lapunknak az alábbi sorokat : Három hét óta már a harmadik árvizet kapjuk anélkül, hogy a Túr folyó medrébe csak egyszer is betért volna. Márczius 11 — 16-ig a Túr árját hatalmasan megnövesztette a Tisza árja, mely Tiszabecstől egyenest Kölesének, majd a lejebb fekvő községeknek jött. Nem tudom, hogy mennyire öntötte el a Turmenti falvakat, de Kölesét teljesen elborította. Ott volt viz, a hol eddig sohasem volt, mint pl. a kertekal- ján; a legmagasabbnak hitt egyházi földeken (Fülesd felé) úgy zuhogott a szennyes ár, hogy bátran lehetett ott csolnakázni. A tanyák a községtől teljesen el vannak zárva, egyik tanya lakóit életveszéllyel lehetett csak kiköltöztetni, a többiekkel nagy ritkán csak csónokka! lehet érintkezni. Az uj ut- töltést igen megrongálta vagy elmosta az árvíz, a mi a legsajnosabb és leg- kétségbeejtőbb : nincs kenyér, nincs ele- ség. A népnek apraja — nagyja éhezik, mert kenyérnek való lisztet vagy más élelmi szert ide ebbe a minden oldalról körülzárolt községbe behozni nem lehet. Van ugyan a községnek két csónakja, de ennek egyike a tanyaiak részére van lefoglalva, a másik ezer felé is megy, már a mint egyik másik elcsípheti saját czéljaira. Legkevesebbet jut az a kereskedőnek élelem szállításra. Pár nap előtt hozott egyik kereskedő F. Izidor kevés lisztet, de azonnal elkapkodták rokonai. így a kinek van kődarálója darál magának, a kinek pedig nincs, tördelve kezeit sirva megy a bíró vagy jegyzőhöz: Úraim adjanak kenyeret, mert elveszünk gyermekeinkkel éhen. Az élelemre szánt tengeri Tisza- ujlakon, a krumpli (burgonya) Penyi- gén az áilemáson várják elszállításukat, ez utóbbi helyen van a kölcsön tavaszi vetőmag is, de ki tudja most ■< azt onnan az éhező népnek elszállítani. Márczius 20. óta nappal s éjszaka esik az eső, a Túr még le sem folyt medrébe, újra árad, úgy hírlik* hogy a Tisza is árad, ha az utóbbi való: úgy teljes elpusztulás lesz a vége. A kanyaró járvány még dühöng. Eddig legalább 20 gyermeket vitt el. Mindennap harangoznak, temetésre szól az ének; maholnap a sokat sanyargatott nép vég- temetése lesz, kiket a sors e veszélyes szigetre szorított. Ide jönne csak le egy budapesti riporter, hadd látná milyen itt az élet. Hjah, de itt mágnás Elza féle nagy szenzációk nincsenek, a fab- rik Smidtek is hiányoznak. Szomorú, nehéz, elviselhetetlen itt az élet, minek még elgondolása is nyomasztó a lélekre, hát még azokra, kik ezt a nagy életterület érzik, vállaikon viselik. Csak egy a vigasztalás: végrehajtók most erre nem jönnek. Hát ez is valami. B. Gy. Színházi hét. A mikor a Gottfried nevet halljuk, a fogalomtársitás különös elvénél fogva nem igen gondolunk az istállóra, hanem a nevet, illetve viselőjét megfelelő milljéube, mondjuk egy pompás szalonba helyezzük. Az András név mellett meg felakasztás terhe mellett sem gondolnánk hirtelen — mondjuk — egy kifogástalan elegánciáju ministéri tanácsosra.
