Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-03-01 / 9. szám
Fehérgyarmat, III. évfolyam. 9. szám. 1914. március 1. Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztség és kiadóhivatal: A szerkesztésért felelős: mAíyAs ADOLF. »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉROYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. — Ma az arisztokrataságra való törekvés valósággal egy sectát képez, mely a csillagos égben látja a maga bálványát s a mely sajnos a magyarság kebeléből nagyon sok hi- vet számlál magának. Azt hiszem az idei farsang mulatságai közül is csak kévésén hiányzott az a bizonyos szeglet, melyben a noli me tangere hivei foglaltak helyet s hova a be nem fogadottak még csak gondolatban sem mertek közelíteni, félvén a „szabad kérném“ következményeitől. Bizonyos, hogy ezt maga Karneval herceg nem szereti, hiszen előtte nincsen személyválogatás s ha mulatságainktól évről—évre mindinkább elvonja a hamisitat- lan jókedvet, ez annak a jele, hogy ő is megveti a harcot, — melyben mind felfelé törekedve nem vesszük észre, hogy mind lejebb és lejebb sül.yedünk. juS inás téren is, társadalmi, politikai, gazdasági életünket tekintve, hol látunk emelkedést? Mindenki fut, szalad cél nélkül, ide-oda kapkodása közben ékes szólamokat ejt el, öblös hangon tanácsot osztogat, büszkén veri a mellét s ha valamit elért, akkor csalódva látjuk, hogy verejtékét nem a közjóért hullatta, hanem önérdekét hajhászta csupán. Társadalmi életünkbe se hozott változást Karneval, ott most is az egymást gyűlölő ellentétek járják az ők boszorkánytáncukat, — pártok tucatodásának moraja hangzik, mintha a bélre olajága örökre kiszáradt volna. Gazdasági eszközünk, a pénz is hűtlenné vált hozzánk, letért a lel- kületesen munkálkodók útjáról, hiszen annyi sik^retlenség, annyi lemondás mindenfelé, a szegény magyar embernek, a ki két kezével túrja a fukaron fizető földet, meg- penészedhetik a pénztárcája, Mágnás Elzáknak pedig Wertheim szekrényekre van szükségük. — Évek óta csak sirás, zokogás mindenfelé, mintha az elemek összebeszéltek volna az ember ellen. Előbb a torná- du roncsolja össze a terményeket, majd az árvíz moraja zug végig az országon, most a rósz termésű év nyomása alatt nyögünk s ha a köny- nyek, miket ezen idő alatt hallattunk mind együtt volnának, hömpölyögnének mint a megáradt Dunának habjai. S mégis, ha egy pár fillér megakadt zsebünkben, ha néhány mosoly maradt még ajkunkon, Karneval kiosalja ezeket is. Megfizettük neki most is az adót és lerójuk a- dóságainkat ezután is, csak bár hozna jövőre boldogabb farsangot! S mielőtt tőle elbúcsúznánk, a virágot, — amit valamelyik mulatságról fonyadtan hoztunk haza, — vigyük a szegény Karneval halálos ágyára, nálunk legfeljebb az imakönyvbe hagy pecsétet, nála pedig hátha a jövendő szép ajándékára fizettünk elő ! Válasz dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd úrnak és a »Szamos"-nak. A néhai Karneval. Alig hogy jött s már is készül. Alig hogy összehozott egy párszor s már ismét szétválaszt bennünket! ig'y sóhajt fel az ifjú, aki egy valakivel talán szívesen lejtette a keringő! az elmúló farsangon. De hát ilyen az a Karnevál. Csak kóstolót ad az édesből, hogy azután annál keserűbbel szolgáljon. Szerelemre gyújtsa a sziveket, vallomásra nyitja az ajkakat s mikor távozik, boldogan kacag a vergődőkön. Talán nincs is neki kedvesebb mulatsága, mintha vergődő, uj kerin- gőre tágyó fiatal sziveket lát, kiket ő kerített hatalmába s kik hívei maradnak neki akkor is, mikor ő nyári álmát alussza. De mielőtt távozna, egy kis vigasztalással is szolgál: a leány gyöngéd, szerető szivét a jövő farsang nagyobb sikerével biztatja, az ifjúnak pedig vig muzsika, pohártörés között adja tudtára, hogy „Semmi babám semmi, igy szokott az lenni.“ S aztán mindennek vége, Karneval herceg elvonul közülünk, úgy fogadtuk mint egy királyt, dédelgettük, becézgettük s most úgy megy el rongyosan, bíbora megtépve, pálcája kettétörve, tarisznyájában néhány elhervadt piros szegfűvel, mint egy koldus. Egyedül szokta űzni pajzán játékait. Ámorral csak nagyon ritkán szövetkezik, de azért még sem illik, hogy ilyen hálátlanok legyünk hozzá, hiszen jó kedvre gerjesztette némelykor az élet keresztje alatt roskadozó lelkünket, vigadtunk nótázó dáridói mellett, édes m.ámorba í ingatott s a bálterem forró levegőjében igyekezett eggyé olvasztani bennünket. Hogy ez az utóbbi kevésbe sikerült, az nem az ö hibája, magunkra vessünk követ. Félünk az egyenlőségtől, irtózunk a testvériségtől, még a bálterem kopott parkettjén is. Osztályok harca dúl mindenfelé, érdemtelenek tülekednek az elsőbeségért, s a mulatságok jókedvét is sokszor megzavarja az az érthetetlen különcködés, mely a társadalom egyik rétegét most annyira jellemzi. Mire való ez? Nem látják-e, hogy az Isten nem akarta, hogy a fák az égig nőj- jenek? Hiába akar a kökénybokor tölgygyé emelkodni «s a bojtorján sem fog fügét teremni sohasem! A Balás Zoltán elleni bűnügyben hozott ítélethez nekünk nincsen szavunk már csak azért sem, mert az ügy jogerős elintézéséig ildomos dolognak sem tartjuk az ítéletről véleményt mondani. Azonban két momentumot még sem hallgathatunk el sző nélkül s azért az üggyel sajnálattal bár, de tovább kell foglalkoznunk. Az egyik momentum a Balás védőjének, dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd úrnak védőbeszédében foglalt ama kitétel, hogy a fehérgyarmati járásbíróság tagjainak Balás Zoltán elleni animositása a vallomásaiknál észrevehető volt. Ez határozóban tévedés a védő ur részéről s ezt kereken visszáutasitani vagyunk kénytelenek, mert a gyarmati járásbiróség tisztikara sokkal nagyobb nívón áll a fölött, hogy vallomásaikkal bármely kis mértékben is okot szolgáltattak volna arra, hogy hozzájuk a gyanúnak legkisebb árnyéka is hozzá férhessen. Egy oly fontos ügyben, mint amelyben ók tanukként lettek kihallgatva, ahol egy embernek voltaképen egész existenciája forgott kérdésben, korrekt, intelligens úri emberekét nem lehet meggyanúsítani csupán azért, mert mindegyik határozottan és egyöntetűen adja elő a tényállást, annál kevésbé, mert vallomásaik már akkor is határozottak s egyöntetűek voltak, a midőn a Balás Zoltán főnöksége alatt lettek a vizsgálóbíró által kihallgatva. Hiszen igaz, gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy egy s ugyanazon körülményt az esetnél jelen volt tanuk jóhiszemülegbár, de különféleképen szoktak előadni. Akkor azonban, amikor egy oly dologról volt szó, hol ártatlan embereket is hurcoltak meg s lettek olyanok is letartóztatásba helyezve, akiknek az egész lopáshoz semmi közük sem volt s amidőn egész
