Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-03-01 / 9. szám
241c oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. március 1. városunk fel volt háborodva a csendőrség túlbuzgósága fölött — akkor, amikor abból ai esatböl kifohólag Balás tévedésből bár s nem is rosszakaraíulag egy embert a kelleténél tovább fogva tartott, — akkor már nem egy hétköznapi sablonos doirg, nem egy szürke ügyre vonatkozó távirat van előttünk, hol az embernek megfigyelésére súlyt nem is helyeznek. hanem igen is egy horderővel bíró távirattal állunk szemben, hol az ügyben szereplő tanuk keresték az ok s ti okozati összefüggést a távirat szövege és a tovább1 fogvatartásnak az oka között. Hogy pedig a táviratban húzás nem volt s az: feltűnő jelenséget a táviratban nem tapasztalták, az csak abbm rejiett, mert a mindig p lánsui eljárd a kötelességé» teljesítő Balás Zoltánról nem is gondoltak mást a járás- bíróság személyzetének azon tagjai, akiknek a kezén a távirat kérésziül ment, mint azt, hogy csakis a táviratnak a szövege adhatott okot a hibás lépés megtételére, természetes tehát, hogy a táviratot alaposan megnézték. Hogy pedig ezt a körülményt ők nem tapasztalták, az még nem indíthatja a védőt arra, — bármennyire is át legyen hatva a felének ígazságérzetéiől s eljárásának kifogástalanságáról — hogy ezt a kifogás alá nem eső erkölcsi testületet és ennek tiszteletreméltó és közbecsülésben álló tagjait meggyanúsítsa, mikor ő is csak azt tapasztalhatta, hogy a fehér- gyarmati járásbíróság és annak személyzete hivatásának magaslatán áll. Mindenesetre jól esett az ügyész urtó! hallanunk, hogy a bíróságunk tagjait a védő támadásától megvédelmezte; de annál kínosabban érintett minket az, hogy a védő ur repiicájában alaptalan vádjait továbbra is fentartotta, pedig -agyon jól látta miszerint a vizsgálóbiró és a főtárgyalás során tett vallomások hajszálnyira megegyeztek egymással és hogy ők subjektiv, az ügyre nem tartozó dolgokat elő nem terjesztette« és azt is, hogy a per tanúinak nagy- része Balás Zoltánnal jóviszonyban volt. Hiszen ők, amikor a távirat kezükön keresztülment, nem is sejthették azt, hogy azért majd nekik tanúskodni fog kelleni. A másiíc körülmény a »Szamos« folyó évi 45. számában «A fehérgyarmati vezető járás- biró a törvényszék előtt« czimü czikkében városunkról tett megjegyzése, hol városunk kul- turátlannak, barbárnak van jellemezve, holott legkisebb oka sem volt a »Szamosának, hogy városunkat ily durván megsértse. Ezt a 4500 lélekkel bíró Fehérgyarmatot, Szatmárvármegye legmagyarabb járásának székhelyét, mely a nemzeti küzdelmekből és a kulturális mozgalmakból mindég legelőbb vetté ki a maga tekintélyes részé», melynek politikai hitvallása mindenkor egységes volt, mely Kossuth Lajosnak legelőbb állított emléket, nem illetheti meg gáncs semmi irányban sem, mert ha a társadalomnak egyes félszegségeivel, a kis helynek egyes szórványos tipikus példáival állunk is néha szemben, ez még mindig nem idézheti elő városunknak a lebecsméreltetését. Tisztelt Szerkesztő Úr! Mióta kultúrálatlan és barbár az a hely. a hol az egész Szatmár megyében, bele értve Szatmárnémetit is a legkevesebb az anlfabé- ták száma, hol a felekezetek és a város a legnagyobb erőmegfeszitéssel tart fecn elemi gazdasági, ismétlő és ipariskolákat, de a kultúra fentartása végett a legnagyobb áldozatot hozza meg, ahol a társadalmi, kulturális és jótékony célokat szolgáló küiömbözö egyesületeknek és könyvtáraknak a légiói működnek és állanak a közönség rendelkezésére, a hol a modern technika vívmányai mindenütt alkalmazást nyernek, ahol az alkoholfogyasztás igazán a minimális és a hol a bűnesetek szintén a legkevesebbek. Egyes félszegségeket és helytelen kinövéseket tapasztalhatunk nemcsak Gyarmaton, de Szatmárit is és azért sohase jutott eszébe senkinek sem, hogy azért Szatmár városát lekicsinyeljük. Nem tesz jó benyomást bizonyára az újság olvasó pukükumra, ha folyton egy helynek a kellemetlen dolgait kell a külmbözö lapokban elolvasnia. De e megirt dolgok más helyen ép úgy előfordulnak mint nálunk, ha innen minden legcsekélyebb dolog különböző kombinátiók- kal és kommentárokkal felszereleílen a lapba kerül is, a más helyen levők pedig többnyire 1 elhadgattalnak. Nem volt sem Fehérgyarmat, sem a tanuk, sem a bíróságunk tagjai a főtárgyalási elnök úr részéről seftimi irányban sem elitélve. Ez külömben az ügyet pártatlanul és lelkiismeretesen vezető Némethy József elnök részéről fel sem lenne tételezhető. Nem voltak a tanuk Balás pártiakra és Balás ellenesekre oszolva sem, de mindegyik érezte a nehéz helyzetét s egymással legkevésbbé sem éieztették azt, hogy ők terhelőleg vagy mentőleg vallanak, mert külömben azt sem tudták, hogy a másik miként vall. De nem áll meg az sem, hogy Balás ellen a kisváros hajszája indította volna ineg e bűnügyet. Városunk közönsége ezektől a személyes ezélzatu dolgoktól teljesen távol áll s ha volt egyes illetéktelen embereknek részük is ebben az ügyben, azért városunkat s annak társadalmát elitélni nem szabad. Városunknak az ügy iránti közönyét mutatja az is, hogy azon élénk összeköttetés dacára, mely Szatmár és Fehérgyarmat közt fennáll, egyetlen egy gyarmatinak sem jutott eszébe, hogy a tárgyalás meghallgatása végett Szatmárra bemenjen. Valótlan, hogy az ügyész úrnak feltűnt volna, hogy a gyarmati bíróságon mennyire meg- gusztálták a táviratot. Ily kijelentést ő egyáltalán nem tett. Sőt épen ő volt az, aki a védő úr sértéseitől megvédte a bíróságunk tagjait. Mi szerintünk teljesen mellékes dolog is, hogy a táviraton a Miski szóban voltak-e apró kihúzások vagy nem — miután ma azok a táviraton nincsenek meg s a kereszthuzás pedig Balás szerint is a távirat megérkezésekor ottan mégnem volt — és azokat a mint mi is teljesen lényegtelennek tartottuk a bíróság is indokolásában az ide vonatkozó dolgokat teljesen mellőzte. A szerkesztő ur még ráadásul jónak látja városunkat legtipikusabb Mucsának nevezve megemlíteni, hogy lesz még itt láz, lesz még intrika, lesz még gunyvers. Mindaddig mig az emberek cselekedeit az emberi indulatok, szenvedélyek is vezetik, addig mindig lehetséges lesz az, hogy mindennütt elő fog fordulni a láz, az intrika, a gunyvers. S bizonyára ez előjöhet majd Szatmári épugy mint Gyarmaton. Ezekkel azonban egyáltalában nem szolgáltattunk okot arra, hogy városunkat Szeikesztő úr Mucsa szóval illesse s hogy minket palem et publice gúnyosan kissebbitsen s köznevetség tárgyául kipellengérezzen. S a joggal felizgatott kedélyek lecsendesité- sére is elvárjuk úgy dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd úrtól, mint a fehérgyarmati viszonyokkal alaposan tisztában levő ,,Szamos“ szerkesztőjétől, Dénes Sándor úrtól, hogy alaptalan meghurcoltatásunkért elégtételt fog nekünk szolgáltatni s rektificálni fogják a téves alapból kiindultan elmondott s megírt dolgokat. Dr. Szőke Sándor. Heti kró Mi újság? Erre a kérdésre rendszerint az a nagyon kopott, de igen természetes válasz következik, hogy nincs pénz. Hát persze, hogy nincs, mert a bankok is bent tartják. Egy helyi bank a rossz viszonyok daczára elkövette azt a merészséget, hogy egy csekei embernek adott ki pénzt, még pedig 450 koronát, holott a mi emberünk csak 100 koronát akart kérni. Az ember elfogadta, nem igy azonban az asszony, a ki roppant megijedt e nagf szívességre s lóhalalában jött Gyarmatra. Szidta az embert, hogy ilyen, hogy amolyan bajt csinált. Uram, magyarázta az asszony — meghibbant ez az ember, pár évvel ezelőtt, fejbe vágta egy ledülö fa. — Nem tüdőm, mire mentek a bankkal, de én felteszem a kérdést melyik hát a józanabb eszü, az ember-e, a ki elfogadta a pénzt, vagy az asszony, akinek nem kell? * * * A rossz viszonyok nem csak mi ránk, kisebb kaliberű emberekre nehezednek, hanem megérzik annak a súlyát a nagyok is. A rám. kath. egyház tiszteletre méltó főpapját, az a megérdemelt kitüntetés érte, hogy címzetes kanonok lett. A. nagyságos címet azonban meg kell fizetni, s az adóhivatal fel is szólította, hogy az ezért járó dijat szolgáltassa be az adóhivatal pénztárába. — A felszólítás kellemetlen időben jött, momentán nem rendelkezett a szükséges összeggel, a nála lévő kikészített pénzen inkább fát akart hozatni . . . Tanakodott, hogy mitévő legyen, a fát hozassa-e el, vagy a címért járó dijat fizesse ki, Elvégre a kincstár egy pár napig várhat, de a fa az kell. A tanácsot a mi arany humoru patikusunk adta meg: „Hát fiitsön be főtisztelendő ur — a diplomával.“ * % * Roppant nagy ördöge van annak a pénznek, mely el kábítja az emberi lelkeket, becsületet, existenciát teremt. Mindennek a lelke a pénz. Egy környékbeli tanító fiatal felesége minden elsején bejön férje járandóságáért. Csinos formás asszony s nem csuda, hogy a múltkor megkérdezte tőle egy illető „hát nem fél a férje magát ebbe a hamis városba egyedül beküldeni“ ? Az asszonyka a kérdéstől színié meglepődve felelte: hiszen nem veszítem el én a pénzt. — Eszembe jutott az az olasz hercegnő, aki Canova olasz szobrász művésznek a hírneves Vénusz szoborhoz modellt állt. Természetesen nem krinolinban, de nem is szükszoknyában, hanem csak „ úgy. “ Mikor a hercegnőt pirongatták barátnői, hogy hogy tudott csak úgy egy ember elé állni, aki nem herceg, még csak nem is gróf, hanem csak egy szobrász, a hercegnő naivan felelte: „de hiszen be volt fütve a szoba. “ Tövis.
