Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-03-07 / 10. szám
Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 10. szám. március 7. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre .... 2 kor. Felelős szerkesztő: Félévre . . .... 4 kor. Egyes szám 20 fillér. Dr. HUNWALD IZIDOR. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. A tanítók. Minden politika mellőzésével is, igen furcsákat kell gondolnunk arról az eljárásról, amiben Magyarországon pártkülönbség nélkül a tanítókat a mindenkori kormányok részesítik. Hosszú harc eredményeként egyszer az egyik, egyszer a másik miniszter ad valami ígéretet, esetleg meg is foltozza a tanítók szomorú fizetési viszonyait. Az a javaslat, amit a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőház elé terjesztett és amely szintén nem nagy megelégedést okozott a tanítók körében, minden esetre haladás az eddigiekhez képest. Azonban ez a két javaslat sem hozza meg azt a javulást, amire a tanitók joggal várhattak. A községi és felekezeti tanitók fizetéséről szóló javaslatban azt mondja ugyan a miniszter, hogy az egységes fizetési elv megállapítása folytán megszüntethettem kitűzött célomhoz képest az állami és nem állami tanitók fizetési rendszere közötti különbséget. Ez szép dolog volna, ha igaz volna. A két javaslat első tekintetre úgy is fest, mintha igaz volna, de azért még sem igaz, csak annyi igaz, hogy a fizetési rendszer lett egységes, a kezdő és a végső fizetésként feltüntetett szám lett egyforma, de azért a nem állami tanitók jelentékeny összeggel kevesebbet kapnak, mint az államiak. Ez a különbség kezdődik a lakáspénznél, mely az állami tanítóknál egy minimális summánál kezdődik és majdnem kétszeresére emelkedik, mig a nem állami tanítóknál a lakbér véges-végig a minimális summánál marad. így azután előáll a működési hely szerint 160 és 400 kor. közt váltakozó differentia nem állami tanitók rovására. A kezdő fizetés ezenkívül mindkét fajta tanítónál egyforma, 1200. kor, egyforma a fizetési fokozatokban is a fizetés, de az állami tanító minden fizetési osztályban 12 esztendeig marad, a nem állami a legalacsonyabb osztályon 15 esztendeig, tehát 3 évvel tovább, mint az állami és igy a nem állami tanító három évvel folyton mögötte kullog, a vele egy időben kezdő állami kollegája mögött. Az egységes fizetési rendezés tehát nem egészen úgy fest a valóságban, mint a hogy azt a javaslat indokolása feltüntetni szeretné. És ha a tanítói munka javadalmazása javul is, ismét elkeseríti az uj rendszer a tanítóság egy nagy részét, a községi és felekezeti tanítókat. A tanitók munkája sem eddig, sem ezután — még a javítás beleszámításával sem — lesz úgy honorálva, ahogy azt a tanitók megérdemelnék. A tanitók munkájáról, amely Magyarországon elsőrangú fontossággal bir, már elég frázis és cikk hangzott el. Az uj törvényjavaslatok fölemelik ugyan a tanitók munkáinak díjazását, azonban azt a kis emelést, amely a javaslatokban benne van, inkább csak szimbólumnak tekinthetjük az állam részéről a tanitók munkájának elismerésére, mint az ő fontos szerepük igazi honorálásának. Ismét ott állunk tehát, hogy egy megnyugtatónak és kedvezőnek tervezett javaslat, illetve változtatás azt eredményezi, hogy a tanitók egy része indokolatlan hátrányban lévén a többiekkel szemben, munkáját nem fogja kellő intenzivitással és kedvvel végezni. Áll ez különösen a tanítónőkre nézve. Elismert dolog az, hogy igen sok helyen a tanítónők munkája és munkássága eredményesebb, mint a férfi tanítóké, kitartásuk és szorgalmuk nagyobb, dacára annak, hogy helyzetük sokkal nehezebb. Az uj javaslat azonban bántó különbA „FEHÉRGYARMAT“ tárcája. Szigorlati képek. Irta: FÁBIÁN KÁROLY. jogszigorló. Mikor megérkeztem, sokkal inkább éreztem úgy magamat mintha az első szigorlat után és nem a második előtt lennék. A tudományt még kofferemben tartottam, a vaskos könyvekben elpréselten. De azért nem aggódtam. Hiszen épen azért jön az ember pár héttel a szigorlat előtt, hogy megtanulja, . . . nem az anyagot, Isten ments, (azt egyébbiránt otthon is megtehetné) hanem, hogy mi is abban a sokban az a kevés, arait be kell szedni, meg hogy megismerje a vizsgái trükköket, kulisza titkokat, melyeket csak az tud, aki maga is ott jár a színfalak mögött. A színfalakról jut eszembe, hogy milyen megkapó a hasonlatosság a szigorlat és a színdarab között. Nincsen olyan válfaja a színdaraboknak, melynek ne lenne meg az analógja a szigorlatoknál is. Még a beosztás és az előadás technikai része is oly hasonló, hogy meglep. Egy jólszerkesztett szigorlat rendesen 3 felvonásból áll. Az elsőben megérkezik a hős, terepszemlét tart, tájékozza magát, lakást bérel, könyvet vesz, esetleg elsétál a szaniba, (szanatórium ( igy hívják a jogi szemináriumokat) szóval előkészíti a bonyodalmat, ami a második felvonásban culminál. Itt a hős nekifekszik az anyagnak, tanul, elmegy néhány szigorlatra közönségnek, protektió után jár és mikor úgy érzi, hogy sejti, amit tulajdonképen tudni kellene, terminust kér. Ezzel beharangoz a harmadik felvonásra, melyben aztán a bonyodalom megoldódik, s a hős haza utazik, mig a közönség marad. A vígjáték és operett szigorlatok egy jó viccel kezdődnek. A hős az első felvonásban egy körülbelül ily tartalmú sürgönyt ad fel: Szigorlati dij felemelve, kérek száz koronát. Hogy ez jó vicc, az köztudomású, de én még egy apát sem hallottam ezen nevetni. Ilyen tempóban folyik tovább az előadás: a hős jóvérű, viális gyerek, a mulatságos epizódoknak nagy száma élénkíti a második felvonást is és miközben a szigorlati dijat egészen a Mátyás torony gombjáig felemelték, elérkezik a nagy nap. A közönség kétségei dacára is jól sikerült a darab, s ha netalán a szerző után tudakozódna az ember, megjelenne a háttérben egy jóhirü szanatórium, vagy egy még jobb összeköttetésekkel rendelkező nagybácsi. De ezek a szerzők szerények, nem úgy mint a színpadiak. A babérokat teljesen átengedik a hősnek, maguk pedig a nemlét fátylába burkolóznak. Van néha primadonna is a darabban, ki azonban állandóan a színfalak mögött tartózkodik s csak olykor jelenik meg a hős karján a korzón, jégen, vagy a kávéházban. Drága, de jó . . . féle. Sokkal hatásosabbak az operett-szigorlatoknál a drámák és tragédiák. Ezekben a hős, hosszas lelki küzdelem után, (melyet azonban nem ő viv, hanem a tanár) elbukik. Hatásuk abban nyilvánul, hogy nem ugyan közkívánatra, de a rendező tanár határozott óháj ára, meg- ujráztatnak. Másodszori előadás nem nagy szenzáció ma már. Megtörténik jobb családból való hősökkel is. E« időszerint Báró Ismétlő Caezár tartja a rekordot, 4-szeri ismétléssel. Az ötödiknél jubilál és mint halljuk, kitartásának elismeréséül és buzdításul király-gyürüt fog kapni. Vannak színmüvek is. Ezek utálatosan józan darabok. A hős elrettenthetetlen tanul, mint egy gép, s példátlan becsületes. Még a tárgy-mutatót is visszafele tudja, sőt azt beszélik, hogy másfél szó után bárhol folytatja az anyagot. Persze a bonyodalom azért meg van, mert a hős mindig bukásról álmodik.
