Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-03-07 / 10. szám

séget inaugurál a férfi- és nőtanitók kö­zött, természetesen a tanítónő rovására. A férfi tanító két évig élvezi a kezdő fizetést, a tanítónő négyig, úgy, hogy ezentúl két évvel később kerül magasabb javadalmazásu positióba a tanítónő, mint férfi kellegája. Ha el is ismerjük tehát a javaslatoknak azt az érdemét, hogy a mai financiális helyzethez képest úgy a hogy segít a tanítók helyzetén, ki kell emelnünk azt a nagy hibáját, hogy ismét különböző kategóriákra osztja a tanítóságot, előny­ben részesítve egyik részét a másik fö­lött, és igy megnyugtatás helyett csak újabb elégedetlenség forrásává íesz. E tényeken, sajnos, aligha lehet változtatni, mert a javaslatokat a kép­viselőház már elfogadta, arra pedig sem mi kilátás,'hogy a főrendiház változtas­son azokon, jóllehet, a felekezetek leg­főbb képviselői épen ott ülnek. 2-ik oldal. __________________________ Kerté szet. A tavasz közeledtével a kerti munkákat már most meg kell kezdeni; a legfontosabb teen­dőket röviden ismertetjük. A kertésznek két nagy ellensége van; a kü­lönféle parasitikus gombabetegség és a parányi rovarok légiói. Mindkettő ellen védekeznünk kell. A véde­kezést nem csak a törvény Írja elő, amely megköveteli, hogy minden kertgazda fáit, nö­vényeit legkésőbb március közepéig tisztítsa meg, permetezze és lássa el mindazokkal a vé­delmi szerekkel, amelyek megóvhatják részint a gombáktól, részint a kártékony rovaroktól. Ezt a védekezést saját jól fölfogott érdekünk, különösen a zsebünk is megkívánja Ezért, mig nem késő, most vizsgáljuk meg fáinkat és távolítsuk el azoktól az esetleg raj­tuk fityegő száraz leveleket. Fönt a magasban lebegnek néha ilyen összezsugorodott néhány fi­nom szállal összekötözött, kiszáradt levelek, ame­lyek egy erősebb szállal vannak az ág, vagy a galy végére kötözve. Ezek a száraz levelek a her­nyók téli petésfészkei, amelyekből a kikelet első melegebb napsugarai életre keltik a pusztító hernyók ezreit. Qondosan, pedantériával kell ezeket össze gyűjteni. Ez a munka nem épen könnyű a ma­gas törzsű fáknál. Bizony nehezen éri el az ember a magasban lebegő száradt levélcsomókat. Erre a czélra különféle segédeszközöket használ­FEHÉRGYARMAT hatunk. Régibb s igy jól ismer teszköz a hernyó­zó lámpa. Ez egy hosszabb rúdra felerősíthető, egy tengelyen könnyen mozgó hengeralaku lám­páskészülék, amelynek erősebb kanócával a magasban libegő leveleket le lehet pörkölni. Ha ezektől az összegomolygatott száraz hernvófészkektől megtisztítottuk a fát, követke­zik a fa derekának és ágainak tisztogatása. Erre a ezélra szolgáló eszközök a fatisztogató kefe, amely drótból készül, az erős surolókefei azután az elhasznált kalapkefe is. Ez utóbb, két öt különösen az idomított gyümölcsfáknál használhatjuk előnyösen. Mindezen kefék arra valók, hogy velük a fa derekát, törzsét, a vastagabb ágakat alaposan kidörzsöljük, megtisztogassuk, mert a fakéreg repedésébe nem egy veszedelmes fé­reg petéi, áttelélö alakjai, bábjai vagy alvó példányai vannak elrejtve. A nagyon repedezett fa kérgét nem elégséges a drótkefével megke­félni, tanácsos azt még az u. n. kéregkaparóval is megtisztogatni. Ebből is több fajta van al­kalmazásban. Ha mindezt a munkát elvégeztük, akkor még mindig nem tet’ünk eleget a veszedelem elhárítása czéljából, még valami permetező anyag­gal kell a megtisztogatott fákat rnegpermetezní. Ma már nagyon sok szert kínálnak és aján­lanak a gazdaközönségnek permetezésre, de még a legjobbról sem mondhatjuk azt, hogy tökéletesen biztos. A sok elismert és el nem ismert szerek kö­zül az utóbbi években a szavatolt gyümölcsfa- karbolineun, a dendrin, a pokszin, a bordódé, a kristályazurin, az amerikai kénmészsóslé, a thanathon, a quaszia-főzet azok a szerek, ame­lyeket a gyümölcstermesztők a faápolás terén leginkább használnak permetezésre. A fa rügyeinek kifakadása előtt, igy febru­ár közepétől március első hetéig a szavatolt dendrinnek 5 százalékos, esetleg 8 százalékos oldatával lehet a siker reményével permetezni a fákat. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a per­metezés csakis a rügyek kifakadása előtt tör­ténjék, mert ha a rügyek már kifeslettek, a dendrin ezeket a felső bimbókat, még ha gyengébb oldatot használunk is, könnyen tönkreteheti. Az amerikaiak által nagyon dicsért és ott, Amerikában általánosan használt kénmészsóslé különösen a paizstetves, fák oltalmazására al­kalmas, csakhogy ennél ügyelni kell arra, hogy a permetező készülék belül ne cinezve, hanem ólmozva legyen. A dendrirnel való permetezés főleg a férgek elleni küzdelemben, a rovarok óriási serege ellen használatos, különösen a vértetvek, azu­tán a keményebb kérgü pajzstetvek és az egé­szen lágytestü levéltetvek ellen, de még a kü­lönféle mohák és zuzmók ellen hasznos. 1913. murcius 7. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem min­den gyümölcsnemet lehet egyenlő erősségű dendrinoldattal permetezni, mert például az erő­sebb oldat a cseresznye, meggy, amarella, szil­va, kajszin és őszi barack érzékenyebb héját megtámadja, azért ezeket gyengébb oldattal és különösen korán kell permetezni. Az alma és a körte, valamint a birs és nas­polya már erősebb adatot is kibir. A permete­zésnél elvünk legyen a fa törzsének és koro­nájának lehetőleg minden kis porcikáját beper­metezni és pedig egészen alaposan. Arra azon­ban feltétlenül ügyeljünk, hogy a permetező anyag a földbe, a gyökerekhez le ne folyjon. Ezt az által igyekszünk meggátolni, hogy vagy száraz lombot vagy szalmát terítünk a fődre, amelyet permezetés után összegyűjtjük és megsemmisítünk. A gombák ellen a bordói lét vagy az azurint vagy más, erre a célra alkal­mas rézkén vegyületet használunk. Ha a gyümölcsfáinkat ezzel az anyaggal most egyszer szintén bepermetezzük, akkor a különféle gombabetegségnek szintén gátat ve­tünk, ami azonban mint preventív eljárás nem zárja ki azt, hogy a bordói lével vagy azurin- nal később a lomb fejlődésekor is ne perme­tezzünk. Permetezésre használhatunk minden alkalmas permetező készüléket, amelyekből ma már szintén igen nagy számmal állanak rendelke­zésünkre a külömböző fajták. Permetezés helyett lehet a fák törzsét meg is mosni, például egyszerű langymeleg vízzel, amelybe legfölebb mosószappant és pedig 10 liter vízhez egy liter mosószappan oldatot le­het keverni. Kifogástalan, élvezhető, féregmentes, foltta- lan gyümölcsünk csak úgy lesz, ha fáinkat gondozzuk, ápoljuk. Ne arra gondoljunk, hogy a törvény parancsolja a gyümölcsfák tisztoga­tását, permetézését, hanem egyedül arra, hogy a fák alapos gondozása a saját magunk hasz­nát jelenti. De ne csak a saját kertünk fáinak viseljük gondját, hanem embertársaink fáira is ügyeljünk, támogassuk, segítsük egymást, mert csakis közös erővel keresztülvitt, gondos, szak­szerű védekezés mellett fogunk győzedelmes­kedni gyümölcsfáink ellenségei fölött. Ezek volnának most a legfontosabb, legsür­gősebb teendőink. Van azonban még sok más teendő a kert­ben, amelyet mentül hamarabb és idejében kell elvégezni. A tisztaság is a kert egyik egészség ténye­zője. Erre a tényezőre már most kell súlyt fektetni. Amint az idő csak engedi, azonnal hozzáfogunk a kert összes részeinek kitiszto­gatásához. Ilyenkor még rendszerint tele van a kert lehullott lombbal, gazzal és egyébb hulladék­A vége a játéknak az, hogy minden jóra fordul, s a dékáni, pardon színigazgatói szolgáknál még a gyerekek is koronásokkal gurigáznak. Attól a pillanattól fogva, hogy egy piruló hajnalon gummisarkatlan cipőimmel indiszkré­ten megzavartam a perron szinte fojtogatóan ünnepi csendjét, én is hősnek éreztem magamat. Szerző és hős egy személyben, mert jó összeköttetésű nagybátyáim mind ott maradtak régi lakóhelyükön, azon a csekély 1000 egy néhány évvel ezelőtti május 1-én, melyen Ázsiá­ban felmondtuk a lakást, (felteszem u. i., hogy már akkor voltunk olyan kultur nép, hogy má­jus 1-én költöztünk); a szanatóriumi tölcsérre való pénzt megkeresni pedig még nem vándo­roltak ki Amerikába jó honszerető rokonaim. Első tevékenységem a lakáskeresós volt. Ez nem volt oly könnyű, mint talán látszik. Elvem ugyanis az, hogy, amint minden állam talpköve a tiszta erkölcs, úgy a nyugodt tanulásnak alapfeltétele a tiszta lakás. Hosszas keresés után találtam volna egy megfelelőt, de a szom­széd lakásban kettős családi örömökről érte­sültem, s amellett más ifjabbnál ifjabb családi örömöket is látván az udvaron futkározni, le tettem a bérleti szándékomról. A házi asszony ugyan biztosított, hogy az ikrek csak éjjel fog­nak sírni, s azt megszokom hamar, én azon­ban hivatkoztam arra, hogy ráérek még az ilyesmiket megszokni s egy hőshöz illő ke­mény léptekkel távoztam. Végre béreltem aztán egy szobát. A házi­asszony nem vallót be gyermekeket, csak két kutyát; titokban utána-járva, értesültem még egy papagályról és két bakfis leányról. No nem baj, majd meg leszünk azért valahogy, gondoltam akkor. Most azonban mást gondolok. Az állatokra nincs panaszom ; a kutyák enni- valóan csendesek, a papagály pedig az öt vi­lágrész és Óceánia legbékésebb papagálya. Ko­ra meghaladja az 50 évet, bár teljes pontos­ságai meg nem állapítható, mert fogai már ki- huilotak. Valószínű, hogy a vénség filozófussá tette, s állandóan gondolkozik. Mindezeknek da­cára az, amit nélkülözök: a csend. A két kis lány nap-nap mellett versenyt szaval egy verset, mely igy kezdődik: „Napos mezőkön, Árkádiában születtem én . . . ugy- annyira, hogy már képzelni sem tudok olyan lányt, aki nem Árkádiában született, a napos mezőktől pedig végkép megundorodtam. Nem is tudom megérteni, hogy egy jó nevelésű, modern lány hogy engedhet meg magának olyat, hogy egyszerűen a mezőn szülessen! Tiszta atavizmus 1 Ez azonban nem volna nagy baj. Utoljára megszoknám, hanem Kati, a szobalány, nyilván abban a szent meggyőződésben, hogy az nem­csak neki, hanem másnak is tetszik, állandóan dalol, de mindig ezt az egyet: „Elment a szeretőm, elment a szeretőm, Délamerikába ...“ Isten látja a lelkemet, sohse irigyeltem senki gazdagságát, de most nagyon szeretném, ha annyi pénzt adhatnék a Katinak, hogy el tudna menni a szeretője után . . . Délamerikába. Mikor pedig ily körülmények között a szi­gorlatomra gondolok, még a sóhajtást is elfoj­tom magamban, mert a vékony falon ez is át­hallatszana, s még azt hinnék rólam, hogy áb­rándozom, amit pedig nagyon resttellenék, vagy azt gondolnák, hogy a szigorlattól félek, holott ennél tökéletesebben még sohse voltam elké­szülve ... a legrosszabbra. Visszatérve a színdarabok és szigorlatok közötti hasonlóságra, ez idő szerint darabom opera jellegű. A küzdelom erős, de a végén a hős mégis elbukik, s ami az opera főjellemvo­nását megadja: dalolva megy a halálba. A dalolás ugyanis most már én rám is átragadt: dúdolva tanulom : A statisztika az a tu-u-do­o-homá-ány . . . s elvetve Dr. Kenéznek elis­mert jó definitióját, igy folytatom: a me-he- lyen én elvé-érezni fo-o-ogo-oh-hok . , , r

Next

/
Thumbnails
Contents