Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-02-28 / 9. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. febráur 28. negyven évi, folytonos munkában eltöltött szolgálat után vonult a jól megérdemelt nyugalomba. Mint hivatalnok és mint hivatalfőnök a vele érintkezők osztatlan elismerését és szeretetét érdemelte ki. Hivataltársaival állandó jóviszonyban és kordiális szeretetben élt. Tevékenysége nem merült ki pusztán hivatalos teendőinek elvégzésében, sőt megosztotta tudását és önzetlen odaadását hivatása és az irodalom, a jótékonyság, a közügyek támogatása között. Irodalmi munkásságának gyümölcsei nagyrészt kéziratban maradtak hátra, egyrészt a Vasárnapi Újságban, a Budapesti Hírlapban és vármegyénk lapjaiban láttak napvilágot. A hirlapirással is megpróbálkozott, 1892- ben „Szamosköz“ cim alatt hetilapot indított, amely azonban a támogatás hiánya miatt nem volt hosszuéletü. 1901. évben „Beszélyek, költemények és hírlapi levelezések“ cim alatt könyvalakban kiadta müveinek egyrészét, melyet úgy az olvasó- közönség, mint a kritika rokonszenvesen fogadott. Írói munkásságát csöndes elmé- lyedettség és emelkedett világnézet jellemzi. — Hathatósan és eredményesen támogatta a fehérgyarmati református egyházat is amelynek előbb egyháztanácsosa, később tiszteletbeli főgondnoka lett és maradt élete végéig. Az 1860-as években létesített uj orgona az ő kezdeményezésének és fáradhatatlan munkásságának volt az eredménye, ő indította meg a gyűjtést és ő maga is kezdette meg azt jelentékeny pénzbeli adományával. Nejével együtt buzgó tagja volt a ref. egyházközségnek s áldozatkészségüket több gazdag adományuk igazolja .Egyideig a szatmári ref. egyházmegyének is tanácsbirája volt. Sok és nagyarányú elfoglaltsága mellett időt szakított városunk közügyeinek is- tápolására is és mint a városi képviselő- testület tagja, tevékeny részt vett azok intézésében. Alapitója és első elnöke volt a fehérgyarmati önkéntes tűzoltó egyesületnek, elnöke volt a Szatmármegyei Takarékpénztár Részvénytársaság fehérgyarmati fiókintézetének, mely hivatalát élete végéig a legnagyobb gondossággal és ügyszeretettel látta el A megboldogult legutóbbi időkig állandó jó egészségnek örvendett. Halála előtt néhány nappal lett beteg. Erős meghűlése az ágyhoz szegezle, amelyből nem is kelt fel többé. A meghűlés következtében erős lefolyású tüdőgyuladás lépett fel a betegnél, kinek elgyöngült szervezete nem tudott megbirkózni a veszedelmes kórral. Szenvedése rövid ideig tartó, halála csendes volt. Tisztelettel értesítem a hölgyközönséget, hogy március elsején 4 heti időtartamra szabászat! tanfolyamot nyitok A tanítás délután 3—5 óláig tart. Tandíj: 24 korona. Tanítok mindenfélefelsőruha, fehérnemű és gyermekruha szabást. Adok külön órákat háznál is Felkérem az érdeklődőket, hogy szíveskedjenek mielőbb beiratkozni. Bővebb felvilágosítással lakásomon, (a Kossuth- nyomda udvarán,) szívesen szolgálok. A t. közönség szives pártfogását kérem, kiváló tisztelettel SZILÁGYI IRMA okleveles szabásznő. A háziipar elhanyagolása. Igen sok fel nem használt és kiaknázásra váró kincs van a mi hegyes- völgyes hazánkban. És hogy ha fokozatosan jutottunk volna ahhoz a kultúrához, a hol jelenleg vagyunk és ha nem idegenből szedtük volna minden európaiságot, akkor bezzeg mi magunk is meg tudtuk volna becsülni azokat az értékeket, melyek egyrészt népünk ethikai tartalmában, másrészt magában az anyaföldben rejtőznek A mit még nem használtunk fel és amiből sok száz vagy ezer ember megélhetését tudnánk megjósolni, az parlagon hever. Parlagon hever pedig azért, mert mi magunk nem vagyunk vállalkozó nép. Pénzintézeteink is csak olyan nagyobb vállalkozásokba bocsátkoznak, melyek csak az anyagi haszonra nyújtanak kilátást és fáznak az olyan alapításoktól, melyek a biztos nemzeti haszon mellett az anyagira csak valószinü kilátással néznek. A pénzhatalmak nem látnak tovább, csak amennyit a pénzügyietek céljai megkörvonalaznak. Ők nem gondolnak arra, hogy ha nemzeti talajon, nemzeti Ízlésben és a nemzeti munkaerő felhasználása mellett idegenné válik minden magyar emberben az, a mi máshonnan jön ide más országból, más népnek szellemétől áthatottan. Ha pedig a pénzcentrumok nem akarják kezükbe ragadni azt az e- minens elsőrangú országos tény ezőt, akkor igen helyes és okos dolog de mindenekfelett hazafias cselekedet volt a fente miitett két gazdasági egyesülettől, hogy odahatnak, mi képen a magyar háziipar kellő és méltó helyet foglaljon el különösen a családban, a magyar családban és egészben az ország gazdasági lendületének helyén. Tudjuk nagyon jól és fájdalmasan tapasztalhatjuk a mindennapi életben, hogy azok a gyári iparcikkek, melyekért az ország óriási összeget ad a külföldnek, olyan gyatra alkotásuak, olyan semmit sem érő tárgyak, olyan ipari szemfényvesztő cikkecskék, hogy bármelyik kezdetleges ipari termék bátran felvehetné velük a versenyt. Mi azonban mégis hódulunk ezeknek a gyári semmiknek, mert vamellette vágtat erőteljes, nagyivá bógenekkel a kis vékonylábu Jégkirály. Furcsa természetű ember. Nagy iszonyúan. Mindig angyalbógent szeretne csinálni és még nozzá a Jégkirálynővel I Nem Is nagy a népszerűsége. Fekete ruhában, mint egy Éjkirálynő rója végtelen iveit a legszenvedélyesebb korcsolyás. Éjkirálynő, mert ő van legtovább a jégen. Kezdő bógenek itt-ott kusza vonalakban a frissen esett hóban. Amott székkel igyekszik valaki a pálya végére- Ugyan miért? Ne gondoljunk rosssra! Nem azért, mintha ot* * látni akarna valakit, vagy valamit. Nincs más szándéka, Isten a megmondhatója, mint az, hogy ha odaért, ismét visszajöjjön. Serkedő ssárnyu mesterek mutatják tudományukat az ámuló novitius hadnak, s megesik, hogy meg is pecsételik tudományukat egy-egy mester eséssel. Persze ilyenkor nagyobb a hatás, mint mikor korcsolyáznak. Néha-néha kitéved egy veterán is. Biatosan siklik tova, először védve magát, hogy igy-ugy tiz éve nem korcsolyáztam, majd látva, hogy nem is sokat felejtett, jogos fö- énnyel, de jóakarattal tanítja az ifjú óriásokat. Van a pályának páholya, melegedője is Akárcsak egy nagy városban. Csak az a különbség, hogy nőin fedett, és nem fütenek benne, meg hogy nem is ház, hanem csak úgy a hóra vannak a székek rakva. Azért mindenki meg van elégedve. Szervezete a Jégifjuságnak nincsen, de a - zért ott vannak mindennap, azért vannak székek, van, aki a korcsolyát felkösse, a pálya le van seperve, szóval minden rendben van. Egészen amerikaiasan. Talán már gondoltak némelyek arra, hogy meg kellene alakítani az első Fehérgyarmati Korcsolyázó Egyletet, mikor elkezdett a hó esni, először csak nagy ritka pelyhekben, azután apró, szitáló pelyhek, majd esővel vegyesen, s most, mikor ezt a lapját irom sport-történelmünknek már hó sincs közte, csak esik, esik és esik, s minden úgy néz ki, mintha Gyarmaton soha többet jégpálya nem is lehetne.' Ez a harmadik lap abból a történelemből, melynek létét most már senki tagadni ne merje. Elmerengve az idők folyásán, jóleső emlékezettel kalandozzák be gondolataim sport-történelmünknek e három lapját. Majd kérdve esik tekintetem a következő lapokra. Üresek azokl Még előre vetődő árnyéka sem esik rájuk valami bekövetkezhető hatalmas mozzanatnak. Ablakomon egyhangúan kopognak az eső cseppek. Sirató nótája a csapónak, vasutasdi- nak, csillagnak, bógennek. De mi az ? Az esőcseppek kopogásába mintha valami más hang s vegyülne. Czakk, czakk, czakk, czakk . . . Ezek evező csapások! S hirtelen megélénkül képzeletemben sport-történelmünk negyedik apja is. Fürge kis ladikok, karcsú hatosok, yolczasok siklanak rajta vidáman, az evezők • ucsuznak a parttól: czakk, czakk, a a korcsolyák szomorúan függnek a csolnakok oldalán A Jégifjuság csolnakra fii s azántja tovább a sorokat a negyedik lapon, nem korcsolyával, hanem evezővel. (Vége.)
