Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-12-14 / 49. szám
Fehérgyarmat, II. évfolyam. 49. szám. 1913. december 14. FEHEROYÄRHÄ Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ...............4 kor. Ne gyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. A magyar középosztály. A minap egy értelmes, jómódú vállalkozóval utazván, megkérdeztem, mi a véleménye a választójogról?,Kérem, én nem foglalkozom politikával, én üzletember vagyok “, mondta s hajintott egyet a kezével. Rendben van, gondoltam, a férfiú nem ért a kérdéshez s az üzleten kivül máshoz semmi kedve. Elhallgattunk. Ő az újságba temetkezett. Én kinéztem a csúnya őszi ködbe, amely lomhán nehezedett az unalmas sikságra. A fejemben azonban ott motoszkált s az egész utón bántott a kis incidens. Nem, a dolog még sincs igy rendben. Mégis osak meglepő, hogy ime egy jobbfajta kereskedő, aki bizonyára megsértődnék, ha valaki műveletlennek nézné, semmit sem tud arról a nagy, alapvető kérdésről, amelyen ennek az országnak sorsa megfordul. S bizonyos, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló felelettel némitott volna el akkor is, ha például a sajtószabadságról, vagy a gyülekezési jogról vallott nézeteire lettem volna kiváncsi. Az a csömör, amely hangjából kicsengett a „politika, szó megnyomásánál s a megvető kézlegyintés, amelylyel rövid, de sokat jelentő mondatához pontot telt, félre nem érthető módon bizonyította a férfiú rettenetes ellenszenvét és közönyét a „politika*, vagyis minden iránt, ami nem üzlet, ami a társadalmi jólétre és haladásra vonatkozik. És ez az, ami ezt a megszokott, szinte felháborítóan tipikus esetet a diskusszióra érdemesé teszi. Az a jól ismert tény, ami ebben megnyilatkozott, hogy kulturális és társadalmi életünkre, az ország helyzetére vonatkozó égető, nagy kérdések tekintetében még jobfajta iparosaink, kereskedőink, orvasaink, szóval a magyar középosztálynak még legjobb reprezentánsai is megdöbbentő közönyösséget, tájékozatlanságot, ellenszenvet tanúsítanak. Ezekről általában még beszélni sem szeretnek. Ideges fészkelődés, kellemetlen hangulat támad abban a pillanatban, amint valaki ilyesmire tereli aszót. De ha mégis hallatják nézetiket az urak, türelmetlenség, elfogultság, tudatlanság ri ki minden szavukból. Látszik, hogy minden ismeretük, egész világnézetük, kultúra s a magas társadalom minden nagy kérdéséről beszerzett véleményük az iskolából hozott s a pártlapoktól meghizlalt sovinizmusból, meggyökeresedett elfogultságból és a napilapok közleményéből ered. Humanizmusnak, emberszeretetnek s az igazság keresésének, valamint önálló gondol kodásnsk semmi nyoma. Egészben véve tehát a magyar középosztály kulturfoka, szellemi nívója megdöbbentően alacsony. Ezt az osztályt a mindennapi kenyérkereset gondjain kivül más alig érdekli. Innen van aztán, hogy ez az osztály azok munkáját, akik az Uj Magyarország megteremtésen dolgoznak, nem érti, hidegen, közönyösen nézi De hát menyire sajnálatos ez a tény, anyira természetes. Ez az osztály szinte légmentesen van elzárva a haladás eszméi elől. A progresszió légköre alig jut hozzá. Tagjai a középiskolákból kerültek ki. Onnan hozták ki egész viiágfelfogásuk alapelveit, a tudománytalanságot, a tudományos vizsgálódás és felvilágosodástól való irtózást, a történeti „hősök“ és honfiak imádatát s a gazdasági társadalmi erők szerepének teljes ignorálását, a vallás és hagyomány által szentesített, osztályuralmi jog és társadalmi rendhez való ragaszkodást, a szűkkeblű hazafiság fogalmát s a valláserkölcsöt. Mindezek vérévé válnak. A belőlük kialakult világnézetükben az azonos elveket szolgáló osztályuralmi sajtó megerősíti őket. Maga a való élet pedig alátámasztja e világszemlélet uralmát lelkűkben egyrészt azzal, hogy a kenyérkereset munkájával kiirtja a kedvét ez osztály tagjainak minden iránt, ami nem hétköznapi s ami a létért való küzdelem gondjait újabb fáradalmakkal terhelné, ha mindjárt csak egy könyv elolvasása erejéig is; másrészt és légióként azzal, hogy lépten-nyomon arra figyelmezteti ez osztály tagjait, hogy csakis ezen a mindenektől tanított és hatóságilag jóváhagyott tanok és elvek szerint boldogulhatnak itt. Tele torokkal hirdetni a sovinizmus igéit, letiporni mindenkit az uralkodó osztályért; ennek látható és láthatatlan fejeit, kormányzatát vakon támogatni s gyűlölni mindent és mindenkit, aki mást akar: — ime ezekre tanítja a való élet a magyar középosztály tagjait. A klerikálisok pedig szervezetten és tudatosan sötétítik el látókörét. Ezzel szemben hiányzik minden más ellensúlyozó külső belátás. Nincs folyó, amelynek révén ebbe a sötét tengerbe felvilágosodás, a progresszió vize tisztitólag befolyhatna. Más osztálynak vannak már vezetői, amelyek pozitív ismeretek terjesztésével, szervezéssel igyekeznek osztályuk szellemi nívóját emelni, az osztályöntudatot fejleszteni. Az agráriusok például a törvényhozáson s a vármegyéken kivül amelyeken uralkodnak, erős gazdasági s társadalmi szervekkel szolgálják osztályuk ideológiáját sajtójuk mellett. Szinte fölöslegesnek látszik itt arra a jólismert munkára rámutatni, amelyet a munkásság vezetői e tekintetben végeznek. Mindannyian • Ä legj&bb és a legtartósabb drótszálas lámpa. 9 Huzaté érétazáltal 75»/. áraauMotakarttáa. Kapható villanyszerelési Üzletekben, villanyteiepeken és a * ■A8YIH 8üíEI&4»KEIT-llte*él, Buciit, VL, Tftriz-kdfitt U. SííHllttl 13. ’
