Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-12-14 / 49. szám

Fehérgyarmat, II. évfolyam. 49. szám. 1913. december 14. FEHEROYÄRHÄ Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ...............4 kor. Ne gyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. A magyar középosztály. A minap egy értelmes, jómódú vál­lalkozóval utazván, megkérdeztem, mi a véleménye a választójogról?,Ké­rem, én nem foglalkozom politiká­val, én üzletember vagyok “, mondta s hajintott egyet a kezével. Rendben van, gondoltam, a férfiú nem ért a kérdéshez s az üzleten kivül máshoz semmi kedve. Elhallgattunk. Ő az újságba temetkezett. Én kinéztem a csúnya őszi ködbe, amely lomhán nehezedett az unalmas sikságra. A fejemben azonban ott motoszkált s az egész utón bántott a kis incidens. Nem, a dolog még sincs igy rendben. Mégis osak meglepő, hogy ime egy jobbfajta kereskedő, aki bizonyára megsértődnék, ha valaki művelet­lennek nézné, semmit sem tud arról a nagy, alapvető kérdésről, amelyen ennek az országnak sorsa megfor­dul. S bizonyos, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló felelettel némitott volna el akkor is, ha például a saj­tószabadságról, vagy a gyülekezési jogról vallott nézeteire lettem volna kiváncsi. Az a csömör, amely hang­jából kicsengett a „politika, szó meg­nyomásánál s a megvető kézlegyin­tés, amelylyel rövid, de sokat jelen­tő mondatához pontot telt, félre nem érthető módon bizonyította a férfiú rettenetes ellenszenvét és közönyét a „politika*, vagyis minden iránt, ami nem üzlet, ami a társadalmi jó­létre és haladásra vonatkozik. És ez az, ami ezt a megszokott, szinte felháborítóan tipikus esetet a diskusszióra érdemesé teszi. Az a jól ismert tény, ami ebben megnyi­latkozott, hogy kulturális és társa­dalmi életünkre, az ország helyzeté­re vonatkozó égető, nagy kérdések tekintetében még jobfajta iparosaink, kereskedőink, orvasaink, szóval a magyar középosztálynak még leg­jobb reprezentánsai is megdöbbentő közönyösséget, tájékozatlanságot, el­lenszenvet tanúsítanak. Ezekről ál­talában még beszélni sem szeretnek. Ideges fészkelődés, kellemetlen han­gulat támad abban a pillanatban, amint valaki ilyesmire tereli aszót. De ha mégis hallatják nézetiket az urak, türelmetlenség, elfogultság, tu­datlanság ri ki minden szavukból. Látszik, hogy minden ismeretük, egész világnézetük, kultúra s a ma­gas társadalom minden nagy kérdé­séről beszerzett véleményük az is­kolából hozott s a pártlapoktól meg­hizlalt sovinizmusból, meggyökere­sedett elfogultságból és a napilapok közleményéből ered. Humanizmus­nak, emberszeretetnek s az igazság keresésének, valamint önálló gon­dol kodásnsk semmi nyoma. Egész­ben véve tehát a magyar középosz­tály kulturfoka, szellemi nívója meg­döbbentően alacsony. Ezt az osztályt a mindennapi kenyérkereset gond­jain kivül más alig érdekli. Innen van aztán, hogy ez az osztály azok munkáját, akik az Uj Magyarország megteremtésen dolgoznak, nem érti, hidegen, közönyösen nézi De hát menyire sajnálatos ez a tény, anyira természetes. Ez az osz­tály szinte légmentesen van elzárva a haladás eszméi elől. A progresszió légköre alig jut hozzá. Tagjai a kö­zépiskolákból kerültek ki. Onnan hoz­ták ki egész viiágfelfogásuk alapel­veit, a tudománytalanságot, a tudo­mányos vizsgálódás és felvilágoso­dástól való irtózást, a történeti „hő­sök“ és honfiak imádatát s a gazda­sági társadalmi erők szerepének teljes ignorálását, a vallás és hagyo­mány által szentesített, osztályuralmi jog és társadalmi rendhez való ra­gaszkodást, a szűkkeblű hazafiság fogalmát s a valláserkölcsöt. Mind­ezek vérévé válnak. A belőlük kia­lakult világnézetükben az azonos elveket szolgáló osztályuralmi sajtó megerősíti őket. Maga a való élet pedig alátámasztja e világszemlélet uralmát lelkűkben egyrészt azzal, hogy a kenyérkereset munkájával kiirtja a kedvét ez osztály tagjainak minden iránt, ami nem hétköznapi s ami a létért való küzdelem gondjait újabb fáradalmakkal terhelné, ha mindjárt csak egy könyv elolvasása erejéig is; másrészt és légióként az­zal, hogy lépten-nyomon arra figyel­mezteti ez osztály tagjait, hogy csakis ezen a mindenektől tanított és hatósá­gilag jóváhagyott tanok és elvek szerint boldogulhatnak itt. Tele to­rokkal hirdetni a sovinizmus igéit, letiporni mindenkit az uralkodó osz­tályért; ennek látható és láthatatlan fejeit, kormányzatát vakon támogat­ni s gyűlölni mindent és mindenkit, aki mást akar: — ime ezekre tanítja a való élet a magyar középosztály tagjait. A klerikálisok pedig szer­vezetten és tudatosan sötétítik el lá­tókörét. Ezzel szemben hiányzik min­den más ellensúlyozó külső belátás. Nincs folyó, amelynek révén ebbe a sötét tengerbe felvilágosodás, a progresszió vize tisztitólag befoly­hatna. Más osztálynak vannak már vezetői, amelyek pozitív ismeretek terjesztésével, szervezéssel igyekez­nek osztályuk szellemi nívóját emel­ni, az osztályöntudatot fejleszteni. Az agráriusok például a törvény­hozáson s a vármegyéken kivül amelyeken uralkodnak, erős gazda­sági s társadalmi szervekkel szol­gálják osztályuk ideológiáját sajtójuk mellett. Szinte fölöslegesnek látszik itt arra a jólismert munkára rámu­tatni, amelyet a munkásság vezetői e tekintetben végeznek. Mindannyian • Ä legj&bb és a legtartósabb drótszálas lámpa. 9 Huzaté érétazáltal 75»/. áraauMotakarttáa. Kapható villanyszerelési Üzletekben, villanyteiepeken és a * ■A8YIH 8üíEI&4»KEIT-llte*él, Buciit, VL, Tftriz-kdfitt U. SííHllttl 13. ’

Next

/
Thumbnails
Contents