Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-12 / 41. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT Sággal írják, hogy hivatalos aktáink érthetetlenül, nyelvficamodásokkal és kacskaringós stilusbotlásokkal vannak spékelve, ezt végre megszivelték oda- fönt is és a miniszter nyomatékosan kifejezést ad abbeli reményének, hogy a jövőben a magyar fiukat és leányokat mégis csak magyarul és nem holmi zagyva nyelven fogják a tudományokba irtani. Nagy örömünkre szolgált ez az első lépés a magyarosítás felé. Az iskola ezt a nyelvrontást a németeknél akkor kezdte, amikor a tudósok röstel- ték a nép nyelvét használni, amikor a legfőbb nyelvi szépségeket a latin nyelv szerkezetében találták és saját nyelvüket is ennek a nyelvnek a formája szerint alakították át a műveltebb németek. így volt ez minálunk is. A magunk szép, tagozódott, lendületes és szabatos nyelvünket beleszoritottuk a a latin nyelv formái között és fölvettük nyelvünkbe többekközött a félmult időt( amely egyáltalában nem felel meg a magyar nyelv szellemének, amely éppen e miatt hova-tovább már az irodalomból is ki fog pusztulni. A németek erős küzdelmet is folytattak eme idegen befolyás ellen, az idegen kifejezések kiküszöbölésére egyesületek alakultak és a rossz németség elleni áramlatnak már könyvtárakra menő irodalma volt. Jankovich Béla vallás és közoktatásügyi miniszter nem állt meg ennél az egy kérdésnél, a miniszter elébb azt a tervét közölte a középiskolákkal, hogy magyarul oktassanak, másrészt azonban az a nagy gondolat lebegett előtte, hogy érthető és könnyű magyarsággal tanítsák a középiskolákban mind azokat a tantárgyakat, amelyeket ezideig nem tanítottak olyan értelemben, hogy abból a középiskolából kikerülő ifjúnak haszna lett volna, ó maga egy újabb leiratban arra figyelmezteti az országos közoktatási tanácsot, hogy hazai középiskolai iktatásunk mögötte marad a haladó kor követeléseinek. Amikor a miniszter csak arra utal, hogy Európában a tudományos megismerésnek ujjabb és u- jabb területei nyílnak és a technikai vívmányok az emberi kultúrát napról- napra fokozza, akkor a magyar középiskola ezekről az uj jelenségekről alig vesz tudomást és igy a magyar ifjúság teljesen mögötte marad a külföldi ifjúság képzettségének! De még ennél is elszomorítóbb jelenség a miniszter szerint az a tény, hogy a hazai középiskolai oktatás még a számára kijelölt hagyományos kereteken belül sem végzi kielégítő módon föladatát. Nagy hibának tartja a miniszter azt, hogy az elemi iskolából a gymnázium- ba kerülő gyerekeket nyomban a latin nyelv tanítására fogják, egy nyelvre a- mely szellemében és szerkezetében teljesen elüt az anyanyelvétől. Hibának tartja a miniszter azt is, hogy egyes ismeretágakról fogalmuk sincsen a deákoknak, hogy a népiskolából kikerülő ifjú a társadalmi és gazdasági jelenségekről semmit nem tud és hogy a természettudományi tárgyak nagyon fogyatékosán taníttatnak. A gyerekeket, akik alig érettek wra, hogy egy gondolatot kellőképen kifejezzenek, azokat már magasabb tudományos módszerekkel tanítanak, holott A csavargó. Irta: F. Kurz-Elsheim. Frigyes nagyon félénken csöngetett be a szép nyaraló kapuján, amely fölött aranyozott betükkei a „Margit“ név volt kiírva. Előbb vagy öt percig bujkálva járta körül a vaskerítését. De meg kellett kezdeni a koldulást, mert reggel öt óra óta nem evett. Már esteledett és még tiz fillérje sem volt, hogy ebben a rósz időben éjszakára fedél alá kerülhessen. Eddig valahogy elvergődött, ha rosszul is fizették a munkáját. Amig jó idő volt, nem bánta, ha a szabadban töltötte is az éjjeleket, noha a ruhája ezáltal erősen kopottas lett. így legalább mindig megtakarított valamit a megtakarított pénzecskéjéből, amelylyel tavasszal útnak indult hazulról. Tegnap azonban utolsó fillére elment kenyérre és a reménye, mely szerint ma valahol asztalosmunkát talál, nem teljesült, tehát koldulni kell. Csak ne lenne oly irtózatosan nehéz! Amikor felcsendült a villamoscsengő éles berregése, nagyon megijjedt. Legszívesebben megugrott volna. De nem lehet, a kezei ökölbe szorultak, nem volt más. menekvés. Piros, pozsgás cselédleány nyitott ajtót. — Szegény vándorlegény kér támogatást — rebegte lesütött szemmel és fejébe szállt a vér. E pillanatban megszólalt a leány friss hangja f — Jézusom, hiszen ez a Langsbach Frici. Honnan kerültél erre? És hogyan nézel te ki! Mint valami útonálló! Két kérdő szembe tekintett és felismerte a leányban gyermekkori játszópajtását. A viszontlátás örömét azonban megkeserítette a szégyen, hogy épen egy ismerőse tudta meg elsőnek, milyen roszra fordult a sorsa és hogy neki, a fiatal, erős legénynek idegen ajtók e- lőtt alamizsnáért kell könyörögnie. A leány nem engedte, hogy befejezze a gondolatait. — Nem volt szerencséd a vándoruton, te szegényke — mondta jóságosán. — Ez köny- nyen megesik. Csak gyere be a konyhába. Nincsen itthon az Uraság, majd találkozik részedre egy-két falat. A konyhában jó meleg volt. Mennyit tálalt elébe a leány! Ilyen jókat már régóta nem evett. Szemközt ültek egymással és elbeszélgettek az életük folyásáról. A leány már két- évvel ezelőtt került el hazulról és igy sokat modhatott el neki a legény, aki csak néhány hónapja jött el onnan. A csengő újra berregett. — Az uraság lesz — mondta a leány. — Csak maradj itt nyugodtan, azok nem jönnek 'ide. Majd később, ha a lakásban lesznek, kiengedlek. És ezt — fogjad egyelőre. Nem sok, de jó szívvel adom. Majd ha újra lesz munkád és kereseted, akkor visszaküldőd, nehogy azt mondhassák, hogy ajándékot fogadtál el tőlem. megfelelően az elmebeli fejlettségüknek ezek a fiuk inkább szemléltető módon tudnák megérteni és agyvelejükben fölemészteni a nekik előirt tantárgyakat. . . A miniszter szó szerint ezeket mondja: ,,Mindezeket fontolóra véve már f. évi junius 16-án tartott képviselőházi beszédben is jeleztem azt a meggyőződést, hogy hazai középiskoláink korszerű átalakításának immár elérkezett az ideje. Ugyanekkor körvonaloztam néhány módozatot is, melyektől részemről a jelzett bajok orvoslását vagy legalább enyhülését várom. Elsősorban azt kivánnám, hogy középiskoláink tantervi szervezete két tagozatban épüljön föl. Ehhez képest a történelem, a földrajz és a természettudományi tárgyak oktatásában olynemü berendezést óhajtok, hogy a tárgyak egész a- nyaga két Ízben tanitt.issék: az alsó tagozatban inkább leiró és szemléltető, a felsőben inkább ok- adatoló és összefoglaló módon." Ennek a tervbe vett reformnak már régen elérkezett az ideje, de kormányaink mindig annyira el voltak foglalva politikával, hogy erre csak most jutott idő. A rendelettől nagy reményeket várunk. Azt hisszük, hogy elérkezik az idő, a mikor a középiskola nem lesz ifjúságunk kálváriája, ahol kínnal kell neki megtanulnia azokat a tárgyakat, emelyekre az életben soha, vagy ritkán lesz szüksége. Elérke1913. október 12Egy tallért nyomott a kezébe és kiment ajtót nyitni. Jól sejtette. Blauvitzék egy kis utazásról érkeztek haza. A leány lesegitette a felsőkabátokat és azután az úrnő szobájába ment. Negyedóra múlva a háziszolga elhozta a podgyászt. Akkor már nagy izgalomban voltak az urak. Éppen akkor vette észre Blau- vitz ur, hogy hiányzik a pénztárcája. Három százmárkás bankó, négy arany és aprópénz volt benne. Biztosan tudta, hogy a kapu e- lőtt még nála volt. Hiszen abból fizette a bérkocsi kocsisát, aki hazavitte őket a vasúttól. Talán az őszi felöltő zsebében van. Ott sincs. Akkor csak künn veszthette el. Blauvitz ur is kereste a többiekkel együtt. Nem lenetett megtalálni a pénztárcát. Csak nem lopta el valaki . . . Tolvaj lopódzott volna a házba ? 1 Talány volt az egész dolog, megfejthetetlen talány. Abban a pillanatban, amikor a háziszolga kijött a folyosóra, lépett ki Frigyes is a konyhából és inkább elcsodálkozott, mintsem megijedt, amikor egy erős ököl ránehezedett a vállára és egy dörgő hang ráorditott: — Ahá, még itt jár a gaz fickó 1 Úgy is néz ki, mint aki elcsenhette a pénzt. No fiacskám, elő azzal a pénztárcával és aztán a rendőrségre. Ilyen gazfickónak alaposan be kell fütyölni 1
