Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-12 / 41. szám
1913. október 12. FEHÉRGYARMAT 3-lk oldal. zik az idő, hogy a fiatalság olyasmit tanul az iskolákban, hogy azoknak hasznát fogja látni az életben is. A külföldön ez már rég óta megvolt, minálunk minden jó néhány esztendeig elmarad. De örüljünk neki, hogy végre megtettünk egy lépést előre. r elegj (TOBOZA K 1.80 MINDEN 6YÚGYSZERÍAIIBAN Es OTOOEBIÄBAN Próbadobozt ingyen kBkJ: HENRI NESTLÉ. WleoLBibartfe 40 m- H Nem kényeskedés az, hanem okosság, ha az ember mindig vigyáz arra, miképen él és tartózkodik mindenféle kicsapongástól, nem csak akkor mikor veszedelem környez bennünket. Ez együtt jár a kultúrával is. Müveit ember, ha szegény is, nem fog piszokba fetrengni s nem kénytelen mindenféle nem is tápláló ételt össze enni. Egy darab kenyér többet ér, mint a drágábban vásárolt poshadt gyümölcs, rondán kezelt, izetlen savanyított ugorka, amelynek az ideje szerencsére elmúlt, a rossz szőllő meg annyira drága, hogy ezt a rosszat is csak luxusból veheti a mindenáron naptár szerint lak- mározni akaró ember. A kolera és a közönség. Budapesten is már hivatalosan megállapították a kolerát. Nem csak gyanús betegei, hanem halottai is vannak. A székesfővárosi tanács megismételte a múltból ismert felhívását, plakátokon hívja fel a közönséget, hogy vigyázzon a tisztaságra meg az evésre. Ugyan igy történt számos vidéki városban is. Remélhetőleg az országszerte fel-fel- bukanó esetek számát sikerül csak úgy korlátok közé szorítani, mint a múlt években. Az óvatosság azonban nem árt. És merjük mondani, hogy a kolera terjedését kevésbé akadályozzák meg a fertőtlenítő eljárással kapcsolatos szigorú intézkedések, mint ahogy meggátolná az, ha a közönség több gondot fordítana magára. Mert fordithatna. Csak ne lenne végtelenül könnyelmű és gondatlan, meg piszkos is sok esetben. De hogy ilyen silány táplálékkal, sokszor inkább méreggel etethetik az embereket, abban hibás a hatóság is. Ne akarják most nyomtatott betűkkel elriasztani a kolera rémét, hanem mindenekelőtt végezzék azt amit már régen kellett volna tenni: tisztítsák meg a piacokat a sok gizgaztól, amivel a polgári szabadság nevén üzérkedő árusok az emberek egészségét veszélyeztetik. Járják csak a tiszti orvosokkal együtt az utcákat; a laikus orris megérezheti azt az undorító szagot, mely a legnagyobb eső után is kicsap a csatornák nyílásából, annak bizonyságára, hogy a csatornákat még mindig elfelejtették dezinficiálni. A házi árnyékszékek fertőtlenítésére pedig nem elég a hangzatos felhívás: járjanak házról házra s parancsoljanak rá a tulajdonosokra, hogy a drága házbérért legalább gondoskodjanak lakóik egészségének meg nem rontásáról is. Tartsanak szigorúbb Frigyes azt se tudta, mit akarnak tőle. Hogy ő pénzt lopott ? Csak nem elpityeredett ennek hallatára. De a háziszolga durván megrázta. — Allons, öregem, csak ne izélj, ezzel nem imponálsz nekünk. Kicsoda vihette el a pénztárcát, ha nem te? Ott láttad a felöltőt az előszoba folyosóján és kaptál a jó alkalmon. Kár, hogy rajtakaptalak, ugy-e ? —mondta gúnyos nevetéssel. — Én nem loptam, — védekezett Frigyes. — Azt a három márkát, amely nálam van, attól a kisaszonytól kaptam, aki a konyhában van. — Hahaha, kisasszony l Nagyszerű, de majd kiderül. Hát lesz, vagy nem lesz ? ! A lármára kijött Blauvitz ur is. —Megvan a tolvaj, gazember, nagyságos ur, — mondta a szolga és előretolta a remegő Frigyest. Tagadja ugyan, hogy ő lopta el a pénzt, de majd kitudódik, természetesen megmotozzuk ! És Frigyesnek tűrnie kellett, hogy minden zsebét átmotozzák. A pénztárca nem került elő Ezért végül engedték, hogy elmenjen, miután még elmondottá, hogyan került a házba és szavainak valóságát a cselédleány is igazolta. Mély lélegzetet vett, mikor az őszi szól le- hütötto forró homlokát és mint egy alvajáró ment végig a kerten, ki a kapun. Lopássel vádolták ót, aki életében még egy gombostűt sem tulajdonított el mástól. Igaz, a külseje csöppet sem volt bizalmat keltő. És noha szabadon bocsátották, mégis azt képzelték róla, hogy gazember . . . Nem figyelt az útra, megbotlott és elvágódott, egyenesen bele az esőcsatornába. És ott, közvetlen mellette megpillantotta a pénztárcát. Mégis itt ejthette el Rlauvitz ur és bizonyára menésközben félrelökte a lábával. A csatornába nem kereshette senki. Megnézte a pénztárca tartalmát. Négyszáz márka volt benne. Neki ez most vagyont jelentett. De hiszen nem az övé. Megérdemelnék, hogy elvigye a pénzüket. Miért bántak vele o- lyan rosszul, amikor meg sem érdemelte tőlük, szidták, elmondták csavargónak, gazembernek ! ... De nem, ne ítéljék őt meg a ruhája után, lássák, hogy becsületes fiú, bármilyen égetőszüksóge volna most a pénzre, visz- szaviszi. Egy fillért sem vesz el belőle. De azt megkívánja, hogy bocsánatot kérjenek tőle. És büszkén fölemelt fővel ment vissza és becsengetett újra a Margit nyaraló kapuján. A háziszolga nyitott kaput. Nevetve hallgatta végig a megtalálás kalandját, átvette a pénztárcát és csak annyit mondott: — Jól van, no. Ezt jól kispekuláltad, bará- tocskám. De mi nem kutatunk tovább, elhisz- szük neked a mesét. Rendben van, majd elmondom az Uraságnak. razziát a mészárszékekben, műhelyekben, piacokon; legalább részben megvédhetik azt a közönséget is, amelynek nincs elég esze hogy magát megvédje. De ha ennyi hiány van a fővárosban is. különösen a szélső utcákban, ahol van mindig ok a panaszra: mit szóljunk a vidéki helyek egyikéről-másikáról? Ott bizony a legszigorúbb intézkedés is kárba vész, ha a járvány nem olyan szelid, mint most Ígérkezni látszik ; mert eddig még általában szórványosan lépett föl. A kolerától való félelem legalább annyiból jó, hogy most tisztaságra és nagyobb óvatosságra kényszerítik azokat is, akik eddig minden egészségre káros dolog gyakorlásában javíthatatlanul makacskodtak. De miért kell éppen most olyan nagy tűzzel föllépni? Vájjon az évekkel ezelőtt kiadott rendelőtöket nem lehetett volna évről-évre követni ? Nem a járványtól való aggodalomból, hanem köztisztaság és közegészségügyi érzékből. Csakhogy a hatóságok is éppen olyankor könnyen esnek vissza a nemtörődömségbe, mint a közönség zöme. Az a sok türelem, amelylyel a néhány elegáns útvonalon kívül mindenütt jóakaró semlegességgel elnézik a szennyet és rendetlenséget, ilyenkor boszulja meg magát, S még azzal a veszólylyel is jár a hirtelen fellobbanás, hogy az intéz- kedők elvetik a sulykot s agyonzaklatják a községnek éppen ártatlan részét, amely önmagával szemben mindig megtartja az egészségügy szabályokat. Vajha végre elérbetnők azt, hogy a műveltség annyira haladjon, hogy az egészségügyi intézkedéseket ne azért tartsák meg mert parancsolájk, s ne csak akkor, mikor parancsolják. Mindjárt nem volna szükség annyi járvány kórházra. Már harmadizben vállalkoztam orra a nehéz feladatra, hogy Fehérgyarmaton lapot tartsak fenn. Sajnos, ezúttal sem sikerült. Nem kíméltem pénzt, fáradtságot, berendezkedtem drága gépekkel, modern betűkkel, hogy lapom nemcsak tartalmában, de technikai kiállítás tekintetében is kifogástalan legyen. — Törekvésem a legkisebb mértékben sem lett honorálva. Sem anyagi, sem szellemi párolásban nem részesülünk. Ez a nagyfokú közöny egymásután kedvetleniti el a tisztán szívességből, önzetlenül dolgozó szerkesztőimet. Ily körülmények között kénytelen vagyok az igen csekély számú t. érdeklődök szives tudomására hozni, hogy a meddőnek bizonyult küzdelmet feladom, a lapot f. évi december hó 31-én végleg megszüntetem.
