Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-12 / 41. szám
Fehérgyarmat, II. évfolyam. 4|, szám. 1913. október 12. FEHÉRGYARMT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre Félévre . . 8 kor. 4 kor. Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. A községek pénzügyei. Az országos központi statisztikai hivatal testes kötetben kiadta a községek pénzügyi viszonyaira vonatkozó adatgyűjteményét. A hatalmas számoszlopok hangosan beszélnek és nem lehet azokat megcáfolni, sem szépiteni. A rideg valóság előtt megállva, ugyancsak elmélkednünk kell a tapasztalatokon. Sietünk azonban kijelenteni, hogy a riasztó adatoknak közzététele még jókor jött. Még lehet segíteni a bajon, mert nagy átlagban községeink vagyoni és pénzügyi helyzete elég szilárd. A községek összes vagyona 692 millió korona; melyből levonva az adósságokat, marad 565 millió korona tiszta érték. S ha hamarosan megállitjuk a könnyelmű gazdálkodást, amelyet városaink és községeink folytatnak, a több, mint félmilliárd községi tiszta vagyont megmentjük, sőt gyarapithatjuk is azt. A dolog úgy áll, hogy vannak dúsgazdag községeink és városaink, és ezzel szemben jelentkezik a nyomorúságos szegénység, a teljes eladósodás. Fény és árnyék egymásmelleit . A nagy szélsőségeket statisztikai adatokban kifejezve, az adóprés számadataira kell utalnunk, így Magyarországon 1387 községben fizetnek 100%-os községi pótadót, 23 falusi községben meg éppen 300°/o-ot is meghalad a községi pótadó, sőt 2 községben 500%-on felül emelkedett. Ezek a statisztikai adatok tulajdonképpen a községek adósságaira szoritkoznak, de nem számolnak be arról, hogy hány millió korona meglevő vagyont fecséreltek már el a községek, főként hány millió értékű ingatlan és bányavagyon úszott el a községek kezén az utóbbi negyven év alatt. Mert azt is jó volna tudni, hogy mennyi volt a községek vagyona ezelőtt három-négy évtizeddel és mennyi van ina. Ehhez az értékveszteséghez, az előbbi tényleges vagyon elpazarlásáról szóló számadatokhoz hozzá kellene adni a most fenálló adósságokat. Ebből az ösz- szegből tudnók meg, hogy közel fél milliárddal fogyott községeink és városaink vagyona. A most közzétett statisztika csupán a pótadózási viszonyokra és a tényleges adó- csinálás adataira vonatkozik. — E szerint községeinket 127 millió a- dóság terheli. Ez is igen terhes, ha meggondoljuk, hogy ez az adósság a községeknek csak egy harmada között oszlik meg; a többi községnek és városnak még marad kissebb-nagyobb vagyoni plusza. Ismételjük, hogy a községeink átlagos vagyoni mérlegének hü képét csak akkor látnánk tisztán, ha az elpazarolt tényleges vagyonál- lag százmillióiról is kapnánk hiteles kimutatást. Nem tévedünk azzal az állításunkkal, hogy akkor a most meglevő 566 millió pozitiv vagyonnal szemben ugyanennyi elköltött vagyon mutatkoznék. A mérleg tehát majdnem passzivitást mutatna. A most közzétett adatok az elköltött vagyonon felüli adósságcsinálásra és terhelésre vetnek világosságot. Egyedül ezen az oldalon megvilágítva községeink pénzügyeit, sok üdvösséget, tanulságot vonhatunk le a jövőbeli gazdálkodás helyes irányítására nézve. Az aggasztó állapot előidézésében vagyis a községeknek 30 millió korona adóssággal való megterhelésé ben, az adósságnak körülbelül egyötöd részében szerepelnek a helyi érdekű vasutakra fordított összegek. ß Es ne gondoljuk, hogy a községek csak 30 millió korona hozzájárulással támogatták volna a vicinális vasutak építkezését, mert az említett statisztika csak azt a hozzájárulást tünteti fel, amelyért a községek adósságot csináltak, de nem tünteti fel azon hozzájárulásokat, amelyek a községek meglevő vagyonának feláldozásával történtek. Ez az összeg megközelítő számítás szerint, keveset mondunk, ha 250 millió koronában állapitlatik meg. Ehhez kell még vennia vármeygei hozzájárulásokat s akkor megérthetjük, hogy a nagybankok részéről miért lettek a legkeresettebb üzletek a vicinális vasutak. Hisz a vármegye és a község hozzájárulása az építkezési költséghez mintegy kamat nélküli kölcsöntőkét képviseltek, melynek üzletnyereségeit azonban a vasútépítő bankcsoport élvezte. A községek és a vármegyék végül odajutottak, hogy nemcsak útadó-alapjaikat kötötték le ötven-hatvan évre az építő pénzintézeteknek, de sújtva lettek a közúti pótadókkal is a legnagyobb mértékben. (Folytatjuk.) Reformálják a középiskolákat. Csak a minap olvastuk, hogy Jankovich Béla közoktatási miniszter a magyar stilus oktatásáról egy fölötte megszívlelendő átiratot intézett a hazai középiskolák vezetőihez. Ami fölött stilisztáink, íróink és nyelv-iz léssel megáldott szónokaink évtizedek óta jajgattak, hogy tudniillik az iskola nem eléggé törődik a magyar stilus kiképzésén; hogy tanáraink könyveiket egy lehetetlen magyar-
