Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-07-13 / 27. szám
3-ik oldal. FEHÉGYARMAT Az újabb áradások. Szerencsétlen vidékünket ismét egy nagy csapás veszi körül. A folytonos esőzéssk nemcsak az aratást teszik lehetetlenné, hanem folyóin- kat annyira megnövelték, hogy úgy a Tisza, Túr s a Szamos kiléptek medrükből, tönkretéve a termést, elvive a szénát s letorolva mindent, amiben a gazdának még csak reménye volt. A Túr vizének a szabályozatlansága megbosz- szulta magát, az egész vidék a legnagyobb nyomorúságnak néz elébe a kiöntések miatt, melyeknek úgy látszik még ezután is lesz folytatása. A Szamos egyre árad. Matolcs alatt ki is öntött, az árteret teljesen ellepte a viz, tönkretéve az ott levő és szépnek ígérkező termést, Szatmárt a viz áradása következtében az Unger főhadnagy vezetése alatt dolgozó katonákkal telt két csolnak felborult, a benne levőket egy közkatona hijján sikerült megmenteni, a katonának a hulláját még nem is találták meg. A Túr is több helyen kiöntött, ellepte piszkos hullámaival a közelébe eső területeket, megsemmisítve az ott levő terményeket. Ez a rakoncátlan folyó különösen Kölese vidékén tett nagy kárt. Mint kölesei munkatársunk jelenti, ott a Túr áradása eddig elérte a vizszin felett a legnagyobb magaslatot 3 m. 50 cmt. Az egész határ, termés, legelő viz alá került. Nagy ínségnek néz az egész Kölese elébe, mert a terméskilátás teljesen megsemmisült. Az eső ott folyton szakad. Turterebesről újabb áradást jelentenek. Tavaly a kölesei határt már tönkretette az árvíz, azelőtt a Túr tett ott pusztítást, most a nép reménye ismét össze omlott. És ezek után mondják még, hogy nem kell a Turszabályozás. Városunk határában is kiöntött már a Túr és sok helyen már jószágok is estek áldozatául a háborgó elem szeszélyeinek. A Tisza Tiszabecsnél kezdett medréből kijönni. Tiszacsécsén a zsilip nem működik. A közigazgatási hatóságaink főszolgabiránk vezetése mellett pállandó permanenciában van, a védelmi munkák a legnagyobb szakértelemmel s igyekezettel vézettetnek. A kért csendőrségi kirendeltségek megérkeztek s működésűket megkezdték. A hétről Tudvalevő, hogy a személyes szabadság a legdrágább kincset képező polgári jogunk egyike, mely fölött féltve örködnek még ott is, hol a mi alkotmányos életünkhöz képest a közszabadságnak és a közbiztonságnak még a nyomai sincsenek meg. És most ebben a mi szabadságokkal és más jogokkal körülövezett liberális gondolkodású kulturállamunk- ban egyre-másra találkozunk oly szomorú példákkal, hogy a közbiztonság és a személyes szabadság durván sértetik meg s ez történik éppen azok által s gázolnak kéresztül-végig e fontos polgárjogon azok, kik hivatva vannak arra, hogy a személybiztonság fölött őrködjenek. A sorsnak különös szeszélye, hogy ez a törvénysértés nálunk, a mi vidékünkön elég gyakran történik meg és pedig a m. k. csendőrség által, mely intézmény pedig egyenesen hivatva van arra, hogy a személybiztonság fölött őrködjék. 1913. julius 13. A nyomozásnak kezdő stádiumait Bűnvádi Perrendtartásunk értelmében nagyrészt a csendőrség teljesiti, mely intézmény tudvalevőleg katonai szervezettel bir. És itt van a hiba! Mert hisz tudvalevő az, hogy a katonaságot egy egész korszak, egy egész világnézet választja el a polgári élettől, a békés társadalmunktól. És ez a ki- egyenlithetetlen külömbség, ez a nagy válaszfal mindenütt érezteti a hatását. Mennyire érvényesül ez különösen a nyomozásnál, hol a csendőrség és a gyanúsítottként kihalgatott polgári elem kerül egymással szembe. Itt már mint ellenfelek szerepelnek, höl a csendőrség nem annyira a Bűnvádi Perendtartás által biztosított jogát nézi az illetővel szemben, hanem látja benne az ellenséget, kit szeretne már is lehetetlenné, harczképtelenné tenni. Egymásután történt meg, hogy puszta gyamok alapján előzetes letartóztatásba helyeztettek békés, tisztességes, büntetlen előéletű s társadalmi álással bíró emberek, kiket azután a bíróság természetesen sietett szabadlábra helyeztetni. Azt a kétség- kívüli nagy s reájuk bízott jogot a csendőrség, hogy mikor lehet törvényünk értelmében valakit előzetes letartóztatásba helyezni, ők oly bőven magyátázzák, hogy e szerint mindenkit lehetne letartóztatni, kit ők csak bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak. Ez is egy súlyos tévedés és ez a magyarázat is csak a törvénysértés által történhetik meg. Az előzetes letartóztatás kérdése nem diskrecionális jog, mely a csendőrségtől függ, hanem annyira strikten van törvényünkben előírva, hogy az csak a legritkábban s a törvényben texative felsorolt kivételes esetekben nyerhet alkalmazást. Mert hisz tudvalévő, hogy az már nem nagy élégtétel az illetőnek, ha a bíróság vagy az ügyészség őt azután szabadlábra helyezi s a felsőbb hatóság a csendőrség intézkedését megváltoztatja. Mennyi szenvedésen, mily tortúrákon kell az illetőnek átesni, mig üt a szabadulás órája, addigra már őt barátai megtagadják, ismerősei tőle elfordulnak, a társadalom pedig tagjai sorából kiközösítette. A csendőrségnek az előzetes letartóztatásra vonatkozó jogát törvény által kell tehát megszüntetni. Igaz, hogy az előzetes letartóztatás kérdésében voltaképpen ők csak kis hatás körrel bírnak s az egész kérdés voltaképpen az ügyészségre s a bird ságra van bízva, de el kell tőlük venni azt a kis jgot Is, mit helyesen alkalmazni nem tudnak, melylyel a társadalomnak nem hogy hasznára, de egyenesen ártalmára vannak s a mely kis joggal is részükről oly sok visszaélést tapasztalunk. Felhívás. Ismételen tisztelettel felkérjük mindazokat, akiknek előfizetésük julius lió 1 -én lejárt, hogy a lap zavartalan szétküldése érdekében az előfizetést megujitani szives- kedjenek. Kérjük továbbá, hogy akik a lapunk járatásáért való dijakkal hátralékban vannak, legyenek szivesek a hátralékos összeget lapunk kiadóhivatala cimére sürgősen megküldeni. Vidéki előfizetőink kényelmére e célból lapunk jelen számához postautalvány lapokat mellékelünk. Előfizetési árak: Egész évre ...........................8 kor. Fé lévre....................................4 „ Ne gyedévre...........................2 * Tisztelettel a „FEHÉRGYARMAT“ kiadóhivatala. ßlREK. Kinevezés. A\pénzügyminiszter Tóth De- zső Lajos adóhivatali gyakornokot, Tóth Lajos népbanki pénztárnok fiát az itteni adóhivatalhoz -ideiglenes minőségű adóhivatali tisztté nevezte ki. Oratulálunk ezen megérdemelt kinevezéshez. — Simon János budapesti lakos ugyanewk adóhivatalunkhoz gyakornokká neveztetett ki. A nábrádi úthoz. Sajátságos az az ellenszenv, amivel a járásunkra oly különös fontosságú nábrádi ut kiépítésének kérdése iránt az érdekelt községek viseltetnek. Más községek minden anyagi áldozatot meghoznak ahoz, hogy köves utjok legyen, a mi községeink azonban semmiféle áldozatot ez ügybén hozni nem akarnak. Az ezen úthoz tartozó községek tudvalevőleg városunkkal élénk összeköttetésben vannak s az köztudomású, hogy az év nagyobb részében a mai ut járhatatlan. Minden áldozatot meg kell tehát tennünk, hogy ezen mindannyiunkra nézve fontos ut kiépítése lehetővé váljék, már azért is, mért a kereskedelemügyi minisztérium nagyobb támogatást helyezett kilátásba. Az ut kérdésében városunk és az érdekelt községek együttes értekezletet tartanak rövidesen, mikor is remélhetőleg az ut kiépítése lehetővé válik. A görög-szerb-bolgár háború. A törököknek Európából való kiugratására alakult balkán szövetség a koncon osztozkodni akarván, egymással anyira hajbakaptak, hogy egy újabb Balkánháboru tört ki, mely kegyetlenségre és vérengzésre nézve felülmúlja a mostani háborúkat. A bolgároknak a szerencse eddig- gek kedvez és sikerült az eddigi küzdelmekben úgy a szerbeket, mint a görögökét megverniük. Öngyilkosság a kéményben. Egy Koncz János nevű mátészalkai polgárember az ön- gyilkosság krónikájában ritka módon vetett véget életének. Valami csekélységen összezördült a feleségével s hirtelen fogta magát, elmászott a kéménybe. A felesége nem gondolt semmi komoly dologra, nem törődött vele, hogy mit csinál az ura. Koncz a kéményben felakasztotta magát. Mire a felesége észrevette, már halott volt.
