Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-07-13 / 27. szám

3-ik oldal. FEHÉGYARMAT Az újabb áradások. Szerencsétlen vidékünket ismét egy nagy csa­pás veszi körül. A folytonos esőzéssk nemcsak az aratást teszik lehetetlenné, hanem folyóin- kat annyira megnövelték, hogy úgy a Tisza, Túr s a Szamos kiléptek medrükből, tönkretéve a termést, elvive a szénát s letorolva mindent, amiben a gazdának még csak reménye volt. A Túr vizének a szabályozatlansága megbosz- szulta magát, az egész vidék a legnagyobb nyomo­rúságnak néz elébe a kiöntések miatt, melyek­nek úgy látszik még ezután is lesz folytatása. A Szamos egyre árad. Matolcs alatt ki is öntött, az árteret teljesen ellepte a viz, tönkre­téve az ott levő és szépnek ígérkező termést, Szatmárt a viz áradása következtében az Un­ger főhadnagy vezetése alatt dolgozó katonák­kal telt két csolnak felborult, a benne levőket egy közkatona hijján sikerült megmenteni, a katonának a hulláját még nem is találták meg. A Túr is több helyen kiöntött, ellepte piszkos hullámaival a közelébe eső területeket, meg­semmisítve az ott levő terményeket. Ez a ra­koncátlan folyó különösen Kölese vidékén tett nagy kárt. Mint kölesei munkatársunk jelenti, ott a Túr áradása eddig elérte a vizszin felett a legnagyobb magaslatot 3 m. 50 cmt. Az egész határ, termés, legelő viz alá került. Nagy ínségnek néz az egész Kölese elébe, mert a terméskilátás teljesen megsemmisült. Az eső ott folyton szakad. Turterebesről újabb áradást jelentenek. Tavaly a kölesei ha­tárt már tönkretette az árvíz, azelőtt a Túr tett ott pusztítást, most a nép reménye ismét össze omlott. És ezek után mondják még, hogy nem kell a Turszabályozás. Városunk határában is kiöntött már a Túr és sok helyen már jószágok is estek áldozatául a háborgó elem szeszélyeinek. A Tisza Tiszabecsnél kezdett medréből ki­jönni. Tiszacsécsén a zsilip nem működik. A közigazgatási hatóságaink főszolgabiránk vezetése mellett pállandó permanenciában van, a védelmi munkák a legnagyobb szakértelem­mel s igyekezettel vézettetnek. A kért csendőr­ségi kirendeltségek megérkeztek s működésűket megkezdték. A hétről Tudvalevő, hogy a személyes sza­badság a legdrágább kincset képező polgári jogunk egyike, mely fölött félt­ve örködnek még ott is, hol a mi al­kotmányos életünkhöz képest a közsza­badságnak és a közbiztonságnak még a nyomai sincsenek meg. És most ebben a mi szabadságok­kal és más jogokkal körülövezett li­berális gondolkodású kulturállamunk- ban egyre-másra találkozunk oly szo­morú példákkal, hogy a közbiztonság és a személyes szabadság durván sér­tetik meg s ez történik éppen azok által s gázolnak kéresztül-végig e fontos polgárjogon azok, kik hivatva vannak arra, hogy a személybizton­ság fölött őrködjenek. A sorsnak különös szeszélye, hogy ez a törvénysértés nálunk, a mi vi­dékünkön elég gyakran történik meg és pedig a m. k. csendőrség által, mely intézmény pedig egyenesen hi­vatva van arra, hogy a személybizton­ság fölött őrködjék. 1913. julius 13. A nyomozásnak kezdő stádiumait Bűnvádi Perrendtartásunk értelmében nagyrészt a csendőrség teljesiti, mely intézmény tudvalevőleg katonai szer­vezettel bir. És itt van a hiba! Mert hisz tudvalevő az, hogy a katonasá­got egy egész korszak, egy egész vi­lágnézet választja el a polgári élettől, a békés társadalmunktól. És ez a ki- egyenlithetetlen külömbség, ez a nagy válaszfal mindenütt érezteti a hatá­sát. Mennyire érvényesül ez különö­sen a nyomozásnál, hol a csendőrség és a gyanúsítottként kihalgatott polgá­ri elem kerül egymással szembe. Itt már mint ellenfelek szerepelnek, höl a csendőrség nem annyira a Bűnvádi Perendtartás által biztosított jogát nézi az illetővel szemben, hanem lát­ja benne az ellenséget, kit szeretne már is lehetetlenné, harczképtelenné tenni. Egymásután történt meg, hogy puszta gyamok alapján előzetes le­tartóztatásba helyeztettek békés, tisz­tességes, büntetlen előéletű s társa­dalmi álással bíró emberek, kiket azu­tán a bíróság természetesen sietett szabadlábra helyeztetni. Azt a kétség- kívüli nagy s reájuk bízott jogot a csendőrség, hogy mikor lehet törvé­nyünk értelmében valakit előzetes le­tartóztatásba helyezni, ők oly bőven magyátázzák, hogy e szerint minden­kit lehetne letartóztatni, kit ők csak bűncselekmény elkövetésével gyanú­sítanak. Ez is egy súlyos tévedés és ez a ma­gyarázat is csak a törvénysértés ál­tal történhetik meg. Az előzetes letartóztatás kérdése nem diskrecionális jog, mely a csen­dőrségtől függ, hanem annyira strik­ten van törvényünkben előírva, hogy az csak a legritkábban s a törvény­ben texative felsorolt kivételes esetek­ben nyerhet alkalmazást. Mert hisz tudvalévő, hogy az már nem nagy élégtétel az illetőnek, ha a bíróság vagy az ügyészség őt azután szabadlábra helyezi s a felsőbb hatóság a csendőrség intézkedését megvál­toztatja. Mennyi szenvedésen, mily tortúrákon kell az illetőnek átesni, mig üt a szabadulás órája, addigra már őt barátai megtagadják, ismerő­sei tőle elfordulnak, a társadalom pe­dig tagjai sorából kiközösítette. A csendőrségnek az előzetes letar­tóztatásra vonatkozó jogát törvény által kell tehát megszüntetni. Igaz, hogy az előzetes letartóztatás kérdé­sében voltaképpen ők csak kis hatás körrel bírnak s az egész kérdés vol­taképpen az ügyészségre s a bird ságra van bízva, de el kell tőlük venni azt a kis jgot Is, mit helyesen alkalmazni nem tudnak, melylyel a társadalomnak nem hogy hasznára, de egyenesen ártalmára vannak s a mely kis joggal is részükről oly sok visszaélést tapasztalunk. Felhívás. Ismételen tisztelettel felkérjük mindazokat, akiknek előfizetésük julius lió 1 -én lejárt, hogy a lap zavartalan szétküldése érdekében az előfizetést megujitani szives- kedjenek. Kérjük továbbá, hogy akik a la­punk járatásáért való dijakkal hátra­lékban vannak, legyenek szivesek a hátralékos összeget lapunk kia­dóhivatala cimére sürgősen megkül­deni. Vidéki előfizetőink kényelmére e célból lapunk jelen számához pos­tautalvány lapokat mellékelünk. Előfizetési árak: Egész évre ...........................8 kor. Fé lévre....................................4 „ Ne gyedévre...........................2 * Tisztelettel a „FEHÉRGYARMAT“ kiadóhivatala. ßlREK. Kinevezés. A\pénzügyminiszter Tóth De- zső Lajos adóhivatali gyakornokot, Tóth La­jos népbanki pénztárnok fiát az itteni adóhi­vatalhoz -ideiglenes minőségű adóhivatali tiszt­té nevezte ki. Oratulálunk ezen megérdemelt kinevezéshez. — Simon János budapesti lakos ugyanewk adóhivatalunkhoz gyakornokká neveztetett ki. A nábrádi úthoz. Sajátságos az az ellen­szenv, amivel a járásunkra oly különös fontos­ságú nábrádi ut kiépítésének kérdése iránt az érdekelt községek viseltetnek. Más közsé­gek minden anyagi áldozatot meghoznak ahoz, hogy köves utjok legyen, a mi községeink azonban semmiféle áldozatot ez ügybén hozni nem akarnak. Az ezen úthoz tartozó községek tudvalevőleg városunkkal élénk összeköttetés­ben vannak s az köztudomású, hogy az év nagyobb részében a mai ut járhatatlan. Min­den áldozatot meg kell tehát tennünk, hogy ezen mindannyiunkra nézve fontos ut kiépíté­se lehetővé váljék, már azért is, mért a ke­reskedelemügyi minisztérium nagyobb támo­gatást helyezett kilátásba. Az ut kérdésében városunk és az érdekelt községek együttes értekezletet tartanak rövidesen, mikor is re­mélhetőleg az ut kiépítése lehetővé válik. A görög-szerb-bolgár háború. A törö­köknek Európából való kiugratására alakult balkán szövetség a koncon osztozkodni akar­ván, egymással anyira hajbakaptak, hogy egy újabb Balkánháboru tört ki, mely kegyetlen­ségre és vérengzésre nézve felülmúlja a mostani háborúkat. A bolgároknak a szerencse eddig- gek kedvez és sikerült az eddigi küzdelmek­ben úgy a szerbeket, mint a görögökét meg­verniük. Öngyilkosság a kéményben. Egy Koncz János nevű mátészalkai polgárember az ön- gyilkosság krónikájában ritka módon vetett véget életének. Valami csekélységen össze­zördült a feleségével s hirtelen fogta magát, elmászott a kéménybe. A felesége nem gon­dolt semmi komoly dologra, nem törődött vele, hogy mit csinál az ura. Koncz a ké­ményben felakasztotta magát. Mire a felesége észrevette, már halott volt.

Next

/
Thumbnails
Contents