Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-06-06 / 23. szám

i Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 23. szám. junius 6. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...............4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Uj járásbirósági épületet Fehérgyarmatnak! Az utolsó tiz évben eléggé fejlődő városunk haladásában szinte kizárólag a maga s lakosai erejére vott utalva. Eddig semmiféle irányban nem támo­gatta sem a megye, sem az ország kor­mányzata. Azok a hivatalos helyiségek, melyekben a hivatalnokok manapság működnek, nem dicsőségére, de szégye­nére válnak a két milliárdnyi költséggel dolgozó m. kir. államnak. De vala­mennyi között használhatóság szem­pontjából utolsó helyen van a járásbí­róság épülete. A gróf Károlyi László uradalomtól 2000 koronán bérelt helyiség nem felel meg a legelemibb szükésgleteknek sem. A birák helyiségei lyukak, melyekben legfeljebb 3—4 ember fér el s a töme­gesen jelentkező felek a szobáknak csú­folt helyiségekben oly nehéz illatot árasztanak, hogy délfelé a legerősebb idegzetű s szerveztü ember alig állja a benmaradást. Az irodai személyzet s az u. n. mel­lékhivatalok (irattár, telekkönyv stb.) A „FEHERdYARMAT“ TÁRCÁJA. Miklós gróf. Irta: DÓRA Ha felszólalok ma Miklós gróf megdöbbentő és sokat vitatott öngyilkosságának ügyében, teszem azt tisztán magára a szerencsétlen ön­gyilkosra és Velencében élő, sajnálatraméltó fiatal özvegyére való tekintettel. Miklós gróf öngyilkossága — melyet az elmúlt tavasszal követett el genfi nyaralójában — főleg azért keltett oly nagy feltűnést, mert az elhunytnak látszólag meg volt adva minden, ami a teljes boldogsághoz szükséges. Egyetlen fiá volt szüleinek, akik elkényez­tették és rajongó szeretetük minden melegével vették körül. Előkelő, rokonszenves fiatalem­ber volt, megáldva a test és lélek minden szépségével. Végül pedig szerette őt a leg­gyönyörűbb asszony, akinek szépségét az elő­kelő társaság pártatlanul elismerni és csodálni volt kénytelen. Akik a Stefánia-uton szoktak sétálni, azok bizonyára ismerték Miklós gróf elegáns könnyű hajtókocsiját, mely elé két nemesfaju barna ló volt fogva. A huszonhatéves gróf maga hajtott. Utoljá­a. a múlt évi tavaszi lóversenyek alkalmával szükek, sötétek, az iratok nagy része a nyitott előszobákban nyer elhelyezést s igazán csuda, hogy eddig senki sem vitt el onnan emléktárgyul régi iratokat, melyek közül fontos eredeti okmányok sem hiányzanak. Mit mondjunk a közönség részére fentartott helyiségekről, ha ugyan helyi­ségnek lehet nevezni azt a fülledt leve­gőjű, télen jéghideg folyosót, hol kora reggeltől a déli órákig kell szorongnia az igazságra szomjuhozónak. Hogy ily palotában nem valami ér­zéssel működnek a hivatalnokok s nem valami magasztos érzülettel lép be a jogkereső közönség, azt könnyű el­gondolni. Kétszeresen visszás a helyzet, ha meggondoljuk, hogy a szatmári törvény­szék területén működő összes járásbíró­ságok részére már megfelelő, igazán impozáns épületeket emelt a kincstár. A ki a halmi-i, szinérváraljai stb. járás­bíróságok modern építkezéseit látja, an­nak valóban elszorul a szive elkesere­désében a mi járásbíróságunk láttára. A járásbíróságok hatáskörét az uj perrendtartás lényegesen kibőviti, előre­látták fogatát, amikor többször a fiatal grófné hajtotta a lovakat. A grófné egy futtatást sem mulasztott el, mig férje csak ritkán jelent meg a versenytéren. Miklós gróf felesége Bécs egyik előkelő színházának volt nagytehetsógü színésznője. A gróf szülei nem gördítettek akadályt egyetlen fiuk házassága elé. láthatóan szükségessé válik tehát a sze­mélyzet szaporítása s a helyiségek ki­bővítése; a törvényhozás pedig felhatal­mazta az igazságügyminisztert, hogy a bíróságok megfelelő elhelyezéséről gon­doskodjon. Belátták már a felső ható­ságok, hogy a mi járásbíróságunk épü­lete a legelemibb kívánságoknak sem felelhet meg, s ezért megindult az eljá­rás az épület kijavítása és kibővítése iránt. Városunk érdekei azonban azt köve­telik, hogy egészen uj épület emeltes­sék a bíróság részére. A jelenlegi ház legalább száz éves, nagyobbrészt vályogból emelt épület, melynek falain ujjnyi szélességű repe­dések vannak, összes ajtói, ablakai rosz- szak, léghuzamosak, kicsinyek s elavul­tak. Az épület teljes helyreállítása s ki­bővítése igen nagy összeget emésztene fel s még ily állapotban sem volna megfelelő, mert elegendő térfogatú s magasságú helyiségeket előállítani nem lehet. Nincs tehát célja annak foltozga- tásokkal elodázni az uj épület emelésé­nek feltétlen szükségességét. ni sem tudok ma. Elkergetni igyekszem a go­nosz gondolatrajt, amely űzi, kergeti egymást szegény, zaklatottan lüktető agyamban . . . Imádlak, Gilda, gyönyörű, szépséges me­nyasszonyom ... és mégis . . . Ma este együtt ültünk Gildával a kertben. Boldogan simultunk egymáshoz — szerelmesen, szótlanul . . . A menyegző pompás volt. Kétszáz vendég vett részt a kastélyban rendezett lakomán. Öt hónappal később a fiatal férj öngyilkossága vetett véget a látszólag boldog frigynek . . . A fővárosban mindenfelé sokat fecsegtek a do­logról. Miklós grófék nem tartoztak azok közé, akiket gyorsan elfelejt az ember. Két hónappal ezelőtt Miklós gróf följegyzé­sei kerültek a kezeimhez, amelyéket közvetle­nül a halála előtt fejezett be és nekem címez­te. Hónapokkal halála előtt találták meg egyik ruhájának zsebébe. Leközlöm e feljegyzéseket. Megkapó nyil- vánulásai egy lelki egyensúlyát vesztett em­ber emésztő szenvedéseinek . . . * * * D . .. puszta, október 4. .. . Milyen gyönyörű ez a tiszta, hűvös októberi éjszaka. Nem tadok. aludni, de olvas­Az áhitatos csöndet Gilda suttogása törte meg. — így szeretnék meghalni. Részemre az élet nagyobb boldogságot már nem hozhat.. . E szavakat Gilda számtalanszor mondta már a színpadon — és ugyanilyen hagsulyozással. Úgy éreztem, mintha váratlanul hideg zuhany alá kerültem volna. Legszívesebben otthagytam volna Gildát, de ő oly megható szeretettel né­zett reám, hogy túláradó érzelemmel öleltem magamhoz. . . . — Jó éjszakát Gilda, jó éjszakát . . . November 18. Nyolc nap óta férj vagyok, Mennyi boldog­ság — és egyben pokoli kínszenvedés! . . . Enyém a legédesebb, a legcsodásabb asszony! .. . forrón szeretett hitvesem és a kezem mégis ökölbe szorul néha, hogy lecsapjon a legszebben mosolygó ajkakra .,,

Next

/
Thumbnails
Contents