Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-05-16 / 20. szám
1 Fehérgyarmat 1913/ II. évfolyam. 20. szám. május 16. 7 FEHÉRGYARMAT-A- ' **» 17 Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Megjelenik minden pénteken. Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: * KOSSUTH <-NYOMD A, FEHÉRGYARMAT. Félévre ...... 4 kor. Egyes szám 20 fillér. Dr. HUNWALD IZIDOR. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona Nyilttér soronként 40 fillér. Jöhet a nyugodt munka ideje. Az izgatottság végsőkig fokozódott bennünk. Nem volt egy nyugodt pillanatunk. Minden ténykedésünkben, cselekedetünkben, gondolatunkban és álmunkban a háború sötét, el nem hesegethető réme kísért. Lázas kíváncsisággal, kétségbeejtő aggodalommal lestük a legújabb híreket, hogy mi lesz? Vájjon csakugyan egy beláthatatlan végzetü, nagy háború üszkét veti bele a világba egy maroknyi nép gyermekes makacssága, vagy kárörvendségéből rettegésben, félelemben tartja az emberek millióit. Immár túl vagyunk a legnagyobb krízisen. A legválságosabb percekben, mikor már legkevésbbé reméltünk békét, ime csoda történt. A józan belátás fe- lülkérekedett Montenegróban és a müveit világ fellélekzett. A fekete, sötét fellegek gomolyaga eloszlott fejünk felett és megenyhült a feszültség. Mi különösen hálásak lehetünk a helyzet ilyetén fordulásán, mert a mi mostoha, zilált viszonyaink mellett nekünk volt a legtöbb kockázatunk abban az esetben, ha komolyra fordultak volna a viszonyok. Országunk amúgy is senyvéd megannyi rákfenétől, a rossz időjárás, mely alaposan megtépázta kilátásainkat a jó termés; illetőleg, a zilált pénzügyi viszonyok, a nagy terhek, a munkanélküliség vagy a munkának silány díjazása megannyi ok arra, hogy a legőszintébb örömmel töltsön el bennünket a béke bekövetkezése. A nagy izgalom, melyben éltünk, las- sankint enged s ma-holnap ismét a régiek leszünk. Munkánkat újólag azzal az életkedvvel vegyük fel, mint annak előtte. Most már nem kell félnünk vállalkozásoktól, nem kell aggodalmaskodni az iparvállalatoknak, kereskedőknek. Immár számíthatunk arra, hogy teljes nyugodalom fog úrrá lenni rajtunk és a rossz üzletmenetek egyszeriben megváltoznak. Az emberekben megint meg lesz a vételkedv, a mitől a háború eshetőségétől tartva, húzódoztak. Itt az ideje, hogy újból a termékenyítő, áldásos, komoly munka uralja ezt az országot, mert a hónapok óta húzódó bizonytalan állapotok ugyancsak elsői vasztották, megbénították szabad vérkeringésünket. Nem tudtunk, nem mertünk dolgozni olyan mértékben, a hogy szoktunk, a hogy tudtunk volna. Utunkban mindig egy hatalmas kérdőjel ágaskodott, vájjon mit hoz a holnap vagy a holnapután? Attól kellett tartanunk — és joggal — ha ma egy nagyobb akcióba kezdünk, nem-e tesz tönkre bennünket a másnapi uj helyzet. És igy volt ez minden téren. A kereskedő nem mert előre nagyobb bevásárlásokat tenni, mert attól tartott, hogy a vételkedv híján minden a nyakán marad, (minthogy igy is volt) és jönnek a nagy fizetési terminusok, amikor nem tud eleget tenni kötelezettségeinek. Hisz ezen válságos hónapok alatt ijesztő mértékben emelkedett a fizetésképtelen és csődbe kerülő kereskedők száma. Most már sokkal optimisztikusabban foghatjuk fel a helyzetet, aggodalomra okunk nem lehet, azért felvehetjük munkánkat azzal a józansággal, mely egyúttal eredményes is. Az elcsüggedettek, a kétségbeesettek pedig nagy önuralommal és önfegyelemmel ismét a jövőbe vetett szilárd és tántoríthatatlan hittel vegyék fel szerszámukat, pótolják szorgalommal és fokozott buzgósággal azt, amit a válságos viszonyok folytán előállott helyzet nem engedett meg nekik. i A „FEHÉRGYARMAT“ TÁRCÁJA. A vadászat csak nagy urnák való. Az 1883. XX. t.-c. A vadászatról nemsokára revizió alá kerül, ügy tudjuk, hogy a földmivelósügyi minisztérium legilletékesebb szakfórumai már foglalkoznak a kérdéssel. Ebből az alkalkalomból Bársony István a neves iró, felette érdekes tanulmányt irt a mai vadászatról. Kivonatosan itt ismertetjük fejtegetéseit, melyek valószínűen nem minden vadászban fognak rokonérzést kelteni. Nem követem elmefuttatásomban — Írja Bársony — a ma érvényben levő törvény lapszámait és sorozatos paragrafusait. Mindjárt a vadászat definicióját úgy fogalmazom meg, hogy a továbbiak egyrésze már csak ennek a difini- ciónak természetes következményeképpen szerepeljen. Én például abból indulok ki, hogy: „a vadászat elsősorban is nemes, férfias, úri mulatság és szórakozás“ minden egyébb járuléka és jellemzése csak ezután következhet. Hogy a vadászatot, legalább a civilizált világ viszonyai között, mindenütt ez a felfogás jellemzi legjobban, azt bizonyítanom, úgy hiszem, fölösleges, De mégis rá kell szánnom ezt a bevezetésemet, hogy kidomborítsam a gondolatom körvonalait. A vadászatról tehát hansolyozom, hogy mulatság és szórakozás legyen, ne pedig foglalkozás. Mert ez egészen más. A foglalkozásszerü (hivatásos) „vadász“ nem vadászik minálunk, legfeljebbb ragadozó és kártékony vadra, vagy a gazdája rendeletéből és engedélyével a konyha számára. Azt hiszem világos, hogy nem valami antidemokrata érzület szól belőlem, amely a vadászatot kiváltságos osztályok számára szeretné monopolizáltatni. Csak a józan ész logikáját engedem szóhoz jutni a felfogásomban, amely- lyel a sors véletlen utain már többször volt alkalmam embertársaimnak e részben jó tanácsot adni, amiért hálát is tapasztaltam. Hisz köztudat, ugy-e, hogy a vadászat ma már egyike a mindenképpen megdrágult és mind nehezebben megszerezhető szórakozásoknak. Az egész civilizált világnak egy talpalatnyi területe sincs már, amelyen a vadászat joga ne volna lefoglalt tulajdon. Sőt maga a fegyver- és vadászati adó is annyi, bogy a esekélyösszegü, bár talán igy is terhes egyébb adóját nehezen fizető „kisembernek* úgyszólván erkölcsi joga sincs rá, hogy ilyen luxusadóval terhelje meg a kiadásait. Amikor ezt megállapítom, éppen a „kisember“ érdekében és javára beszélek. Hisz nem minden o- kos is, ami szabad. Lóversenyezni is szabad, de — nem is szólva a versenylótartás ábrándjáról — vájjon nem csupa hátrányát látjuk-e annak, ha a „kisember“ ráveti magát a versenykultuszra? már t. i. totalizatőrrel kapcsolatban. Pezsgőzni is szabad, de melyik parasztembernek, (mondjuk kisgazdának) jut eszébe valaha, hogy felbonthasson egy üveg bárha olcsó pezsgőt ? De az éremnek ez csak egyik oldala. Ez az oldal mégcsak egyes ember helyzetét mutatja. A másik éremoldal ellenben magát a vadászati ügyét állítja elénk, ami viszont nem csupán az egyes ember szempontjából Ítélendő meg. Az igazi vadásznak, szerintem, „úri“ gondolkodásúnak kell lennie minden vadász-szereplésében. Nagyon messze vezetne, ha azokról a kivételes esetekről szólanánk, amikor a „közbirtokosság“ azért tartja meg maga a vadászatot, hogy a külföldi gazdag uraknak vadjegyeket adjon el méregdrágán (mert már
