Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-06-14 / 24. szám

24 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 19l£. június 14. r Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .........8 K. Fé l évre...............4 „ Neg yed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill Fomnnhatáps: bortnyik György ág. ev. esperes lelkész. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magya­rádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyar­mat, címére küldendők. Az egészséges verseny. A verseny előmozdítja a fej­lődést, verseny nélkül nem volna becsvágy, törekvés és előrehala­dás. Mégis folyton szidjuk a „ver­senyt“, amely ilyen, meg olyan ádáz és megnehezíti a boldogulást. Pedig ez nem más, mint az erő­sebb küzdelme a gyengébbel, az újabb harc a régivel, a moder­nebb érvényesülése a maradival szemben. Az marad a küzdtéren győztesen, aki ügyesebb, mozgé­konyabb, találékonyabb, művel­tebb és okosabb. Minden uj talál­mány egész maradi osztályokat seper el, tesz tönkre. A modern technika fejlődésének minden egyes lépése százakat és ezreket üt el régi megszokott foglalkozá­sától és újabb kereseti osztályok­hoz utalja, amelyekre még nem tetie rá, egyre előretörő haladó kezét. A vasút a fuvarost rövidí­tette meg, a hatalmas, nagy gyá­rak a kisiparost, a nagy áruhá­zak a kiskereskedőket, a nagy bankok a pénzváltókat és magán bankárokat. A versenyben csak érvényesülő és letaposott van. Hogy a kor szellemével ha­ladva a verseny is mindegyre na­gyobb mérveket kezd ölteni, a modern gazdasági élet a védeke­zési lehetőségeket is felszínre ve­tette. Es ez az eszköz: az egye­sülés. A verseny eltüntetésére trösztökbe, kartellekbe tömörül­nek egymás ellen ádáz versenyt kifejtő tényezők, hogy bizonyos monopolisztikus szándékkal és célzattal csökkentsék egyfelől a nagy tömegben való bevásárlás által az árakat, irfásrészt előidéz­hessék az üzemfenntartás, üzlet- szerzés és lebonyolítás költségei­nek minél nagyobb mértékben való csökkentését. Mig eddig a szabad verseny nagy aparátussal, utazói karral, hirdetéssel és a legmesszebbmenő árban is, fizetési feltételekben is nyújtott előnyökkel igyekezett nemcsak a maga vevőközönségét megtartani, de a versenytől újabb és újabb feleket elhódítani, addig a monopólium most nyugodtan rendelkezhetik irodájából és a vevő hozzá kénytelen fordulni, ha árut akar. Nem lehet e sorokban kifej- tendők célja, hogy a valóságos tudományos irodalommal rendel­kező, ily monopóliumukra célzó egyesüléseket, azok káros kihatá­sú munkáját, előnyeit és hátrá­nyait taglaljuk, de rámutathatunk arra, hogy még a nagy anyagi erővel dolgozó egyesülések sem zárják ki teljesen a versenyt, mert bármily hatalmas, nagy és jól megszervezett legyen egy-egy kar­tell, tröszt, mindig és mégis fog akadni oly kisebb-nagyobb ver­seny, amely felveszi a harcot e tőkeóriásokkal. Sokszor persze meddő eredménnyel, mert a kis halakat elnyelik a nagy halak. De sokszor mégis sikerül akár belső egyenetlenségek utján, akár kivülről e monopolisztikus egye­süléseket megtámadó irányzatnak felbontani e kartelleket s akkor kezdődik megint élűiről az a harc, amelynek eredményét és hasznát azután a fogyasztás látja anyagi­akban, mig a versenyzőkre néz­vést ez a fejlődésben nyilvánul meg egyébként. Ám ezek az egye­sülések sokszor igen egészséges A (SÓLYA. Irta: Tolsztoy Leó. A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. Koméi embergyülölő paraszt volt és a faluvégen lakott. Feleségét, gyermekeit már rég óta eltemette és egyedül gazdálkodott Demjáu szolgájának segítségével. Gazdasá­gában nem tartott baromfit, semmi állatot, de még kutyát sem. Azt szokta mondani: — Jobban meg­őrzőm birtokomat, mint egy kutya tehetné! Csak jöjjön az a tolvaj! — És erősebben markolta meg a puskáját. Ekkor észrevette Koméi, hogy egy nagy gólya röpköd a pa- rasztkunyhója körül, időnként leszáll a tető­re, mintha be akarna rendezkedni. A gólyá­nak fekete szárnyai és fekete farktollai voltak. — Nem szeretem ezt a madarat, mond­ta Koméi a legényének — nézz utána, ne­hogy ideszokjék! Demjan igy felelt: — Uram ezt nem szabad megtenni. A gólya jó madár és Isten Áldása van rajta. — Majd megáldlak mindjárt! kiálltott Koméi és fenyegetően felemelte a kezét Demján nem folytatta a civakodást. Eltávozott és a sarlóját élesítette, mert másnapra kaszálni akartak. Megkezdődött a forró munka. Koméi, kora reggeltől késő estig dolgozott és teljesen megfeledkezett a gólyáról. Végre elmúlt a kaszálás ideje is. Elszállították a szénát és nagy boglyába rakták. Koméi kedvet kapott ebéd után, hogy kipihenje magát házikójának tornácán. Vánkost és egy kaftánt hozott ki a házból, illatos szénát hintett le a földre és készült lefeküdni. E percben úgy hallotta, mintha a háztetőn mozgolódnék valami, sőt károgásfélét vélt hallani, felpillantott és dühében vérpiros iett az arca. — Megállj, átkozott! Fészket raktál hát. Megállj, hamar leszoktatlak róla! . . . Koméi bement a szobájába, lekapta a puskáját a falról, megtöltötte és a gólyára emelte, — de hirtelenül megállt. — A lövés felgyújthatja a nádfedelet és lángba borul a házam — gondolta ma­gában. Félre tette hát a puskát és egy éles követ hajított a gólya felé és el is találta. A madár egy ugrást tett a levegőbe, csap­kodott a szárnyaival és az egyik lába reszketett, vér folyt ki belőle. Körülröpdös- te a háztetőt, láthatóan félt, nem mert le­száll ani. A fészekből apró gólyák nyújtogatták sárga csőreiket, ijedten csapkodtak apró szárnyaikkal, ki akartak ugrani a fészekből és rekedten sipogtak. Koméi létrát támasztott a falnak, fel- kuszott rajta és a tető nádjába kapaszkod­va feltérdelt a tetőre és kihajigálta a fész­kükből a kis gólyákat. Megfogta az elsőt és a kis fejét a kéményhez csapta. Az agy­veleje fröccsent ki és a kis madár legurult a földre, estében a tornácba ütközve. Már két kis gólyát röpített le igy Koméi. Mezte­len kis testükkel a földre zuhantak és nyom­ban szörnyet haltak. A fészekben már csak egy kis gólyáfióka maradt. Elbújt, kis fe­jét egy szárnya alá rejtette és remegett. De Koméi ezt is előkeritette. Kőt lábánál fogva széjjeltépte a kis gólyát. A kis madár halk sikolyt hallatott és kék sze­meivel Komeire nézett. És az öreg gólya körülrepülte a tetőt, néhányszor Koméi mellett szállt le, kinyúj­tott feléje megsebesült lábát, mint hogyha kegyelmet könyörögne kis gyermekei részére. Azt látszott kifejezni:

Next

/
Thumbnails
Contents