Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-06-14 / 24. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. junius 14. mederbe is terelhetik a versenyt, illetőleg oly hatalomra vergődnek és oly hatalmas tényezőkké növik ki magukat, hogy kónyteleni- tik a versenyt velük nemcsak lépést tartani, hanem az ő irányzatukat és üzletvezetési módjukat is magukévá tenni. Á legeklatán- sabb példa erre az angol fogyasztási szövetkezetek példája, amelyről tudott dolog, hogy eredetileg csak a kisebb vagyoni sorban levő fogyasztók élelmiszer és hasonló szükségleteinek olcsóbbá tételére alakult szervezetnek készült. Az idők folyamán azonban hatalmas hóditó útjára indult, úgy, hogy ma már a nagyobb tömegfogyasztást képező cikkekben, mint aminő cipőáru, fórfiruhák stb. önálló gyártelepekkel bir, sőt már a banküzemet saját hatáskörében rendezte be. A jövő versenye tehát nem lesz többé a kicsinyek, hanem a nagyok küzdelme a nagyok ellen. Az egészséges verseny teremti meg mindennap az újabb és újabb termelési formákat, fejleszti az Ízlést és nyomon követi a kultúra terjedésével az egyre fejlődő igényeket. Ha a verseny csak az ár csökkentésében jut kifejezésre, úgy ez távotról sem teremt oly egészséges helyzetet, mint aminő állapot áll elő, ha a verseny újításokban, a minőség emelésében, a termelési formák modernizálásában, ízlésesebb kiállításban és hasonló irányban fejlesztetik. Ennek nevelő hatása le nem becsülhető, mert hisz éppen a verseny — Gonosz ember, gondolj a szivekre! Mit cselekszel! Hiszen most már eleget tettél a bosszúvágyadnak . . . Távozz el, legalább ezt az egy gyermekemet hagyd megDe Koméi nem hallgatott reá. Csak amikor már elpusztította az egész fészket és lábbál tiport szét mindént, ami még megmaradt belőle, aztán eszmélt fel, véres kezeit ingébe és hajába törülte és lejött a létrán. Lenn megparancsolta Demjánnak, távolítsa el a halott madarakat és lefeküdt aludni, anélkül, hogv kezeit megmosta volna. — Az átkozottak! .... Most már nem zavarhatnak! . . . mondta, mintha eljárását saját maga előtt kívánná igazolni. Aztán lefeküdt, véres kezét arca alá rejtet te és erősen hortyogott .... Az öreg gólya még soká ott mozgolódott az üres fészek körül, megtapogatta a csőrével, a karmaival, mintha keresne valamit ; aztán kinyújtott nyakkal idegesen hallgatózott. De nem hallatszott sehonnan a kicsinyek vinyogása. Eltűntek a kicsinyei. Óvatosan ereszkedett le a háztetőre, félve, hogy az alvó Koméi észreveszi, előre kúszott a tető szólére és meglátta Démont, aki az ö szétmarcangolt kisgyermekeit parancsoló erejében rejlik az az erő, amely a legkevésbbé fejlettebbeket is arra készteti, hogy legalább is kövessék a tökéletesebbeket és ezen törekvés nem egyszer e gyöngébbek közül is felszínre vetette azt az értékes anyagot, amely egyébként elcse- nevészedett^volna és sohasem juthatott volna az érvényesülés felé. HÍREK. Eljegyzés. Pótor Dániel uagyari ref. tanító eljegyezte Csépke Ilonka kisasszonyt Turricséről, Csépke Péter ref. lelkész kedves leányát. Boldogság kisérje a leendő uj házaspárt. Kinevezés. Gróf Vay Tibor Szabolcs- vármegye főispánja, dr. Keresztes Árpád orvost, Szatmár szülöttét az újonnan felál- itott nyirbaktai közigazg. járásba járásior- ossá nevezte ki. Uj ügyvéd. Dr, Kiss Dezső az ügyvédi vizsgát sikerrel letette. Irodát Szatmá- ron nyit, ő lesz a 73-ik ügyvéd Szatmáron. Meghívó. A fehérgyarmati közs. iparos tanociskola évzáró vizsgálata 1912. junius 16-án délután 4 órakor fog a tanonciskola elyiségében (ref. elemi népiskolában) megtartatni, melyre a t. c. iparosok, kereskedők s általában az iparostanocoktatás iránt érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Fehérgyarmat, 1912. junius 13.- Az igazgatóság, Helyreigazitás. Lapunk 23-ik számában az „Iparos Ifjúsági Önképző Kör“ cimü közleménynek 26-ik sorában tévedésből „n agytisztelet ü* helyett „tisztelendő“ és a 43-ik sorban „tehetségével“ helyett lehetségével lett szedve. Rablótámadás a kömörői országúton. Rémregénybe illő, a letűnt romantikus időkre emlékeztető vakmerő, kegyetlen rablótámadás történt f. hó 11-én este a ősszeseperte, hogy a nagy szemétgödörbe vesse őket. Demján dühös volt, rosszalóan nézett az alvó parasztra és néhányszor ösz- szevillant szeme a háztetőn álló gólyó szemével, aki könnyezni látszott. — Szegény gólya I — mondta Demján. — Lehetséges volna-e, hogy ilyesmiért ne létezzék megtorlás? A gólya hirtelenül úgy érezte, mint hogyha valaki mellbelökte volna. — Lesz megtorlás! — mondotta magában, felszállt és villámgyorsan repült a mezőre. A lekaszált rét üres volt és kopár. Csak imitt-amot egy szénaboglya, amelyet elkésett parasztok még nem vittek haza. A mohalepte fatörzsek, amikkel teleültették a rétet, szintén kopárok voltak és földbeásott óriások, leborotvált fejűnek látszottak. A gólya sokáig nézte az egyik fatörzset és amikor egy hosszú, vastag kígyót látott meg rajta, egész súlyával rávetette magát és keményen csapott fejére a csőrével, amikor felemelte. Terhével gyorsan Koméi háza felé repült, Amikor odaért, a tető szélére ereszkedett le s azon hely felett, ahol Koméi aludt és kinyitotta a cső rét Kömörő és Penyige közötti országúton. Szabályosan úgy, amint azt a betyárkorszakból ismerik és hallották, akart pénzhez jutni két elvetemült gazember és tisztán a véletlennek tulajdonítható, hogy Szabó Endre, akit megtámadtak, nem az életével fizette meg ezt az aljas kalóz kirándulást. Szomorú állapot, amikor két életerős csirkefogó arra vetemedik, hogy egy szegény, verejtékező munkával kenyerét meg- kerező munkásembertől akarja elrabolni néhány korona pénzét, egész heti keresményét. A legszigorúbb büntetést érdemelné meg ez a két gazember, aki ahelyett, hogy maga is két keze munkájával keresné meg a mindennapiját, a más becsületes és tisztességesen szerzett pár koronájára vágyik. A rablótámadás részleteiről tudósításunk a következő : Szabó Endre kömörői lakos váiosunk- ban dolgozott. Mindennap gyalog tette meg kétszer az utat lakóhelyétől városunkig. A napokban Szabó munkaadójától tiz kor. negyven fillért kapott külön honoráriumként és zsebében ezzel a pénzzel megindult hazafelé. Fütyörészve ment az utón és már előre örült és terveket kovácsolt agyában, hogy miket fog ezen a nagy összegen vásárolni. Amikor az úgynevezett sárhidhoz ért, a hid mögül hirtelen két alak ágrott elő. A kezökben revolvert tartottak és Szabó mellének szegezték. Majd stentori hangon kiabálni kezdtek! — Pénzt, vagy életet! Szabó, aki hatalmas, atléta termetű ember, nem ijedt meg az erélyes felszólítástól, hanem feleselni kezdett a támadókkal. A két gazember azonban nem sokat teketóriázott és közrefogták Szabót, a kit a földre tepertek. Rettenetes dulakodás támadt a három ember között. A két rabló rátámadt a védtelen emberre, fojtogatták és agyba, főbe verték. Szabó egy hirtelen szökéssel fölugrott, kirántotta bicskáját és az egyik támadót fején szúrta. A másik haramia, amikor látta, hogy társa veszélyben van, közvetlen közelből kétszer Szabó felé lőtt, a golyók azonban mindkét esetben célt tévesztettek. , A kigyó halkan esett a szénára, a melyen Koméi aludt és Koméi felé kúszott. A paraszt mélyen aludt és azt álmodta, hogy egy nagy folyón úszik keresztül és fején viszi a ruháját. Ezt álmodta és álmában saját magának igyekezett megmagyarázni, hogy mit jelent az álma. — A viz — mondta — egészséget jelent, az úszás boldogságot, a ruhacsomag a fejemen ellenben rossz előjel. Ez a bűneimet jelenti. És felakarta bontani a csomagot, de érezte, hogy mélyen lesülyedt a viz alá, belekapaszkodott a nádba, fel szeretett volna bukni, kiabálni, levegőt szívni, de nem tudott feilélegzeni . . . Tágra nyíltak a szemei. A kigyó már Koméi arcáig ért, de Koméi észrevette gyorsan mozgó nyelvét és borzalmas fogait. Megfogta a kaftánt, előhúzta maga alól és rádobta a kígyóra. Miután egész súlyával rávetette magát a kígyóra és vele együtt lecsúszott a földre. Gyorsan felugrott és félelmében őrületesen taposta, tiporta a kaftán alátt levő kígyót. Hirtelenül aztán berohant a szobába. Szaladva igyekezett a ház túlsó végébe és lélegzet nélkül vetette le magát az ágyára. (Folytattuk.)
