Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-03-15 / 11. szám
'oC: JW 11 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. március 16. Társadalmi, gazdasági s szépirodami hetilap. ELŐ Egész évre Fél évre. . FIZETÉSI ÁRAK: Fomunkaíárs: bortnyik GYÖRGY " ág. ev. esperes lelkész. 8 K. Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fillFelelős szerkesztő és aptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyiltér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. 1848. március 15. (Szabadságunk 64-ik évfordulóján.) 1848 február havától a szabadság langyos, de éltető szellője fuj dogált Európa nyugati országaiban. Francziaország központja és fővárosa Páris volt az első, mely kitűzte a szabadság zászlóját e szavakkal: Le a zsarnokokkal, éljen a haza, éljen a nemzet, éljen a szabad köztársaság! Hiába a zsarnoki uralmak összes előrelátó ténykedéseinek, a szabadságot hirdetők erőszakos elnyomásának, a szabadság magasztos eszméit zsarnoki békjóikba nem szorit- hatták, annak tova terjedését meg nen gátolhatták. Eljutott az a császár városba Bécsbe, eljutott oly gyorsan hozzánk is, ahol a legfogékonyabb keblekre talált. De vájjon ki állhatott ellen ezen magasztos eszmék ható és éltető, felemelő és ujj életre keltő erejének? ! Meglehet-e a természet folytonos örök törvényeit változtatni, hogy a hosszú tél után ne legyen tavasz ? ! Megtilthatoó-e a iáknak, hogy ne hajtsanak vügyet, bimbót, virágot — majd ne hozzanak gyümölcsöt ? ! Eltilthatod-e a nap éltető sugarát, a természet eme nagy kincsét, hogy csak egyesekre hintse éltető sugarait, mások pedig örök sötétségben, talán a börtönök fenekén töltsék egész életüket?! Nem és nem! Isten a teremtő erő adja mindezeket nem egyeseknek, nem kiváltságosoknak, hanem édes mindnyájunknak! De ő oltotta keblünkbe a szabadság legszentebb esméjét is, mely örökölt jogunk s e jogot elkobozni senkinek sem engedhetjük. 1825-től kezdett hosszú 300 éves álmából ébredni magyar nemzetünk, hallhatatlan vezetőink munkálkodtak soha nem lankadó erővel az elcsigázott haza megépítésén. Ott látjuk a praktikus gondol kozásu és mégis ideális, nemzeti jogokért küzdő Széchényi Istvánt, a bajnok Wesselényi Miklóst, a szabadság szent eszméiért rajongó Kossuth Lajost, a bölcs mérsékletre intő Deák Ferenczet, nemzetünk e legjobbjait kiegészítik a legkiválóbb magyar költők, Vörösmarty, Petőfi, Jókai és még a lelkes ifjúságnak ezer és ezer lánglelkü tagjai. 1848 máricius 14-én jönnek össze Budapesten a Pilvax kávéházban. Jelszavuk: tennünk kell. Egész éjjel tanácskoznak, reggelre Jókai Mór fogalmazásában elkészül a márciusi ifjúság a nemzet óhajaival,) 12 pontban foglalta össze a magyar nemzet kívánságait, E 12 pontot, melynek lényege „szabadság, egyenlőség és testvériség“ március 15 reggelén a nép elé viszik, Jókai Mór érces hangon olvassa fel, a nép örömrivalgással fogadja s magáévá teszi, majd előáll Petőfi Sándor ez alkalomra rögtönzött „nemzeti dalával“, a, „Talpra magyarral* mit a leglelkesebb ólA magyar zászló. Irta: Veszverési László a „Kölesei dalkör“ 1912. : március 15-iki ünnepélyére. = Nem tudom én mi van velem, De ha ezt a zászlót látom, Mikor szélszárnyakon lobog, Lelkem ájul, vérem pezseg, Szivem hangosan feldobog. Úgy szeretnék menni, menni.... Véres csaták színhelyére, Ezt a zászlót védelmezni, Ha kell, mégis halni érte, A haza dicsőségére. Úgy tudom ez volt a zászló, Mikor annyi hős halt érte, Gyilkos golyótól találva, A szent zászló oltalmára, Úgy roskadt a föld ölére. Most is visszacseng fülembe, A hős honvéd kiáltása: Rohanj „csatára“, „előre“ A szabadság védelmére, A magyar zászló kívánja ! Sok, sok dicső győzelemre, Mi vezette honvédünket? Mi öntött erőt szivébe, Bátorságot hős leikébe, Ha nem zászlónk hármas színe?! Három a szin és az eszme: Szabad, egyenlő és testvér, Legyen minden igaz magyar, Ki honáért halni nem fél, Bár tömérdek az ellenfél. És ki tudja elszámlálni, A hőstettek számos ezrét. Babérkoszorúba szedni, A hősök ragyogó nevét, S a magyar zászló győzelmét ? Senki! Egy sem mi közülünk A hős apák dicső tettét Mi csak megbámulni tudjuk, De nincs bennünk lelkesedés, Lenyűgözött a tespedés! Ha lobog a szép trikolor, Ez a szent győzelmi jelvény Lelkűnkben a közöny honol, Szivünk nem dobog eszmékért S nem hévül dicső tettekért! És a honvéd ment előre. Nyomán véres virág fakadt, De nem rettent a hős tőle, Gyógyító ir volt a sebére, Hogy: szabadság virága az! Éppen azért e szent helyen, Tegyünk egy örök fogadást: Hogyha e zászló kívánja, Bátran rohanunk utána S megvédj ük a magyar hazát 1 A TITOKIrta: Zengő. A „Fehérgyarmati Hírlap* eredeti tárcája. (Folytatás.) Szavát mintegy esdőleg emelte a hadnagy felé, ki gondterhes arccal ült helyén. Végre a redők kisimultak homlokán. Férfias szép arca határozott kifejezést nyert s erélyes hangon szólt; — Asszonyom, nem akarom, hogy kegyed megszegje fogadását^ mit elbeszéléséből indokoltnak tekintek. Bájos leányát sokkal jobban szeretem, hogy sem megnyer- hetéseért tőlem kitelhető áldozatoktól visszariadnék. S hogy ezt bebizonyítsam, kész vagyok lemondani katonai pályámról, ha kegyed mint polgárember nejének elfogad. Remélem, hogy apámat sikerül megnyerni ez eszmének, de ha ő ellenszegül, ezt az ígéretemet nem tartom kötelezőnek. A hadnagy szavait ünnepélyes csend követi. A két nő meghatva tekint reá. Végre az anya megtöri a csendet: — Úram, ön sokkal nagyobb áldozatra szánta magát, mint a leányom érdemes. De ha egymással igy is meglesznek elégedve, s kedves utra-atyja is beleegyezik az ön szándékába, nem gördítek eléjük akadályokat. Örülök ha önt mint polgárembert vömmé fogadhatom. A tiszt feleletül hálásan esókolja meg az anya kezét, ■ turbékolni siet a leányhoz, mint gerle a párjához . , ,
