Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-03-15 / 11. szám
2 oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. március 15. jenek köveinek; a nép eggyé lett — sirt és nevetett, hisz’ megszületett leghőbb vágyuk, kihajtott a szabadság illatozó rózsája. Nagy tömeg zúgta: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.“ A lelkes magyar ifjúság egyesülve a folyton sokasodó néppel bevonul az egyetem falai közzé, onnan mennek tovább folyton a »Szabadságot* éltetve, majd előáll Petőfi és el szavalja ismét a „Talpra magyart“, majd egy bizottságot választ az ifjúság, mely bemegy a Länderer és Heckenast könyvnyomdába és azt óhajtják, hogy a két kéziratot nyomtassák ki. Länderer nyomda főnök rövid ellenkezés után tűri, hogy a nép nevében az ifjúság lefoglaljon egy sajtógépet, melyen hamarosan kinyomatják úgy a 12 pontot, mint Petőfi nemzeti dalát. Első nyomtatvány, mely oly sok idő óta censor ellenjegyzése nélkül jelent meg. Itt született meg a magyar szabadsajtó. Az ifjakhoz ezer és ezer lelkesült ember csatlakozik, a 12 pontot is aláíratják, Petőfivel ötször is elsza- valtatják a nemzeti dalt, vonulnak a várba a helytartó tanácshoz, hogy a sajtó vétségért elitéit Tancsis Mihályt kiszabadítsák, Az ifjúság küldöttei Zichy Ferencz helytartó tanácsoshoz járultak s előterjesztették kívánságukat, hogy a 12 pontot terjessze illetékes helyre, Táncsis kiszabadítását pedig azonnal rendelje el. Mindkét óhajnak eleget tett; nem tudni mi okozta az elhatározását a félelem, hogy itt is forradalom ütött ki mint Párisban, avagy szive sugallotta. Elég az, hogy engedett s a nép diadallal vitte a kiszabadított Táncsicsot a börtönből övéi közzé a hazaszeretettől lángoló Pestre, hol ünnep volt mindenütt, ünnepi szent érzés foglalt el minden magyar lelket. így született meg a magyar szent szabadság vér és minden áldozat nélkül, nem volt szerepe ott a gyilkoló eszközöknek, a nép, a hazát szerető nép vívta azt ki lángoló hazaszeretetével. Nehány nap múlva megjött az örvendetes hir Bécsből: 0 felsége megerősítette Battyányi Lajos elnöklete alatt az első felelős magyar minisztériumot. Újult élet, szép hajnalhasadás, munkára hivó szózat alakította át a szabadság után vágyódó s azt immár el is ért lelkeket s vele az egész magyar nemzetet. De meddig tartott a szép hajnalhasadás magyar hazánk e- gén ? ! Alig néhány hónapig. A bécsi kamarilla csak látszólag engedett, de megbánta s ismét a demagóg elvek álláspontjára helyezkedett. Fellázították ellenünk a felbérelt nemzetiségeket, a viruló tavasz után nem jött a nemzeti aratás várva várt ideje. Véres aratása lett a halálnak, élet-halál küzdelem nemzeti jogainkért, melyben száezreink haltak el dicső, legszebb erőmérkőzésben a haza s annak szabadságért Az osztrákkal, nemzetiségekkel embe- riesen, dicsőén megmérkőzött, elnyomta a bent szított lázadást, kikergette az országból az osztrákot. De jaj ! a zsoldos had, a muszka erő megtörte, belviszály a szabadság sírjához juttatta. A mi ezután következik, arról jobb nem is beszélni! Bitófák állanak az aradi vár udvarán, ott oltják ki életét a 13 vértanúnak. Jön a 18 éves elnyomatás, majd ismét nemzeti fellendülés . . . meddig V. ...........Még egy füttyentés és a vonat nagyot döcögve tovairamlik. Szaraosy Zoltán főhadnagy ott ül az egyik kupéban. Egész utón az özvegy meséje vibrál agyában Vájjon mit szől apja, ha előadja szándékát .... Elkergeti? . . . Kineveti? . . . Agyonlövi talán? ..........Nem! . . . nem!............ His zen a mese variációjaként ott lebeg a a háttérben egy szerelmes öreg katona. Egy özvegy őrnagy . . . Hadnagy fiú . . . Ki tudja, nem a papa-e ludas abban a levélben, mely az őzikét a zsúrra kergette? . . . S ha igen, vájjon remélhet-e akkor valamit? ... A papától talán igen, hiszea 5 is érdekelt fél . . . De az özvegy? . . .Neki ellensége a papa . . . Hanem, talán a leánya érdekében ő is kész lesz lenyelni a keserű labdacsot? . . . Talán? . . . talán? . . VI. A bécsi Bankgasse egyik palotájának földszinti szobájában apa és fiú kölcsönösen egymás keblére borulva élvezik a viszontlátás édes örömét. Végre a fiú katonás állásba vágja magát. Tiszteleg keményen, és szól: — Apám, azért jöttem ide hozzád olyan messziről most, hogy kérjelek valamire. — Úgyan mire? — Arra, hogy letehessem az uniformist. — Tán elment az eszed, fiú? — Lehet, mert házasodni akarok. — S a kicsike csak civilt akar vőlegényének ? — Annak nem derogál az egyenruha. Mamája gyűlöli az úniformist. Megigértem neki, hogy levetem, ha beleegyezel. — Ugyan ne tréfálj, fiam . . . Milyen az a bogaracska? — Itt van, apám. Tegnap kaptam az igazitól. — Az őrnagy rátekint a képre. Eisá- pad s kissé remegő hangon kérdi: — Hogy hívják ennek az eredetijét? — Fehér Etelkának, apám. — Te fiú, tudja annak a lánynak az anyja, hogy ki vagy? — Bemutatkoztam, de családi körülményeinkről nem szóltam egy szót sem, pedig az anya elmondta élte történetét. — Szeretném, ha elmesélnéd. — Szívesen papa, hiszen azért jöttem, anélkül tudom, hogy nem engednéd meg, hogy eldobjam a kardbojtot. Mikor vége volt a mesének, az őrnagy röviden, katonásan csak ennyit mondott fiának: — Eredjj ezrededhez vissza, Én pár nap alatt vógzak az özvegygyei. Az eredményről személyesen értesítelek. VH. Szamos®y Ödön őrnagy sugárzó arccal lépett be fiának Deáktéri lakásába s jókedvűen mondta: — Nyolc nap múlva afférolunk, fiam. Itt hagyjuk a várost. Falun lakunk csöndben, boldogan. tart ez, mire vezet ?...................... nehéz ezt megmondani. Ismét fuj- dogál a szellő nyugat felől, csípős fagyos szellő. Elandalgok s elfogultan éneklem, könny telt szemekkel : Hulldogál a szabadságnak, arany [fürtös virága, Hulldogál már Kossuth Lajos, [könnyharmatos sírjára. Törd fel, törd fel édes apánk ko- [porsódnak fedelét, Csak még egyszer lobogtasd meg [a szabadság levelét. Bortnyik György. Budapest székesfőváros leguj- jabb szállodája az , Exelsior“ Rákóczi ut 72, melyet tulajdonosa Aczél Miksa igazán a legmodernebb komforttal rendezett be. Szobák már naponta 5 koronától feljebb kaphatók. Reggeli, ásványvíz, ruha-vasalás és beret- válkozás a szobaárban foglaltatik. Telefon központ 140—71. HÍREK. Kinevezés. A m. kir. igazságügyiminiszter Pavlótits Béla máramarosi kir. törvényszéki birót a debreceni kir. Ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezte ki. Lelkész beiktatás. Hajdúböszörményről jelentik, hogy a Baltazár Dezső debreceni püspök távoztával megüresedett második lelkészi állásra megválasztott Marjai Péter nagylétai esperes lelkészt a napokban iktatták be nagy egyházi ünnepiességgel. — Ne tréfálj apa! Hát te is . . . izé . .? — Ne nyefelegj! . . . Ha te fiatalon eldobod a kardodat egy szoknyáért, nincs okod csodálkozni ha én deresedő hajjal letépem a viritós egyenruhát magamról a nyugalomért és a te boldogságodért. A fiú megrázza apja kezét s gyöngéden, gyermeki szeretettel öleli szivére s bodogan mondja: — Köszönöm, apám. VIII. A lágylevegőjü szamosparti kis faluban ámulnak-bámuluak az emberek, mikor a kastélyból vasárnaponként a templomba kocsisnak anya és leány, apa és fiú. Nem tudják megfejteni, bogy a két férfi hogyan került oda. Azt tudják csak, hogy aranyos szive van mint a négynek. Azt hogy férj és feleség volnának nem tudj i senki, csak sejtik abból a boldogságból, mely a kastélyban tanyát ütött. . . . Hiába. A fiú és a lány szerelme összehozta az apát és anyát, kik ellenségből most már turbékoló pár lettek. . . . Hja! . . .Az élet nagy bohóc. A nő szive pedig a legkifüikészhetetienebb organizmus a teremtés összes szervei között 1 (V égre.)
