Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-09-15 / 37. szám

yz ■/* 37. szám. IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat 1912. szept. hó 15. Társadalmi, gazdasági t szépirodalmi hetilap. ELŐFIZ ETÉSI ARAK: Egész évre ...........8 K. Negyed évre.... 2 K. Fé l évre.................4„ Egyes szám ára 20 fill. Az életről. Vajmi sokszor hasonlították össze már az életet a géppel. Az oly elnevezések, mint Írógép, em­beri gép, élő gép nagyon kedvel­tek, nagyon szokásosak. Ameny- nyiben a gép mechanikus beren­dezés, az emberi testet vele ösz- szehasonlitani nem lehet. Az em­ber születik és meghal, amig a gép mechanikailag összeállitatik, sem nem él, sem meg nem hal. A jegec feloldható, s ismét tömö­rülhet, mig az élőlénynek előbb kell pusztulnia és csak azután oszolhat fel. A másik fogalom: erőgép, szintén nem helytálló, mert élőlényt géppel összehason­lítani egyáltalában nem lehet. Hucleij tanár hangsúlyozza, hogy az élő lénynek az a különös sa­játsága, hogy felépül és lassan elhervadva feloszlik, s az elejéhez visszatér, s úgy mint a dobott kő is fel és leszáll, vagy mint a nyíl saját röppályáját befutja. Ez a hasonlat sem áll, mert a kő és a nyíl nem önmagától ható erő. Hucleiy igy folytatja tovább: A természettudomány mindinkább arra a meggyőződésre jut, hogy Főmunhatárs: BORTNYIK GYÖRGY = -— ág. e*. esperes lelkész. Felelős szerkesztő e? ^tulajdonos: Dr. Magyarádi BQROSS LAJOS az égnek az egész kara a hozzá­tartozó földdel együtt csak átme­neti alakját képezik a kozmikus anyagok ama parányainak, melyek fejlődési pályájukon haladva, visszatérnek abba a relytélybe, amelyből kiindultak volt, Ez olyan feltevés, mely miután a relytély- ből indul és ugyanoda tér is visz- sza, mit sem magyaráz. Annyit mondhatunk csak, hogy vannak bizonyos meghatá­rozott fizikai, kémiai, elektromos, magnetikus, de mindenekelőtt vi­tális tulajdonságok és folyamatok, melyek az életet jellemzik; oty folyamatok, melyek éppen vitáli­sok lévén, term élettani folyama­tokban és laboratóriumaink köré­ben szokásos méreteikben analógi­át nem találnak. A sokszor használt oly kité­telek, mint például vitális energia, különleges energia, az élet folya­mát meg nem magyarázzák. Épen csak anyit mondhatunk, bogy ha­bár ez a vitális különleges ener­gia a legalacsonyabb fokú élő­lényben is lakozik, annál külöm- bözőbb, minél különfélébb az élő szövetnek alkotása, minél maga­sabb fokú az életnek külső meg­a kísérlet. A „Fehérgyarmati Hírlap* tárcája. Huber urnák megint rósz éjszakája volt. Alig várta a pitymállást. Okos, felvi- gosodott ember létére nem hitt ugyan a kísértetekben de most megint érezte, hogy vannak pillanatok, mikor a miszticizmus c&o- dálatos hatása alól, még a legjobb gondol- kozásu empirista sem tudja kivonni magát. Van abba valami megbüvölő, midőn a transz- czendetális világ erőit véljük megnyilatkozni közelünkben. Ott feküdt szinte meredten és ha mégis Jelriadt olykor-olykor, kénytelen volt beval­lani, hogy fél. Mintha már nem is merné •oly határozattan tagadni a szellem létezését. Nem is csoda! Feleségét és három gyei’mekét temette ■el két hét alatt. Először a legkissebb cse­csemő fiát rabolta el tőle a könyörtelen, gyermekgyilkos torokgyík. Másnap a legöre­gebbik leányka követte kis öccsét. Hiába várta szegény oly sóvárogva az első bált — alig volt tizenhat esztendős. Azután a szerencsétlen anyán könyörült meg a végzet Nem kellett végignéznie a halál rettenetes aratását. Két nappal előbb halt meg, mint hat éves fiacskája. Volt Hubertus urnák egy marcona te­kintetű, kőszívű őrnagy nagybátyja, kiről azt beszélték, hogy mikor egy ellenséges bomba ledöntötte a lábáról, hason csúszott át az ellenség közé és tehetetlen dühében fogával harapott agyon egy sebesültet. Még ennek a vad katonának is könny csillogott a szemében, ha Hubertre nézett. Maga a fájdalom volt ez az ember. Teljesen megzavarta lelke egyensúlyát az Isten rásulyosodó keze. Az óra már réges régen elütötte az éjfélt és ő még mindig nyitott szemekkel fekszik ágyában. Már egy hét óta nem hagyja nyugodni valami sajátságos zaj. Mintha éppen ágya felett kőművesek va­kolnák a falat. Tisztán hallja, mint keveri a láthatatlan kéz a maltert, hallja a tompa loccsanást, mikor az a láthatatlan kéz a falhoz csapja, s tisztán hallja a hátborzon­— Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magya­rádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyar­mat, címére küldendők. nyilvánulása. De az a valami, ami ezeket a természettani, kémiai, stb. erőket megindítja, pályájukon megtartja, ellenőrzi, s az élet kü- lömböző jellemtulajdonságaira és nyilvánulásaira nézve maradandó­vá válik, ami tehát az élet lénye­gét képezi, az mindig ismeretlen fog előttünk maradni. Ha bebizo­nyítanák, hogy a vitális energia oly folyamatokra bontható, ame­lyek természetükre identikusak, természettani vagy vegyi energi­ával, hol volna akkor kereshető az energia. Minél tovább halad a termé­szettudomány, annál nagyobb az ür, amely az erőt, és az erő kész­letét, az élet világát az anyag vi­lágától elválasztja. A természettudomány bebizo­nyította, hogy a természettani, vegytani, elektromos, magnetikus erők elválaszthatatlanok, hogy nyilvánulásaikban sokszorosan egymásba olvadók, de azért az étet- tanba bepillantást tennünk nem engedett és ma is csak azt kell be- vallanunk, mint idáig, hogy: Ig- noralizmus. gató hangot, mikor ugyanaz a láthatatlan kéz egyenletesre simítja a friss vakolatot. És hiába minden inkvizíció. Egyik kezében égő gyertyával, a másikban revolverrel gyat­rán órákig kutat az ódon kastélyban. Bezáratja az ajtókat, lesbe állítja a cselédséget, megvizsgál minden zugot, be­tekint még az ágyak alá is, sehol semmi gyanús. A szomszéd szobában egy vénülő miss és egyetlen fiacskája alszik. Az utolsó a négy közül. Szemefénye, üdvössége: & három elhunytat is szereti benne. Itt még nem kutatott. Nem akarta fel­verni a kicsikét lábujhegyen. A miss is és a gyermek is nyugodtan aludtak. Itt nem dolgozhatott tehát az átkozott kőmives. De * hát hol van? Itt kell lennie ha csak szár­nyai nincsenek. De mégse találja meg sehol. Másnap újra ismétlődött minden. Har­madnap, negyednap megint. A réális gon­dolkozása, felvilágosodott fejű ur kénytelen volt magához hivatni az öreg papot beszen­teltette. megfüstöltette szobáit. Nem veit

Next

/
Thumbnails
Contents