Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-07-12 / 28. szám
Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap, m ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .........8 K. I Negyed évre.... 2 K. Fé l évre...............4 „ | Egyes szám ára 20 fill Főmnnkfltflrs: BORTNYIK GYÖRGY . ■--------. ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. « Védekezés a gabona uzsora ellen. A gabonaeJadások körül az utóbbi években oly sok visszaélés történt, hogy azokat tovább nézni nem lehet, meg kell tehát menteni különösen a kisgazdát a gabonauzsorától s e célra csak egyetlen eszköz áll rendelkezésünkre, a szövetkezeti gabonaraktár. Az a gabonaraktár, amelybe a kisgazda bármely pillanatban beszállítja a gabonáját, amelyre olcsó kamat mellett csaknem az értékig kölcsönt kaphat; a meíy- lyel a visszafizetés kötelezettsége nélkül fedezheti legsürgősebb szükségleteit s igy nem kénytelen uzsorásokhoz fordulni s amely gabonaraktárí intézményeknek segélyével az is élvezi a nagybani eladás előnyeit, aki csak néhány mázsa gabonával rendelkezik. Hogy minő nagy előnyök ezek, azt csak azok tudják, akik látják, tudják, hogy minő nehézségekkel kell a kisgazdának küzdenie, mig gabonáját eladhatja, akik tudják, hogy a kisgazda kizárólag a helyi piac esélyeinek van kitéve, amelyet csak gyakorta egy vagy két gabonakereskedő arat s akik mai nap már az árakat egymásközt szokták megállapítani, amely áron vagy eladja a gazda terményét, vagy ha nem, akkor kénytelen nagy távolságban azt oda- vissza szállítani, mert nincs vevő, ki azért a tisztességes árt megadná. A hitelszövetkezettel kapcsolatos gabonaraktár tagjainak egész más a helyzetük. Ha a gabona- raktárba beszállítják búzájukat, tengerijüket stb.-jüket, annak mi- nemüsége megállapittatik és a folyó árnak igen magas hányada részükre előlegként kifizettetik. Következik ezután a beszállított gabonanemek egalizálása és tisztogatása s ezen eljárások segélyével a beszállított gabonafélékből egy minőség állittatik elő s lio- zatik forgalomba. Ilyen módon minden gabona- raktár több ezer métermázsa búzát bocsáthat piacra egyszerre s igy a legnagyobb fogyasztókat szerezheti meg vevő gyanánt közvetítők kizárásával, tehát a legmagasabb árakat érheti el árujáért. Sőt módjában van a a kedvezőbb viszonyokra is várakozni. Ellenben a kisgazda a maga néhány mázsa búzájával nem veheti fel a versenyt, semmi esetre sem keresheti fel az elsőrangú fogyasztókat, a nagy malmokat s az ő búzája, mig idáig eljut 3—4 kézen is átmegy, amelyek mindegyikén megragad valami, amivel azonban a búza ára nem lesz magasabb, mert az ilyen szedett búzáért sem fizet a malom magasabb árakat, mint az egy magtárból kikerülőkért s igy természetes, hogy az, aki csak néhány mázsa búzát ad el 40-60 fillérrel mindig alacsonyabb árt kap, mint az, aki vaggonszámra adhat el. Ezek és hasonló érvek teszik ajánlatossá a szövetkezeti gabonaraktárak létesítését, aminők ma már jelentékenyebb számban létesülnek is az országban s kívánatos, hogy a jövőben még fokozottabb számban létesüljenek, mert csak akkor, ha nem lesz kénytelen a gazda aratás után mindjárt a piacra dobni az áruját, fog auECY BORZALMAS PILLANAT A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. (folytatás.) Kigombolta nagyon elegáns felöltőjét és zsebrevolvert vett elő. — Orvos ön ? — ismételte.. — Nem vagyok orvos — kiálltottam kétségbeesett őszinteséggel és az volt a szándékom, hogy rávetem magam és elragadom tőle a fegyvert, mely által veszélyeztet, te életemet. Egyben arra is gondoltam, talán jobb lenne szelídség által megnyerni őt. Szomorú hangon mondta az őrült: — Akkor hát őrült ön; sajnálom. Nem szeretem az őrülteket. Azért könyörületes- ségből kezelem őket, mert jószivü vagyok. Négyezerötszázhuszonhét elmebeteg van az intézetemben. Pardon: Négyezerötszázhu- szonhat, elfelejtettem, tegnap meghalt az egyik. — Ah, hát az hogyan történt ? — kérdeztem érdeklődést színlelve, amelyet egyáltalán nem éreztem. — Egészen egyszerűen — mondta az őrült — megöltem. — Felemelte a revolvert és belelőtt az ablakba. így csináltam — mondta nyugodtan. Hátratámaszkodott, a revolverét reám szegezte, mintha védekezni akarna. A fülke kék füsttel volt telve, amely lassanként eloszlott. A lövés zaját elnyomta a vonat zakatolása. — Ezt azért mondtam önnek — folytatta — hogy bebizonytisam, miszerint egyáltalán nem félek az őrültektől. Akarna oly szeretetreméltó lenni, hogy nekem egy dalt énekelne? A hangja lágy volt, alatta- mos és rábeszélő, de a félig lehunyt szempillák alól úgy nézett reám, mint egy leselkedő macska. — Nem tudok énekelni — merészkedtem ellenkezni, — Dehogy nem — ordította — ön tud! De meg akar csalni, úgy mint a többiek, a magához hasonlók, mind! Más hangon, panaszosan, könnyekbe fűlt hanggal, egy sirni készülő gyermekhez Iiasonlóán eltorzult arccal, mondta: — Ah, kedves uram, „ők“ forró vitriol fürdőket készítettek nekem! Gyűlölöm „őket“, uram, ,megvetem „őket" és a fürdőiket! És újra elfogta a düh, Énekeljen — parancsolta — és ne nézzen a vészfékre, tudja meg: a szomszéd kupéban egy lélek sincsen, a beszállás előtt pontosan átviszgáltam. Énekeljen, én rajongok a zenéért. Hanyagul rámszegezte a revolvert és igy szólt: — Tízig számolok : egy, kettő, három. .. Nem vártam meg a „iietet", teli tüdővel fújtam el neki Malbrouk dalát. Az őrült a fejével követte a ritmust és élvezni látszott. Nem rossz, — mondta a második vers után. — Tud ön repülni? — Csodálkozva és rémülettel néztem reá. Repülni, — magyarázta barátságosan és mozgatta ujjait. — A levegőben repülni! — Nagy félelmemben kissé halasztgattam a feleletet, nem tudtam nem-e jutalmaz meg érte egy lövéssel. Az őrült szemei fénylettek a részvéttől és a diadal érzéstől. — En tudok! — mondotta. Reménysugár villant fel előttem és a legnagyobb csodálatot színleltem! — Ugye csodálkozik — mondta vigyorogva — erre nem számitott. Azt gondolta magában: Ez a szegény ördög mit sem tud az életről, egy hülye tökfilkó! Ne védekezzék, ez volt a gondotata, hiszen itt látom! (Folytatása következik) Fehérgyarmaton, a posta épülete, illetve a belsőség örök áron. Értekezhetni e tárgyban özv. Fodor Károlynéval lehet
