Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-17 / 12. szám
12. szám. — !II. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. március 17. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. I Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. j Egyes számára 20 fii. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. ; A lapot érdeklő minden közlemény, valamint as j előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Baross \ Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Március idusa. Dicső, szép nap, eljöttél ismét közibünk, elhoztad magaddal azt a csodás fényt, azt a vakitó ragyogást, melylyel bevilágitsz egy országot és időtlen időkig kell,hogy tündökölj, ragyogj egünkön. Tudjátok-e, mi március 15-ike? A rabigába szorított, földhöz ragadt, istenadta magyar népnek ki- szabadulása a rabláncok közül. Sejtitek-e március 15-ének örökké bevilágitó fényét, dicsőségét?! Erzitek-e, hogy annak tündöklő fáklyája mindéiig bátorítani fogja a lankadozókat és elnyomottakat? És hiszitek-e, hogy március 15-ének magasztos eszméje örökké forrongásban fogja tartani az emberi elméket. Március 15 ! Léted világit, mint a nap, de szemünk belé nem tekinthet! Te örök eszményi igazság vagy, mely az elnyomottakat felemeli és az ellene vétkező hitetleneket darabokra töri, porrá morzsolja ! Te vigaszt nyújtasz a sebzettek szivébe, erőt adsz a lan- kadozók, a roskadozók vérébe, életre fakasztod a bimbókat és elnémítod mindazokat, kik az ember örök jogát, a természet örök törvényét és igazságát a szabadságot -tiporni akarják ! Legyen szabadság ! Ez volt március 15-ének mindent beara/ nyozó csillaga ! Es szabad lön a magyar! Lehullottak a rabláncok mert azokat a nép vasmarokkal törte szét! Szikra ütött ki a szivekben, lángra lobbant a szun- nyadózó honfiúi érzületnek tüze, mert a nép megizmosult, tett erőt nyert, hogy utat törjön munkája örök dicsőségének. Igen, a legfensógesebb, a legértékesebb, a legnagyszerűbb volt a mit nekünk adtát március 15-ike, az isteni szabadságot, az emberek, a gondolatok, az írás szabadságát, Es független, szabad nemzet lett a magyar: lánglelkü fiai, élükön Petőfi Sándorral kivívták a mennyei ajándékot, A béklyók, rabláncok letördeltettek, a lelkek felszabadultak a nehéz bilincsek alól, a szivek íennen doboghattak, a szemek ragyoghattak és a gondolat szabadon röpülhetett és csaponghatott, Megvolt a sajtószabadság ! Eszmék, gondolatok nem maradtak elrejtve, elfojtva, meghalva a szivek legmélyén; felszínre kerülhettek és a toll szárnyán szabadon száguldhattak. A nagy évfordulókor az egész nemzet ünnepel; ünnepli a fényes nap csodás vívmányait; ünnepli a halhatatlan szellemeket, kik egy nap alatt kivívták azt, a mit évtizedeken át nem sikerült kivívni. Megszerezték a sajtószabadságot, nemzetünk legféltettebb kincsét. Ünnepeljünk e napon! Ünnepeljük március idusát, az újjá ébredt munka magasztosságát. Ebből merítsünk erőt, bizalmát a jelenben és a jövőre. Mert szükségünk van erőre, öntudatra a jelen szomorú pillanatai között. Ne csak ünnepeljünk, hanem fohászkodjunk a magyarok Istenéhez, MMiisaisiieiiiiii ifimi—i i>iwin)ii[ii t i ~ i wmmmmzu Ä MUMUSSzécsi Ferencz beleegyezésével (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája) ""■ (Folytatás ) Nemes, de állítólag nem mindig igazságos felháborodása nem annyira cifra káromkodásban, mint inkább választékos Ízlésre valló és határozattan kecsegtető ígéretekben szokott megnyilatkozni. — Majd megtáncoltatom ! — Röktön kidobatom ! — Tüstént lecsukatom ! — Letöröm a derekát! — Kitöröm a nyakát! Ezeket a kedvenc kilátásbalielyezéseket pedig mindazokkal a díszes megszólításokkal szokta tarkítani, amelyekkel — a himpellér- től kezdve, a csirkefogón és a bitangon keresztül, a gazemberig — édes anyanyelvűnk zamatossága, leírhatatlan jelzőkkel vegyest, oly dús választékban szolgál és teljes joggal szokta átkozni a modern finomkodó civilizációt, mely bizonyos részben mégis csak megnehezíti azoknak a kecsegtető birói ígéreteknek a gyors és alapos beváltását. Katonás, recsegő trombitahangon szokott rárípakodni a megfélemlítésre szánt emberekre : — Azt hallottam magáról-------— r-YY- ■■ ™iti—r—rt-'-tíif - ri’—'ir~- - - -mfwm TiTTnrWTig~imíniwÉi Így szokta kezdeni. De ez csak aféle szeretetreméltó túlzás, mert köztudomású, tehát perrendszerüen nem is bizonyítandó dolog, hogy Rettenetes Ignác őkádisága süket, mint az ágyú. Ez az ágyú pedig arra emlékeztet, hogy a »mumus« gyakran és szívesen szokott beszélni az ő dicsőséggelteljes katonai múltjáról, büszkén emlegetve azt a fényes, de nem egészen valószínli diadalát, melyet egy alkalommal a szekerészek és a katonai pékek közt lefolyt ádáz korcsmái csatában aratott. Egyszóval a »mumus« minden irányban adta a kemény legényt, még pedig olyan kiváló sikerrel, hogy azt a lelkes közutálatot melyet rosszindulatú gyötréseivel és veszekedő, irigykedő akadékoskodásával vivott ki magának, csakhamar túlszárnyalta a közrettegés, aminek a dermesztő hatásaiban a kedélyes »mumus« pokoli módon gyönyörködött. Ez a csoklandozó gyönyörűség volt az ő egyetlen szórakozása, öröme és életcélja. És igazán csúnyaság volt a kádi fészkelődő alattvalóitól, hogy nagytitokban, gonosz mohósággal lesték azt a kellemetlenséget, amibe a »mumus«-nak esetleg mégis csak belé- törhetik majd a müfoga. Erre egy kicsit sokáig kellett várakoztok, mert az értelmes kádi — rossz nyelvek állítása szerint — amilyen kemény hátgerinccel kezelte lefelé a pasáskodás félelmes rendszérét, épp oly kigyóemberszertt hajlékonysággal gilisztázta ki magának odafenn a sokáig konokul megtagadott előléptetést. Végre a belátást nem ismerő véletlen egy furcsa kis esettel ejtett sajnos csorbát a rettenességnek azon a nimbuszán, melynek a »mumus« éveken keresztül hábortiátlanul örvendett Egy sárteleki »tekintélyes« kereskedő, aki nem bőrrel kereskedik ugyan, de azért a főkönyvének viszkető kis tételeit mégis csak vakarással szokta helyesbiteni — amiért természetesen takarékpénztári vezérigazgatónak választották — uj segédet fogadott és ezt a cingár fiatal egyént hivatalos számlával küldte el a »mumus«-hoz. Klein Mór, tiszteletteljes kopogtatás u- tán, alázatos meghajlással lépett a rettenetes kádi elé. — Mi kell ? — Bátor vagyok a számlánkat bemutatni, nagyságos uram. — Micsoda szemtelenség 1 Jöjjön máskor 1 — Bocsánatot kérek, már többször----— Szót se! — Engedelmet kérek, a főnököm-----— Pogja be a száját 1 — Kérem alássan, nagyságos ura« — — Hordd el magad, impertinens vigéc mert tüstént leesukatlak 1 Mars kl 1
