Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-03 / 45. szám
45. síim. — 1X1. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. november 3. r ■ Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .........8 K. Fé l évre...............4 „ Ne gyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő és Isptulojdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS : Nyilttér soronként 30 fillér. ===== A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boros« Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Magyar munkások Romániában. Tudvalevő dolog, hogy Romániának nincs elegendő munkása, a mely körülménynek oka jó részt abban keresendő, hogy minden román parasztnak van egy kis birtoka, a mely nyújt annyit neki a megélhetésre, a mennyi éppen szükséges s neki továbbterjedő ■vágyai nincsenek. Ennek következtében sem cselédnek nem áll be, sem napszámos munkára rendszeresen nem vállalkozik s igy a gyárak, meg a nagyobb gazdaságok a külföldi munkásokra vannak utalva. Ez az oka tehát, hogy Olábországban állandóan számos külföldi munkás van, a kiknek legnagyobb része magyar — és pedig székely. Aromán hivatalos körök, rossz szemmel nézik a munkások tömeges beözönlósét, de elvégre is bele kell nyugodniok, mert a magán- vállalatok nem nélkülözhetik e munkásokat. Meg is nebezitik a munkások bejövetelét, mert tömegesen csak a megyefőnök engedélyével lehet munkásokat behozni, kiknek honossági okmánnyal kell ellátva lenni s már a határon való átjövetelük alkalmával negyedévi adót kell fizetniök 2 frank 50 centimet, melyet azonban rendesen a munkaadó fizet helyettük. A kereseti viszonyok vidéken- kint természetesen változók. Egy cukorrépát termelő nagy uradalom minden évben 1000 székely munkást alkalmaz, a következő feltételek mellett. Á munkásokkal kötött szerződés szerint azok a répakapálás kezdetétől fogva az aratás befej eztéig a következő bért kapják: a férfiak naponta a munkanapok alatt 1 frank 25 centimet, a nők ésfiatalabb legények 1 frankot; táplálékul pedig kapnak tengeri lisztet a mennyi kell és hetenkint 1 kgrm. juhsajtot, IV2 bust, 1 kg. pálinkát fejenkint. Azok, a kik a cséplési időszakra maradnak, kapnak naponta 1 frank 50 centimet, a kaszálásért 2 frankot is, a munkások nagyobb része aratás után visszamegy hazájába, hogy otthon learasson és azután a répaszedósre visszajönnek, mely rendszerint szakmányba adatik ki s e munkánál naponta 150—2 frankot kereshetnek. A munkaadó fizeti az utazási költségeket és a határon az előirt negyedévi adót, mely fejenkint 2 frank 50 centimet tesz ki. A cukorgyárban a munkások aszerint, milyen foglalkozásuk van, ellátás nélkül 2 frank, 3 frank 50 centimet keresnek napszámban, a nők átlagban 1 frank 50 centimet, számos munka pedig szakmánybán teljesittetik s itt az ügyesebb munkások naponta 3—4 frankot keresnek. Nagy számban van továbbá alkalmazva idegen munkás a ga- latzi s brailai dookokban s magyar munkás különösen Galatzon a faraktárakban. A gabonarakodásnál, mely a legjobban fizetett munka, most már a munkásoknak legnagyobb része (95 °/o) román; itt kapnak a zsák- bordók naponta 7 frankot, a raktárakban alkalmazott munkások 6 frankot, a hajók belsejében dolgozók 10 frankot is. A szénrakodásnál rég időtől fogva majdnem kizárólag örmények vannak alkalmazva és itt a napszám 2-től 6 frankig váltakozik. A faraktárakban azonban a munkások mintegy 30%-a székely. Itt a napszám deszkahordásnál 4 frank, a hajó belsejében dolgozóknak 5—6 frank, a fának a Wagonokból lerakásáért Wago- nonkint eddig 3 frank fizettetett, most 2 frank 50 centime, egy munkás itt kereshet naponta a körülmények szerint 3—5 frankot. Ezen LEÓ ÉNYAVATÁS. irta: Kálmán Jenő. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája.) (Folytatás.) Leültek a terem szóién, az oszlopok alatt egy asztalhoz, a cipőfelsőrészkészitők bort kértek, Janos is csatlakozott 'hozzájuk, Pista pedig körüljárt a teremben, hogy meglelje a csapodár Örzsét. A zongora harsányan szólott és ütemeibe ritmikusan csapott bele a nehéz léptek dobbanása. Néha kurjantás süvültött föl, majd egy-egy csiklandós leány éles sikoltozása. Mindez összekeveredve a bor savanyu gőzével, komisz dohányfüsttel, mámoros hangulatokat keltett János keblében. Már sűrűn emelkedett a székén, illegette magát a zene hangjaira és tekintetével kutatta a nagymellüt. Kocintá- sokat iuscenált, ivott és megcsípte a lányokat, akik elmentek mellette. Néhányszor leverték a kezét, de tulajdonképen ezt is jóindulattal tették, mert itt mindegy volt, hogy János egy héttel ezelőtt még a mester gyerekét ringatta a fateknőben és az sem vont le semmit érdemeiből, hogy a bajusza még épen csak előfutárokat küldött valahol jó messze egymástól az ajkak szélén. Elfogadtak fiatalságát, izmos, kemény, szerelmekben még el nem nyütt karjait és a buta kék szemeiben tobzódó sok életörömet. Időközben Pista előkerült Örzsével, aki vonakodott egy kissé, mert félt a furvézer haragjától, de a cipőfelsőrész készítők buzgó invitálására csak leült közibéjök. János megelégedéssel konstatálta, hogy patronjának ideálja szemrevaló fehórnép, aminek kifejezésére esettintett is egyet a nyelvével és jelentősen hunyorgatott a többiekre. Aztán fölhajtott egy pohár bort, fölkelt és botorkálva, bizonytalanul megindult a terem belsejébe. Jobbra-balra lökdösték a táncoló párok, de János oda se nézett e kis ügyeknek. Kapott ő inas korában olyan oldalba- vágásokat, hogy az ilyesmi gyerekjáték volt verésekben edzett testének. A zongora tájékán meglelte a nagymellütt, amint előre hajolva figyelte a táncot. Még nem jött el érte senki, hát éppenséggel nem haragudott, hogy János egy esetlen mozdulattal a dereka után kapott. — No ? — mondta, hogy éppen valami ellenállást kifejtsen, de közben már táncolt s az ütemekre és égő lehelletét belefujta a János szájába. Az ifjú cipőfelsörószkészitő a maga sokfajta uj boldogságától megrósze- gülve csak forgatta a lányt, ahogy az Isten tudni engedte neki. A táncban senki sem oktatta, csak úgy magától jött rá, mint a kis csikó a szaladásra. De azért a nagymellü sem tett kifogásokat a tánclópések önkényes megváltoztatása miatt, C3&k még szorosabban odasimult Jánoshoz, rámosolygott és nyitva felejtette Üde, piros száját, amelyett még nem hervasztot le a pesti éjssaka. — Füh, de meleg van! — rikkantott János és nagy kocsis-zsebkendőjével végigtörülte izzadt arcát. — Hogy hinak, te ? — Találd ki — incselkedett a lány. — Te Julis vagy .......... nem, Kati. Kü lönben vigye el ai ördög, majd megmondod, ha akarod! Ezzel a bemutatkozást illendőképpen elintézte, ismét táncba vitte a lányt, forgatta, dobálta és rikkantott nagyokat. Abba se hagyta volna, ha a zongorista meg nem unja az ügyet Akkor pirosán a bortól, tánctól, szerelemtől, a cipőfelsőrész készítők asztala felé vonta a leányt. — Gyere, most iszunk egy kicsit — mondta neki és már előre örült, hogyan fog csodálkozni Pista, ha meglátja, hogy e lányos sokadalomban ö sem áll társtalanul. Hanem örömének hamarosan vége szakadt, mert a cipőfelsőrész készítők asztala körül hatalmas kavarodás volt akkor. Egy furvézer hadakozott ottan kivont karddal és a cipőfelsőrész készítők szükölve, mint a megvert kutya, egyre hátrább húzódtak a falhoz. Örzse egy oszlophoz támaszkodva nézte, hogy vitézkedik lovagja, sőt mintha biztatta is volna agy kicsit a katonát a hűtlen nő. Pistában sem hetvenkedett már nagyon a bátorság, inkább fogcsikorgatva és magába fojtott káromkodással sötéten állt a helyén és egyáltalán nem látszott, hogy neki akarna menni a furvézernek.
