Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-11 / 33. szám

Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. augusztus 11,

33. szám. — III. évfolyam.

Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap.

ELŐFIZETÉSI Arak :

Egész évre 8 kor. Fél évre . 4 kor. *****

Negyed évre 2 kor. Egyes szám ára 20 f.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos.

A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér.

fától korántsem kell tartani. A földmivelósügyi minisztérium jelentéséből ugyanis kitűnt, hogy Magyarországon az idén úgynevezett jó középtermés van.

Igaz — és ennél a pontnál nem is lehet azt elhallgatni, a földmivelésügyi minisztérium termésbecslései nem készülnek, nem is igen készülhetnek precíz jelentések alapján. A lábon álló búzát quantitative meghatározni alig lehet 8 igy a valóságos termés némi- képen, eltér majd attól, a terméstől, amelyet most papiroson állapítottak meg. Serényi hivatalos jelentéseit általában az optimizmus jellemzi, aminek igazolására elég a múlt esztendőre hivatkozni, amikor az első jelentésnek a búzáról közölt adatait később 10 millióval kellett redukálni. Mivel azonban más mód a termés megállapítására még sincsen, mint az, amelyet a földmivelési miniszter bocsát rendelkezésre, mégis csak a jelentés adatai alapján lehet a várható tetmésről legmegközeli- tőbb képet alkotni. És tagadhatatlan, hogy a hivatalos termésbecslés

rendkívül megélénkítette a budapesti gabonatőzsde forgalmát. Az árak hanyatlottak, tehát meglehetős nagy számban akadtak, akik búzát és rozsot vásároltak. És pedig vásároltak nemcsak a csapadékos idő miatt, hanem azért is, mert a bevetett területet kisebbre becsülték, mint a minisztérium. Az osztrákok annak a lehetőségével is számoltak, hogy a monarchia az idén ismét rászorul az importra. Tavaly t. i. nagyobb termés volt, mint amekkora az idén van és végül mégis román búzát voltak kénytelenek importálni a malmok.

Ezt az árhanyatlást és a nyomában támadt forgalmi élénkséget azonban nem lehet pusztán a termésbecslés javára Írni. A készáru olcsóbbodását például az idézte elő, hogy a malmok két hétre megszüntették az üzemüket és ezzel egyelőre elódázódott a nyersanyag megszerzésének szükségessége. Elódázódott, mondjuk, mert nem szűnt meg. Mihelyt ugyanis a malmokban a munka megkezdődik, ismét nagymennyiségű nyersanyagra lesz szükség s a

A termés és a búzaár.

Magyarország, a mint azt már a banalitásig hangoztatták, föld- mivelő állam, még pedig annyira földművelő, hogy az már gyakran a közgazdasági élet sok egyéb szervének rovására van. Itt a terméstől függ minden, az ország népének boldogulása, jóléte, mindene. Az a féltő szeretet, amelylyel a búza növekedését itt nézik, az a gondosság, amelylyel a lábon álló vetést fagytól, kártól, jégesőtől megkímélni szeretnék, nagyon is érthető, mert hiszen életkérdés. De különösen természetes az az érdeklődés az idén, amikor a várható termés felől a legszomorubb, a legnyugtalanítóbb hírek érkeztek. Úgy hitték, úgy hiresztelték, hogy Magyarországra ez az esztendő valóságos egyiptomi csapást mórt A börze is valóságos pesszimizmussal telt el a termést illetően, ami a búza árak emelkedésében elég érthető kifejezéshez is jutott. És ime kiderült, hogy a pesszimizmusra nem volt ok, katasztróA SZULTÁN OPALISZKJA.

— Fantazmagória. —

(A »Fehérgyarmati Hírlap* tárcája)

Abdul Kherim a hatalmas török padisah mir kerek egy esztendeje, hogy háborút viselt Ali marokkói szultán ellen és még mindig nem birt győzedelmeskedni rajta, sőt hovatovább hátrálni volt kénytelen.

A hadi szerencse Alit pártfogolta és már vészes hírek keringtek Istambul városában, hogy a marokkör szultán csapatai mihamar ostromolni fogják magát a padisah székhelyét.

Leírhatatlan volt a törökök rémülete. Abdul Kherim mindennap ünnepélyes szelam- liket tartott, hogy diadalt könyörögjön Allahtól, de hiába. A milyen fanatikus halál megvetéssel harcolt serege, midőn a diadal pálmája feléje hajlott, ép oly bénítóan hatott vitézeire az a lesújtó hír, hogy a török csapatok napról-napra majd itt majd ott vereséget szenvedtek.

Már a harmadik fővezérének küldte el a szultán a selyemzsinórt, de Allah kegyelme még mindig nem akart seregére mosolyogni.

Midőn a veszély már tetőpontjára hágott, jelentkezett egy gyaur nemes, az angol- származású lord Worthingtón és felajánlotta szolgálatait a hatalmas uralkodónak és Abdul Kherim, mint a fuldokló a szalmaszál után, oly mohón kapott Worthingtón ajánlatán.

A negyedik fővezér is megkapta a selyemzsinórt és lord Worthingtónt állította a szultán kegyelme a csapatok élére.

És ime! A gyaur alig kezdte meg működését, a hadi szerencse ingadozó kockája azonnal a törökök oldalára fordult s gyors futárok minduntalan egy-egy nagy gyözedelmet vittek hírül a nagy padisahnak.

A törökök diadala teljes voll Ali marokkói szultán kegyelemre megadta magát és telyes díszben ezüst lánec&l megbilincselve vett részt Worthingtón diadalmenetében.

A levegő telve volt a hős vezér dicsőségével és főldreborulva üdvözölték a törökök a győzedelmes gyaur vezért, ki a veszélyeztetett félholdnak viasza szerzte régi fényességét.

Abdul Kherim személyesen várta palotája küszöbén és forró öleléssel, könnyes szemekkel vonta keblére diestoljes vezérét

Majd bevonultak & pazar diszbon pompázó palota legnagyobb termébe, hol a divántanácsot szokták tartani és az összes vezérek, a basák előtt szólt a szultán Worthingtónhoz: t

— Hatalmas vezér. Allah az örök nem fog megfeledkezni rólad, ki bár gyaur vagy, hogy a paradicsom legszebb húrjaival jutalmazza meg fényes diadaljaid, melylyel a félhold uralmát erősítetted meg.

De itt a főidőn is nyerd el némikép jutalmadat, szólj s ha kívánságod teljesíthető, kerüljön bár országom felébe, teljesítve lesse.

— Szultán, köszönöm hálád e megnyilatkozását, amit tettem, azt nem jutalom reményében tettem. Gazdag vagyok, a földi kincsek nem boldogítanak — szólt Worthingtón érces hangon — látva azonban a szultán elkomorodó arcát, folytatta. Ha azonban minden áron megajándékozni vágyói, úgy add nekem háremed legszebb odaliszkját és vezéred: túlontúl jutalmazva leszz.

Az elszörnyedés moraja zúgott végig a dirántanácson, Abdul Kherim arcának piros színe a halotthalványsággal percenként váltakozott, fuldokló hangon dörögte Worthington felé:

— Büszke gyaur! Kérted volna bár, hogy hozzam le neked Allah tündöklő csillagait, vagy mérjem ki kanállal a Boszporus vizét, nem, nem kívánhattál volna lehetetlenebbet, mint azt, hogy igazhitű muzulmán feleségét gyaurnak adja.

Kérj mást, ime könyörgök hozzád, én a a hatalmas, csak azt ne kérd, ami lehetetlen.

— Úgy hát ne adj semmit, hálás padisah — szólt dacosan . Worthingtón és