Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-11 / 33. szám
2 oldal FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. augusztus 11. milyen mértékben a gabonaraktárakat töltik, olyan mértékben emelkednek a gabonaárak is. Már most is mindent elkövetnek, hogy azt a kedvező hatást, amelyet a minisztérium termésbecslése tett, amennyire csak lehet, lerontsák. Különösen a bécsi sajtó mutat rá nagy kárörömmel azokra az eltérésekre, amelyek a miniszter jelentése között vannak és szemére hányja, hogy nem beszél azokról a komoly bajokról, amelyek júniusban jelentkeztek a vetés nagy kárára. Azaz a bécsi sajtó szerint a miniszter megfeledkezik azokról a károkról, amelyeket részint az időjárás, részint a rovarok a vetésben okoztak. Szóval a miniszter optimizmusát akarják a gabonaárak emelésére használni. Pedig ha igaz is, hogy a földmivelésügyi miniszter rózsaszinü szemüvegen át nézi ezt az agrárius világot, mégsem hihető az, hogy a termésbecslés és a termés között az idén is akkora lesz az eltérés, mint tavaly volt. Ahhoz ez a hivatalos jelentés túlságosan későn érkezett. A legnagyobb valószinüség tehát az, hogy az idén igen is jó a termés. És ez különösen azért fontos és kell, hogy kedvező hatású legyen, mert ezt a meglehetősen bőséges esztendőt nem előzte meg az Ínséges esztendők hosszú sora. A múlt esztendőben szintén szépen fizetett a föld,- a gazdának igazán ninos szüksége arra, hogy túlzót tan magas gabonaárakkal akarja megszerezni azokat a veszteségeket, amelyek tavaly érték. A külföldön is általában jó volt a termés, azok a hirek, amelyek a elhagyni készült a termet — Megálj vezér, — kiáltott utána a szultán - te kívántad, legyen meg az akaratod. Még e percben esküdni fogsz háremem legszebb virágával. Hozzátok a főmuftit, az végezze a szertartást. E szavaknál Abdul Khorim arca a haragtól lángvörös pírban égett él a vezérek S basák mint nyárfalevél remegtek félelmetes indulatától. ■ ,v.i -A A főmufti belépett. Hozzátok a legszebb odaliszkot, Futómét, szólt a padisah, mig hangja a fájdalomtól könnybe fűlt. És a szultána valideht az eunuchok serege a divántanácsba vezette. Arcát sürü fátyol borította, valamint termetét is, de a fátyolon keresztül is meg •látta Wórthingtón, hogy a keleti faj remeke áll előtte. Bár sajnálta az agg Abdul Kheri- met, szivén kéjes remegés futott keresztül a gyönyörű teremtés ' láttára, kinek izzó szemei perzselő lángsugarait még a legsűrűbb fátyol sem tudta elhomályosítani. A főmufti kezébe tette Fatime parányi kacsóját és lord Worthingtónt meleg tűz járta át, midőn a siultána valideh kezének forró szorítását érezte. Az esketés megtörtént és Wórthingtón már boldogan távozni készült, midőn a szultán parancs szava megái litá. — Megálj vezér, még nem vagyunk készeni Szolgák, vigyétek vissza Fatimet. A vezér kérdőleg tekintett a szultánra. — Három nap múlva, — folytatta a padisah külföldi országokból érkeznek, szintén a termések bőségéről beszélnek. A gabonaárak felhajtásának tehát sem a szükségessége, sem a jogossága nincs meg. Az a vélemény, amely abban kulminál: kell, hogy a gabonának ára legyen, ez a vélemény tarthatatlan. A búza megdrágulásával egy ütt jár minden élelemnek a megdrágulása is, ahogy a kenyér ára emelkedik úgy, vagy még jobban emelkedik a hús is, a lakás is, s azzal együtt a kereskedelemnek és iparnak minden terméke. Amit ez a birtokos, vagy kis gazda a gabonaárak felsrófolásával nyer, azt minden egyéb cikkeknél külön fizeti vissza. Nem igaz tehát, hogy a gabonaárak a lakosságnak hasznára van; ellenkezően az az egész országra káros és csakis néhány latifundiumnak az érdeke. Meghalt a morál! Az erkölcs megroppant. Ezt halljuk mostanában széltében-hosszában. Az erkölcsi rend, amely lehetővé tette számunkra azt, hogy bizhatunk nyugodtan egymásnak a leikismeretében, hogy meg volt a vagyon- biztosságunk, meg volt az a kellékünk, hogy szabad családi vagy állami életet élhettünk, az az erkölcsi rend megroppant. De aggodalmasan nézzünk ám egy oly jelenség felé, amely már azzal fenyegetődzik, hogy neru csupán a gazdasági munka és vagyon felosztás biztonságát teszi romboló célpontja gyanánt, de már a természetet is kikezdi. E jelenség nem tudjuk honnan indult ki, de bizonyos, hogy szoros, szerves össz- függésbén van az erkölcsök hanyatlásával, vogy mondjuk ki világosabban, a felvilá- gosodottsággal. A felvilágosodottságot azonban sietünk kijelenteni, nem lehet ok gyanánt felhozni arra nézve, mintha az erkölcstelenség jelenségei éppen az igazi bejössz háremembe és ott kiválasztod a legszebbet magadnak. Ha eltalálod Fatimet úgy az tied leszen, ha mást választól, fejedet veszted. Zülfikár vedd őrizeted alá a gyaur vezért! Egy hórihorgas szerecsen lépett elő, a szultán mögül, kezében óriási pallossal. A halál szele rebbent a termen keresztül. A basák éSíbégek halkan mormolni kezdték a szurát imát, melyet akkor mondanak a törökök, hógyha halott van a háznál, oly biztosra vették Wórthingtón halálát. Wórthingtón pedig komoran lehajtotta fejét, majd ismét felkapva, büszkén, fagyos mosolylyal ajkán távozott. Zülfikár mindenütt a nyomában, s hogy eine unja magát a..társaságában, azzal mulattatta, hogy pallosára hajszálakat ejtett, melyek ketté szelve le a földre, evvel is bizonyítva annak élességét. A három nap letelt. Lord Worthingtónt bevezették a szultán háremébe, , tíaíaJxsvsAsssv A díszes, pompázó termek, a . fényes tükrök ezrei, a szökőkutak, s a mindent betöltő ambra és rózsa illat elkábitá fejét. Midőn petig a hárembe lépett elszédült attól a gyönyörűséges látványtól, mely szemei elé tárult. Mintha a menyország angyalai szállottak volna alá, hogy megtévesszék az emberi sziveket, oly válogatott szépségek voltak ott egy rakáson. Háromszáz szebbnél szebb odaliszk szemének perzselő műveltség — mert annak kell jeleznünk a felvilágosodottságot — közvetlen okai volnának. De van közöttük összefüggés. Ezt az a szem is észreveheti, a melynek tekintete nem a felületen marad, hanem betekint mélyebbre, a cselekmények lelki rugójába. Nohát az erkölcsök olyan elfajulása, amely az ember életére veti magát, semmi összefüggésben nincs a felvilágosodás által hirdetett eszmékkel. Bár az eszmék a vagyonbiztonságot is a maguk tanítása körébe vonták, de éppen az a szabadgondolat, amely tanítja a vagyon keletkezését, avagy annak egyik emberről a másikra való átszármaz- hatóságát, nem fektethet különös súlyt arra, hogy a tulajdon szentségét hirdesse. Itt főleg azonban a gyilkosság elfajulása az a tünet, amelyet felvilágosodás tanai, a meggyőződés minden eszközével megtámad, azon egyszerű oknál fogva, mert az nemcsak erkölcs, de természetellenes is. Ha mostanában föl-föl bukkan egy-egy gyilkosság, igen gyakran halljuk, hogy nem egyéb ez a szent morál meglazulásánál és nem okozta más, mint az a gyilkos tanítás, amelynek éppen annyi köze, a tett végrehajtásához akárcsak magának a gyilkosnak. Nohát ez a szép korholó szó nem áll. Nem áll azért, mert már az első feltétel is hamis. Mert a régi jó idők nem voltak jobbak e tekintetben a mostaninál. Sokkal gyakrabban lehetett hallani a gyilkosságokról azelőtt, mint mostanában. Aminek szintén meg van a magyarázata. A régi időkben még mindig közelebb voltak mint ma ahhoz az időkhöz, amikor egymásnak a leölése döntötte el, hogy ki a vitéz. Ez a kor az ő vandalizmusát átszármaztatta egy másik időre. Az újabb generálóban már némileg tompulva jelentkezik az a vadság de azt kiölni, csak a civilizatio legmagasabb fokán álló emberekből tudta a morál. 1/ rí HÍREK. Uj kanonok. Dr. Boromissza Tibor megyés püspök előterjesztésére a király Szabó Istvánt pápai prelátust s püspök iroda igazgatót kanonokká nevezte ki. sugara érte Worthingtónt. Hádzás — hangzott egy láthatatlan alak parancsszava, melyre Wórthingtón rögtön a szultán hangjára ismert. Kémlelőd ve nézett szét a háromszáz szépségen, szigorúan mérlegelve mindegyiket. Ám választani nem tudott. Mindegyik szép volt s mindegyik mégis szebb. Midőn már harmadszor vette szemügyre a szemkápráztató szépségeket, figyelmét két odaliszk vonta magára. Az egyik, midőn szemét reája szegezte bai’átságosan mosolygott feléje, mig ajkán hamiskás mosoly játszadozott. Talán ez lenne a szultána valideh ? Hiszen Fatime az esketés alatt vágyódva szorította meg a kezét és most tán örül, hogy megszabadulhat a hárem émelyítő légköréből? A .másik odaliszk pedig szomorúan tekintett rá. Avagy tán ez volna az igazi, ki sajnálja ily ifjan elpusztulni látni? A kettő közül egyik biztosan Fatime? De melyik? 1 — Válassz! — hangzott fel ismét a láthatatlan parancsszava. Erre Wórthingtón a két odaliszk közül egyiknek megragadta a kezét . . . Zene harsogott, ének hangzott fel, a müezzinek, a mecsetek tornyán hálaimákat zengtek, az egész hárem boldogan sóhajtott fel. Wórthingtón jól választott, az odaliszk Fatime volt.
