Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-09 / 24. szám
oí: Oív 24. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. junius 9. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. Felelős szerkesztő és I.iptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. fedezzük mindazt, amire feltétlenül szükségünk van. Miből fedezzük azokat az elsőrendű szükségleteket, melyek az év folyamán felmerülnek ? ! Abból a nyomorult keresetből, amellyel életünket úgy ahogy tengetjük, abból a koldusbérből, melyet az állam, vagy a mágnások juttatnak nekünk ? Ez éppen elegendő arra, hogy lassan, de biztosan éhen vesszünk, elsenvédjünk, elsorvadjunk. Pedig mindazoknak a szükségleteknek elő kell teremtődniük, még ha a föld alól is, mert ha nincsenek, akkor itt a kész veszedelem, az örökös perpatvar, sirás, zokogás, átkozódás, s fogak csi- korgatása. Mái pedig melyik családapa tudja azt engedékenység nélkül megállani, hogy azok, kik szivéhez annyira közel állanak a nélkülözések következtében köny- nyes szemekkel tekintsenek reá, melyik apa tudja megindulás nélkül szemlélni szeretteinek fájdalmát, keservét ? S igy hasztalanul vetjük fel a kérdést, hogy miből, az uj ruhák elkészülnek, az uj cipőt is megcsinálja a suszter, a kalapot A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boros« Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. pontos időre szállítja a kalapos, a keztyü, meg napernyő, a kirándulási költségek ? Ezek pedig már olyan elenyésző kicsinységüek a többiekhez képest, hogy természetesen előkerülnek, valamely elrejtett zugból, fiókból, vagy ha- rizsnyából, Hátra maradna még a nyaralás. Ezt pedig az orvos tanácsolta, mert a munkában el- ernyedt tagoknak szükségük van egy kis felfrissitésre, hogy tovább robotolhassanak abban az igában, melyet a sors mindjájunkra rakott. S igy azután nyaralunk is s ha nem is megyünk Osztendébe, sem Seveningenbe. de talán még Tátrafüredre sem, hanem elpihenünk valahol a Balaton hüs partján, ahol az iiditő viz felpezsdíti kiszáradt életenergiánkat, ahol u- jabb erőket szerzünk a létért való nehéz küzdelem sikeres megvívásához. S mindezt előteremtjük abból a szegényes fizetésből, mit az állam s mágnásoktól kapunk, előteremtjük abból a koldus bérből,mit egyéb munkálkodásaink jutaraazá- sául szerzünk. Előteremtjük, mert a muszáj nagy ur s annak ellentELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. j Egyes szám ára 20 f. VAJON MIBŐL?! Itt van a nyár, uj ruhák kellenének. Künnt mosolyog a kékes ég & uj cipők kellenének. A liget balzsamos levegővel csábit, ki kéne rándulni. Költségbe kerül. Uj kalap az uj ruhához, napernyő, keztyü és tudja a jó Isten mi minden kéne. Azután itt van a nyár, nyaralni kell a munkában kifáradt családnak. Lehetőleg szép s drága nyaralóhelyen. Pénzbe kerül, még pedig sok pénzbe. De hát miből, az Istenért miből?! Ez a szomorú kérdés tolul ajkainkra, ha azt a rengeteg sok kívánságot, ami ilyentájt felmerülni szokott élénkbe terjesztik. — Miből, édes szivecském, az Istenre, miből ?! Ez a stereotip válasz, mely mögé bujunk s azt hisszük, hogy ezzel azután elintézzük azt a sok kivánalmat, mely nagyrészt jogosan s csak kis részben jogtalanul hangzik fel hozzátartozóink ajkairól. Hát gondolkozzunk kissé komolyan, hiszen most épen van időnk reá. Csakugyan, miből is KETTEN MARADTAK. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája) Annak, aki nem ismert tengeri kalandokat, bizonyára valószínűtlennek tűnik ez az elbeszélés. De egy háromárbócos fedélzeten olyan bonyodalmak fordulnak elő, amelyek egy kevésbbé eltompult idegzetű embert, mint amilyen az a világ, minden részéről összekerülő legénység, csodálkozásba ejthetnek. A matrózok két osztályra oszolnak, minden osztálynak külön főnöke van ; nem ismerik és néha gyűlölik egymást. Hónapokig az atlanti óceán kiszámíthatatlan messzeségében imbolyog a hajó és a tenger örökös szele himbálja. És a matrózok meg- osztozkodnak az egyhangú munkában, meghúzzák, vagy lazán engedik a vitorlákat és köteleket, és a széltől elkapottakat kipótolják újakkal. Régi norvég hajó volt a >Sognedalt és salétromot hozott Chiléből. Ósdi, kopott hajó volt és patkányok tanyája. Döcögő szekérnek nevezték megvetéssel a matrózok ; a legénysége is megfelelő volt: mindenféle nemzetnek, fajnak a keveréke és közöttük sok gazfickó. Természetesen itt is gyűlölte egymást a két osztály és parancsnokaik. Caetani Lorenzo és Joes le Menez, szívből undorodtak egymástól. Többször megtörtént, hogy a második kormányos, revolvert fogva kezébe, választotta széjjel a veszekedő férfiakat, akiknek gyűlöletét még súlyosbította egy — a baldiviai kikötőben történt — asszony affér. A hajó további kalandok nélkül vonult át a Kap Horn vizein és közeledett Európához, amikor hirtelenül tífuszjárvány ütött ki a hajón. Elképzelhető, hogy ilyen betegség mit jelentett ebben a korhadt fából álló alkotmányban, abban a füledt, egészségtelen helyiségekben. Az utileirások eleget beszélnek az eféle kalandokról; a legénység elpusztul és a hajó, az utolsók hulláival, némán és félősen kalandozik el a tenger mesz- sze vivő hullámain. Néhány nap leforgása alatt a »Sogne- dal« legénységét egymásután bocsátották le a tengeréssek mérhetetlenül mélységes sírjába és csak két ember maradt meg az üres hajón, Joez le Menez és Lorenzo Caetani. A betegség egy bizarr szeszélye ép e két ellenséget kímélte meg. Borzalommal látták, mennyire egymásra vannak utalva, undorodással, de közeledniök kellett egymáshoz és hónapokig tartó gyűlöletes hallgatás után beszélniük kellett egymással. Megtették, de a legszükségesebbre szorítkoztak. Egy természetes megegyezés folytán Joes átvette a kormányt és Lerenzo végezte el a többi hajómunkát. Egy nagy árbócos vezetését végezheti két ember is a vitorlák felcsavarását és bevonását a szél erőssége szerint, szükség esetén, elvégezheti egy ember, mig a másik a kormányt igazgatja, így osztozkodtak a munkában és nap-nap után múlt el anélkül, hogy szót váltottak volna egymással. A megszokás idővel egy bizonyos órarendet alkotott. Joes elhagyta a kormányt, hogy étkezzék és Lorenzo némán foglalta el helyét. Ép úgy tettek vacsora id'íjón is. Ezt annál könynyebben tehették, minthogy a szélirány nem változott. De egy idő múlva megváltozott a helyzet. És e változás borzasztóan súlyosbította e két ember helyzetét is. Egyedül a veszély képes szolidaritásra bírni az embereket. Amikor a szél e-
