Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-17 / 11. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP Ti 48 nak viharedzett tölgyei megértvén a költő szavait: Hass, alkoss, gyarapits!“ hazánkat fényre, a szabadság fényére derítettétek. A ti példátok vezérfénygyanánt lobog előttünk, megértetően: hogy az alapkőre, melyre 1848. március 15 van írva, szent kötelesség építenünk. Tetteinket vezessétek ti félistenek!, kik bár a halhatatlanság honába költöztetek, de emléketek itt él lelkűnkben. Óh ne engedjétek ti szellemóriások, hogy tompa aléltság nyűgözze idegeinket! .... Isten ne büntess aléltságunkért. Békében óhajtja nemzetünk jóvá tenni a mulasztásokat, hisz „Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!“ De ha mégis mást határozál, úgy hadd zengjen a harczi riadó, dörögjön az ágyú, csattogjon a kard! Mi kész vagyunk, zázlóink kibontva a csatára, hadd lássa meg ez a vénhedett Európa: „ . . .ki bir velünk . . . . ?“ Szabad népek valánk, azok leszünk ! A főispán beiktatása. F. hó 14-én iktatta be Szatmár- vármegye közönságe főispáni méltóságába az uj főispánt Csaba Adorjánt. A beiktatás nagy fénnyel és igaz lelkesedéssel ment végbe, bizonyítékául annak, hogy az uj főispánt az egész megyében általánosan tisztelik és szeretik; ennek tulajdonítható az is, hogy s csak olyan mint hogyha menykövek csapása kősziklákat dönt hegyóriások ormáról. Az a halk muzsika mégis hatalmasabb, mert folytonos, állandó és általános, hatalmasabb, mert ebben részt vesz — minden. Benne van abban nem csak a vizek moraja, nem csak a fájdalmas és ábrándos erdőzu- gás, nemcsak a rengetegek éhező vadállatjainak kétségbeesett ordítása, hanem a gyepet tépdeső őznek, a nyargaló szarvasnak zaja, az odúból óvatosan előlépő rókának nesze, benne a mozgásnak e nagy zenéjében a réten végig röpködő pillangó szárnyának rezdülése is, a kis fűszálnak zizzenése is, mikor szellőtől érintve szinte nesztelenül szomszédjához hajlik, a tó vizének loccsanása, hogyha a nádas mellől egy-egy vizi madár hirtelen fölrebben, a fejünk felett szálló madárnak kurrogása, az erdő mélyén a kakukszó, rigófütty meg vadgalamb nyögése, a bólintgató lombok suttogása, az al- konyí szellő suhogása, a haza térő nyáj kolompja, a falu alatt felhangzó bus furulyaszó, a kis templom tornyából reszketve szerte áradó esti harangszó, a pásztortüz lángjának pattogása, egy-egy a távolban elvesző kiáltás, a faluból kihallatszó kutyaugatás és — még a mindnyájunk szivének dobogása is: az emberek sóhajtásai.------------Lemegyek a kertbe, megállók egy utón s észreveszek egy megvetett kis állatot, egy szegény pókocskát, a természet háztartásának egy igénytelen kis részesét, amint két szomszédos köszméte-bokor között szálát szövi. Csakugyan kezdetét vette a munka. a beiktatás simán, minden incidens nélkül folyt le. A kormány választása — Csaba Adorján személyiségét illetőleg — igen szerencsésnek mondható, mert az uj főispán megnyerő egyénisége előtt még politikai ellenfelei is tisztelettel hajoltak meg. Az az elismerés és nagyrabecsülés, melyet Csaba Adorján hosszú s a vármegyei közigazgatásánál eltöltött pályáján kivívott, igen melegen nyilvánult meg a beiktatás ünnepélyén. A beiktatás külsőségeit a következőkben közöljük: Csaba Adorján főispán f. hó 14-en hétfőn reggel a 9 órási vonattal indult nejével és szatmári kíséretével Szat- márról a megye székhelyére, Nagykárolyba. Gilvácson, az állomásnál a környék lakossága és a gilvácsi fuvó- zenekar várta a vonaton érkező főispánt, kit a nagykárolyi járás főszolga- birája Madarassy István üdvözölt rövid deszéddel, melyre a főispán igen szívélyesen válaszolt. Nagykárolyban az állomás és e- gész környéke tele volt a főispánt és kíséretét váró közönséggel, mely a vonatból kiszálló főispánt lelkesen megéljenezte. Itt a város polgársága nevében Debreczeni István polgármester fogadta szívélyes szavak kíséretében, melyekre a főispán meghatva válaszolt. A főispán nejét pedig a „Nagykárolyi Nőegylet“ nevében özv. dr. Serly Gusztávné és az „Izr. Nőegylet“ nevében Roóz Samuné üdvözölték s Tovább megyek, a kert aljára s megállók egy bodzafa mellett. Nem messze tőlem az ér. Partjára érkezik egy mezitlábos paraszt-leány. Szétnéz, keresi a libáit. Ko- lompolást hallok a túlsó oldalon, oda nézek: vagy tiz tehén ereszkedik le a vizbe. A legény engedi, meg sem mozdul -ülőhelyéből, hol egy fatörzsnek támasztja hátát, hanem tovább tanulmányozza furulyájának titkait s Kati, bár kiáltására a fiú alig válaszol, a keskeny szál pallón nagy vigyázva mégis által megy, hiszen — a szomszédék Janija csak egy évvel fiatalabb nála, aztán ofyan szépen szól a furulyája is, főképen pedig mert — március van, az élet lüktetésének kezdete, a márciusi ébredezésnek bóditó órái. Hogyne keresné hát libáit a leány a túlsó parton is! Mert az emberek ? Az emberek meg ilyenkor alig tudják, hogy mi lelte őket, csak szélesre húzódik arcuk a mosolygástól, a megelégedéstől, az élvezettől. S olyan fürgék, elevenek! Mintha egy kicsit részegek volnának a balzsamos tavaszi levegő kábító illatától, mely enyhe szellőknek szárnyán szerte röpül. Mert bár virág nincs még, de az a sok illat, a mit a virágok és zöld erdők árasztanak nyáron át, már itt van mi köztünk, egybe van gyűlve most még a levegőben. Ezt a sok illatot most a- karja kiosztani a természet a virágok között. Most még benne van egy darabig mind a tavaszi levegőben; hadd lássák az emberek, hogy ő tőle kapják azt a virágok is. De azért a kert aljában, a lucernás oldalán, bokrok tövén, meg kinn az erdőszémindketten gyönyörű csokorral kedveskedtek neki. Ezután az impozáns menet megindult. Elől a 70 tagból álló lovas bandérium, utána Demidor Ignácz rendőrkapitány ment, kiket Debreczeni polgármesterrel egy kocsiban a főispán követett. A menetet a kocsik végtelen sorozata és több ezerre rugó nép zárta be. A bevonulás impozánsan komoly volt. A vármegye házánál a lépcső teremben Ilosvay Aladár vármegyei alispán üdvözölte az uj főispánt igen meleg szavakkal, melyekre a főispán hasonló melegséggel válaszolt. Ezután a közgyűlési terembe vonultak az érdekeltek, a hol a közgyűlést az alispán fél 11 órakor rövid beszéd kíséretében megnyitotta; felolvastatta a főispán kinevező okiratát, melynek megtörténte után Luby Géza a megyei függetlenségi párt elnöke szólalt fel kifejtve pártja nevében azt, hogy bár a főispán politikája iránt bizalommal nem viselkedhetik, mindazonáltal bízva abban, hogy a főispán semmi alkotmányellernes dolgot nem fog elkövetni, nem gördít akadályokat az ünnepély komoly leforgása elé és a megye érdekében támogatni fogja mindaddig mig az alkotmányos útról le nem tér. Luby Géza általános helyesléssel fogadott szavai után a főispánért Kende Zsigmond vezetése alatt küldöttség ment, melynek tagjai lettek Gróf len, egy hosszú görbe fagyökér mellett ibolyára is bukkanok, melyet nyomban — nem is elrablók, hanem megvásárolok az álmából felébredt természettől. A fizetség érte az arcomon felvillanó gyönyörködés. Kicsit majd később, mikor nyílni fog az ákácz meg az orgonafa, a sok illat már ott lesz ezekben a fürtökben — majd ha „tele lesz a város ákácfavirággal!“ Fenn pedig a hegyoldalban a patak is, mintha alig bírna magával a nagy örömtől, hangos kiabálással rohan lefele erdő homályos ölén. Bunda, tűzifa, kandalló, szánka, korcsolya — mind jól elbújtak. Mintha attól félnének, hogy még kinevetik őket. Ezekkel bizony jó időre szakítottunk, mint a mik a fogalmak és gondolatok lomtárába kerültek most, a mikor a télnek minden megunt romantikája át van adva a feledésnek. Mert im’ felébredtél anyánk, szépséges természet! Jó reggelt, jó reggelt! Óh milyen szép vagy!! a leheleted tavasz-illat, a szód madárdal, álomra hivó méhzümmögés s szaladó patakok csevegése, mosolygásod az égboltnak gyiinyörü kéksége, kezeidnek munkája bimbó és rügy, ha pedig lehunyod szemeidet, csillagokkal van tele szórva a hűvös márciusi éjszaka. Március hónap te a nagy ébredésnek nagyszerű napja vagy, diadalmas ünnepnapja az örvendezésnek, az életnek, a termékenységnek! A születésnek órája ez — kezdete a virulásnak .... sejtése boldogságnak, tündérálmoknak.
