Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-13 / 19. szám
II. évfolyam. Fehérgyarmat, 1910. május 13. 19. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI, ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ©ír. Magyaréin I$@ir@§§ Lajj©§ Megjelenik heteiként pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Beross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Pünkösd ünnepe, Husvét után ötven nappal ünnepli a kereszténység a Szentlélek éljövetelének emlékét, Pünkösd ünnepét. Hasonlóan a husvéthoz, ez az ünnep is egy hétig tart, nyilvánosan azonban csak két napot ülnek meg. Vallásos jelentőségre nézve a ke- lesztény egyház igy magyarázza a pünkösdi ünnepet. A hagyományos jelentősége a Pünkösdnek azonban más és egyúttal érdekes is. Az európai pogány népek, a mikor a keresztény vallásra tértek, egész csomó olyan pogány szokásaik voltak, a melyek szép lassan beleilleszkedtek a keresztény ünnepekbe Ilyen pogány, de azért ünnepélyes és szertartásos szokás volt: „a nyár bevonulása.“ Ez az ünnep, illetve pogány szokás beleolvadt a pünkösdbe és igy bátran lehet tartani a Pünkösd ősapjának. Még ma is különben a nyár első és legnagyobb ünnepe a Pünkösd ünnepe, a nyarat, a már elevenen, kivirult természetet ünnepli mindenki a Pünkösdben. A pünkösdi szokások — nálunk ép úgy, mint más országokban — még mindig divatban vannak. A pünkösdi király, vagy királynő körmenete diszszel és kísérettel mindenüt meg van. Ez pedig az ősi esővarázsló szertartás nyomait engedi sejteni. Vegyük tehát úgy a pünködöt, mint a nyár ünnepét, a nyár elérkezé- sét, a pompás természetnek nyári köntösben való kibontakozását. És ünnepeljünk. Örvendjünk a nyárnak, az életnek és a — munkának. A nyári munka az, a mely az egész esztendőnek eredményét rejti magában, a föld népének helyzete és a városok munkálkodó embereinek helyzete direkt a nyári munkától, illetve a helyesen elvégzett nyári munkától függ. Igaz az időjárás is befolyásolja ezt a munkát, ám a legkedvezőbb időjárás sem segít, ha az emberek tétlenül állanak és nem használhatják ki a munkálkodás idejét. Joggal felvethető most Pünkösd ünnepén a nyár eljövetele idejében: vájjon komoly munka folyik-e az országban, vájjon úgy dolgoznak-e az emberek, a mint kellene, vájjon munkára kedvező-e a hangulata az embereknek. Bizony siralmasan folyik a munka szerte az országban. De lobognak a választási zászlók, dolgoznak a kortesek, dolgoznak a fütykösök, a fokosok és a csendőrgolyó leteritett már néhány választót. Igen, itt a Pünkösd és itt vannak a választások. Ilyenkor minden munka szünetel, ilyenkor nem fontos az, hogy a nyári tétlenség eredménytelen esztendőre fog vezetni, mert választás van, tehát inni, enni kell és csülökre kell kimenni a magyaroknak. . . . Pünkösd ünnepén nem ünnepi hangulat fogja el az országot, hanem választási zaj vonul végig rajta. Szomorú dolog Pünkösd ünnepén mindezeket megállapítani. Kevesebb zaj, kevesebb éljenzés és sok, sok munka kellene ebben az országban. Ha igy volna, akkor most kedves ünnepi hangulatban telne el Pünkösd. így azonban nem a pünkösdi népszokásoktól, hanem a csendőrök puskaropogásától lesz hangos és emlékezetes az idei Pünkösd! Egy nemzetközi asylumban. j (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) „Én édes Felicióm“ — esengett a sápadt, barna arcú, szép „siciliana“ a kedveséhez, — „vigyél el innen vissza Cataniába,* szomoruszivü, szenvedő anyámhoz, testvéreimhez, kik mindnyájan búsulnak utánam. . . . vissza Cataniába, hol ismét vidám leszek, hol a napsugárral kelünk majd megint, hol lágy öleléssel köszönt Syracusa hajnali szellője . . . “ s amint igy könyörgött a leány lassankint könyekkel telt meg két nagy fekete szeme. Félidő, a göndörhaju, eleven fekete szemű, erős karú szicíliai fiú is szomorúan, maga elé bámulva ült ott össze repedezett, zsirfoltos asztal mellett s nem szólt semmit Virginia a kedvese kérésére. A régi, többszáz éves épület bolthajtásos, koromfalu söntésében mély csend volt. Eddig minden asztalát, minden zugát ellepték az élet szerencsétlen hajótöröttéi, akik mindnyájan szivszorongva várták ott azt a néhány napot, amely után végre hazasegiti őket ál- lamköltséggel a genuai városi questura hivatal. Azok az emberek, akik itt megfordulnak, mind csalódott lelkű koldus vándorok, akik messze idegen földeken elvesztett reményeik után, kimerült testtel, fásult lélekkel, minden erő nélkül jutnak már ide, hogy végre visszatérhessenek hazájukba, szülőföldjükre, oda, ahonnan valamikor bátor lélekkel, erős akarattal s ezernyi színes ábránddal indultak el világgá, valahol uj életet, uj örömöket keresni. Igazi nemzetközi társaság váltja fel itt egymást, hétről-hétre,, ahol az öt világrész minden ismert nemzetének fiait • meg lehet találni. Nemzetközi városokban, a nagy kikötő helyeken hamar megszokja az idegen, hogy az egy nemzetiségű emberek rendesen egy helyre járnak. Ezt a nemzeti érzület hozza magával s ha akad is néha közöttük egy-egy meghasonlott lelkű vándor aki úgy hiszi, hogy megtagadhatja a hazáját, itt a teljes elhagyatottságnak ebben az utolsó helyzetében a természetes életösztöne és faji érzése bizonyosan odavezeti őt, akol honfitársaival együtt lehet. Az albergo internacionaleban is igy csoportosulnak egymás mellé ezek a fáradt, 'kimerült, idegen országokat megjárt ideális világcsavargók. Ahány asztal van ott, ahány sarka a stiltelen, undorító kényszerlakásnak, mindenütt egymáshoz szorulva, egy-egy faj fiait és leányait lehet feltalálni. Az egyik asztal mellett csupa fekete arcú néger fiuk ülnek. Erős, csontos arcukon néma, idegen bánat ül, fekete szemeik homályosan csillognak ki a mély szemüregekből s előrenyuuló vastag széles ajkukból metszőén világítanak ki hófehér, egészséges fogsoraik. Ha egy-egy világosabb olajbarna arcú braailiano vagy mulat kerül közéjük, ezt mindjárt meg lehet ismerni. Ezek a csen- desszavu irigyelnivalóan erős, egészséges náger-boy-ok többnyire angolul beszélnek s némelyik olyan pompásan beszéli est a nyelvet, mintha anyatejjel szívta volna magiba. Nem csoda. A négerek rendkívül tanulékony emberek s rendesen igen fiatal korukban kerülnek el a szülőhelyükről, többnyire mind elhagyott, elhanyagolt vagy épen árva fiuk, akiknek valóságos szerencséjük, ha felkerülnek egy-egy idegen hajóra matróainasnak. Ez rájuk nézve igazi életmentés, mert az angol hajószolgálatban örökös kenyeret kapnak, pénzt is gyűjthetnek s a folytonos világjárásukkal egészen kimüvelődnek. Nem egygyel beszéltem, akiben rendkívüli földrajzi, népismereti s kereskedelmi műveltséget ismertem meg s nem egygyel olyannal, aki 5—6 nyelven is folyékonyan beszélt. Az egyik sarokban 5-en állanak s egy fiatal argentiniai beszél olaszul a többihez a hazájáról, s mikor a hazája nevét kiejtette, könyekkel telt meg lázas nagy fekete szeme nehéz, mély sóhaj szakadt fel a melléből. Egy másik asztal mellett franciák ülnek. Közöttük két nő. Ezek már valamivel hangosabbak s fölényesen mosolyognak egymás között, ha valamelyikök a „szegény Itáliáról“ kezd beszólni. Ilyenkor megfeszül a mellük, mosolyra nyílik az ajkuk s elkezELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre ...............................8 korona Fé l évre...............................4 „ Ne gyed évre . 2 „
