Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-13 / 19. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP A „vidéki újság.“ S amiként egymástól kölömbözővé a vidéki és a fővárosi hírlapot nem fejlettségük fokának, méreteik nagyságának vagy alakjuknak külömböző volta teszi, a külömbséget a kettő között akként sem nem az állapítja meg, hogy az egyiket vidéken, a másikat a fővárosban adják ki, aminthogy a kétféle újságnak ezen „vidéki“ és „fővárosi“ elnevezése sem innen származik, hanem csakis tartalmuk és rendeltetésük természetétől. — A külömbséget a kétféle újság között első sorban és mindenek felett, úgyszólván kizárólag rendeltetésük, tárgyuk, irányuk teszi. Miként is ne volna más és más a kettő, mikor az egyik tájékoztatja közönségét az országos ügyek felől s egyszersmind ezek mikénti alakulását iparkodik irányítani, mig a másik nem kíván az országra hatni, hanem egy város, község vagy vidék érdekeinek munkálását ismeri feladatául ? Egészen más és más dolog tehát a kettő, csakúgy mint a hogy másmás dolog például az időjárás és a könyvtár, vagy a cseresznye és a táncz, eke és bosszuállás stb. Más fogalomnak kell a vidéki hírlapot tekinteni és megint más fogalomnak egy országos hírlapot. Ámde a hírlap fogalmának dolgában igen sokan éppen ezt a megkü- lömböztetést felejtik el megtenni, mindenesetre inkább azok, a kik kissé lustábbak a gondolkodásban, sőt azt a külömbözőséget sokszor annyira szem elől tévesztik, hogy az elégedetlenség hangján tréfás összehasonlitgatásokat teszuek valamelyik szerény vidéki lap s egy-egy közismert politikai napilap denek beiiélni hazulról, a .szép gazdag Franciaországról,“ ahol vidámabb, szebb és olcsóbb az élet szerintük mint bárhol másutt a világon. Ilyen francia könnyűvérüséggel, köny- nyelmüséggel beszélnek ők idegen népekről, bár franciát csak ritkán lehet látni messzebb földeken nagyobb számban. De ha Spanyol- országról esett szó közöttük, akkor ők voltak a leghangosabbak s ezen a földön az idegenek között valóban ők vannak a legtöbben. Egy la-platai emher valamelyik marse- ille-i hajógyárban dolgozott. Egy éjjel — a- mint mondta - a nagy területen épült kikötőnek valamelyik végén éjszaka megtámadta őt mindenre elszánt, vakmerő apache, ösize-vissza szurkálták, kirabolták s ő akkor a kórházba került. Itt hónapokig feküdt, amig felgyógyult. Aztán ismét megpróbált dolgozni, de elgyengült testével, erőtlenül, sehol sem tudták használni őt. Az „internacionale- ban már csak azt várta, hogy a legelső délamerikai hajóval hazamefiessen. Otthon a hazájában, a végtelen mezőkön csendes pásztorkodásra vágyik s azt a reményét fejezte ki, hogy még családot is alapíthat. Az alkalmi asztaltársai és hálótársa ezt mind őszintén kívánták is neki. Hátul, a hosszú söntés egy kis asztalánál, ahova már alig világított el a helyiség egyetlen vises-olajos lámpása, egy fehér között. Persze inkább csak az illetőnek kellene tisztában lennie a kétféle újság fogalmával. Mert a kettőt nem volna szabad egynek venni, egymással összetéveszteni, tehát összehasonlítani sem. Ez a tudatlanság olyanszerü mint ha valaki péld. egy drámai színművésznőt meg egy operett-primadonnát akarna egymással összehasonlítani, eldöntendő, hogy melyik külömb színésznő a kettő közül. Tudvalevő pedig, hogy ezeket összehasonlítani meddő kísérlet volna, mert más és más mindegyik, s köny- nyen Sehet, hogy kiszaladnánk a teremből, ha a drámai művésznő énekelni kezdene s viszont az is ép olyan könnyen lehet, hogy boszankodva távoznánk, ha az isteni szubrett valami Szofoklesz- féle tragédiával kísérleteznék. Köztudomású külömben s ezt e- szünk ágában sincs tagadásba venni, hogy a vidéki lapok méreteik nagysága, tartalmuk mennyisége, tárgyaik milyensége s a fejlettségnek minden más tekinteteiben csakugyan rendszerint hasonlíthatatlanul mérsékeltebb fokon állanak, mint a központi politikai napilapok. De ez nem éppen azért van igy, mert azok vidékiek (csak: vidékiek), mint felületesebb emberek talán gondolnák, hanem mert ez rendeltetésükből következik. Igaz, hogy az erősebb irói tehetségek bizony Budapest felé gravitálnak, s természetes, hogy hivatásos fprofesz- szionátus) irók számban is, anyagban is, nem kizárólag, csak túlnyomóan, bizony Budapesten találhatók, mint a hogy minden egyébben is, a mit ez az ország termel, ide értve akár a vajat vagy vágómarhát (bocsánat a példáért!) a legjava Budapestre kerül, már ezt az ez idő szerint teljes kifejlődésésápadt arcú nő ült egyedül. Eleinte csodálkozásra nyílt szemekkel, figyelve hallgatta azt a tompa, visszafojtott hangú, csendes társalgást, artikulátlan soknyelvű idegen hangzavart, amelybe néha egy-egy erősebb basso is belevegyült. Meglátszott a tekintetén, hogy itt minden idegen újszerű, bántó neki s ki lehetett olvasni a szemeiből, hogy soha sem hitte volna, hogy valaha ide kerül. Görög nő volt, valami Teüdosz nevíi görög városkából s csak annyit tudott meg albergo felügyelője róla, hogy Párisban volt sokáig s onnan volt akkor hazatérőben. Többet nem lehetett kivenni belőle, csak nézett meren- gően maga elé s mikor már elunta hallgatni a férfiak értelmetlen beszédét, akkor ráhajolt két karjával az asztalra, ráhajtotta a fejét s elkezdett lassan, kénytelenül sírni, fájdalmas, meg-megcsukló sóhajtásokkal. Ki tudhatta meg, micsoda mélyen megrázó csalódásokon, lólekgyiikos szenvedéseken mehetett át egykori boldog Hellasznak ez a késői leányivadéka. A söntésben metszeni lehetett a levegőt az erős, olcsó dohány sürü füstjétől, a- melybe a nyitott ajtajú pincének nehéz dohos szaga s a fedetlen takaréktüzhely ételes parázsfüstös gőze vegyült. Ez a hely hosz- szabb idő után, a lassú, biztos elpusztulás méregbarlangja s az albergó egész személyzete tényleg már mind tüdőbajos ott. A nagy orosz iró , Éjjeli menedékhely“-ének ma már mindenütt ismert hires éjszakai söntéstanyáben levő abszolút centralizáció igy hozván magával, de ezta vidéki hírlapirodalomra vonatkoztatva esetlegesnek, nem pedig lényegbelinek kell tekintenünk. Senki sem mondhatja, hogy maga az a körülmény, ha a lap vidéken jelenik meg, a lapra nézve bárminő inferioritást szükségképen involválhatna. Elvégre, ha külömben czélszerüségi szempontok javalnák, szabad volna akár Tasnádon vagy Marczaliban vagy Lub- lón országos jellegű politikai napilapot is kiadni, a mi külömben nincs is példa nélkül. És a „vidéki“ lap sem épen azért neveztetik vidékinek, mert többnyire vidéken jelenik meg, hanem legelső sorban azért, mert nem az országnak, hanem csak egy vidéknek ü- gyeivel foglalkozik. Ha Budapesten adnának ki egy olyan lapot, mely valamely vidéknek ügyeit kívánja szolgálni, az is bizony inkább „vidéki“ lap volna, mint „fővárosi,“ dacára annak, hogy szerkesztősége is, kiadóhtvatala is Budapesten van. Sőt hogyha Budapesten megindítanak egy olyan lapot, mely kizárólag a székesfőváros dolgaival foglalkozik, akkor máshová az sem volna sorolandó, mint ama lapk közé, melyek nem országos jellegűek, a melyeket tehát vidékieknek szokás nevezni. A kik értelmiségük fokánál fogva élesebb, finomabb megkülömbözteté- sekre nincsenek képesítve, azok szemében persze a központiság és vidé- kiség kérdése egy az előkelőség kérdésével. Egy budapesti szobaleány okvetetlenül műveltebbnek tartja magát egy vidéken élő tudós orvosnál vagy nagy képzettségű tanárnál. Ha tehát a vidéki újság szerényebb fokán áll a hírlapi fejlettségnek, ezt a ja, amelyet egy nyomorúságos orosz község életéből rajzolt meg a capri-i apostol, — nem volt olyan kiáltó tanyája a testi élet megfertőzésének, mint ez a hely. Amikor az éjszaka lassan ráteritette fekete szárnyát a városra, úgy osontak be ide a questura fél-internát, rongyos, bántóan Szegényes külsejű alakjai, ezek a senki emberek, mint a kivert állatok, amik éjjente lopva visszasompolyognak elhagyott odojukba, ahol éjszakára, ha hűvös, hideg, de mégis fedett helyen húzhatják meg magukat. Este kilenc óra tájban aztán előjött a korcsma odújából a felügyelő, kezében kulcsokkal s durva, érdes hangon felszólította a albergó kényszerű lakóit, hogy kettesével induljanak át az utcán egy régi rozoga, sikátorházba — aludni. Ebben a házban, ahol már évek óta úgy állanak ott a pókhálós falak a vastag pisKokfödte padlódeszkák, amióta az utolsó rendes lakók kiköltüzködtek onnét, nem volt egyetlen szulyog sem, amelynek óp ablakai és ajtajai lettek volna. A görbe lépcsőzetü téglából használt épületkövekből stiltelenül összerakott épület a régi olasz sikátor építkezés mintájára, több más épület közé van beszorítva, amelyet soha sem lehetett elégé szellőztetni. Egyetlen kis udvara egy szemétdombra nyílik, ami már évek óta terjeszti ott a halálos betegség mikrobáit. Összetöredezett ablaküvegein olyan vastag porréteg ül, amelyen a legerősebb napsugár sem tud áthatolni. Az ajtaja a sarkaiból ré-
