Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-15 / 15. szám
II. évfolyam. Fehérgyarmat, 1910. április 15. 15. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .................................8 korona Fél évre.................................4 „ Ne gyed évre . . .___2 „___ Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ©r. Magyar®# ISoitqss Lajos Megjelenni hetenhént pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint as előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Baross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. A legnagyobb magyar. (Vége.) A világhírű lánchíd a fővárosban, az emberi erőnek ez a remekműve, az ő nevének dicsőségét hirdeti. A Tisza mellékének téréi hogy megmentvék a romboló elemtől s elposványosodott helyekből termőföldekké változtak, s a hatalmas Dunán hogy gőzhajók járnak, a Széchenyi nevéhez kapcsolódnak. — Hát mikor évi jövedelmét, melyből élnie kellett volna, egyszerűen oda ajándékozta az Akadémia megalapítására, mert tudta, hogy a nemzet szellemi élete fejlődésének szempontjából szükség van egy ilyen tudományos intézetre! Lóversenyeket honosított meg a lótenyésztés emelése céljából, mely Magyarország gazdasági életében oly nevezetes dolog. A nemzati kaszinót, melyet Széchenyi alapított, a mai kor gyermeke talán csak egyszerű szórakozási helynek gondolja és tekinti, pedig a fejletlen nemzeti életnek ama korszakában mennyi áldás háramlóit abból a közjóra! De nem pusztán a nagyszerű alkotásokat, e nagyszerű tevékenykedést kell látnunk, hanem gondoljunk arra a forrásra is, honnan e nagy cselekedetek, e hatalmas érzések árjai buzognak. Legnagyobb magyar ő nem csak nagy cselekedeteinél fogva, henem azoknál a csodálatosan nagy érzéseknél fogva is, melyek abban a nagy szívben lakozni tudtak. Mert hála Istennek nagyon sokan voltak é$ vannak, a kik szeretik hazájukat s a magyar hazának üdvén munkálkodnak, de oh fönséges az, s végtelenül fölemelő és megható látvány, hogy volt valaki, a ki a magyar haza szeretetében odáig ment, hogy minden képességét, minden erejét, minden idejét kizárólag a hazának szentelte s a ki úgyszólván gondolni sem tudott másra mint csak a haza ügyére. Avagy mily mélysége kellett például ahhoz az érzéseknek, milyen foka a hazaszeretet bensőségének egy szívben, mikor valaki elveszíteni képes lelkének egyensúlyát, nem — szerelmi bánatában, nem a családi viszonyok ziláltsága miatt, se nem anyagi helyzetének romlása következtében, nem, hanem mert — a hazának sorsát kedvezőtlenül látja alakulni. Széchenyi valósággal hérosza volt a hazaszeretetnek s örök példányképe. S azért az a szent őrület is, az a megszentelt téboly, mely sötétségével, kínjaival reá borult e nagy embernek gyötrődő lelkére, kell hogy kegyeletben álljon minden magyar embernél. Ezek azok, a mik oly közel hozzák a gróf Széchenyi István emlékét minden magyarnak szivéhez. Oh hiszen oly csodálatos az egész egyénisége ennek a nagy magyarnak! A Széchenyi életének külön irodalma van. Nagy tudósok, nagy írók, nagy elmék szentelnek fáradságot annak, hogy tanulmányozzák e szellemói iásnak cselekvéseit, alkotásait, tevékenységét, klasszikus becsű irodalmi müveit. Csodálatos egyénisége költőket ihletett. Mikor halála alkalmából a legnagyobb magyar emlékének gyászün- nepélylyel hódolt a magy. .tudom. Akadémia, ezen Szász Károly és Arany János ódáikat szavalták el. az időmérő. Irta: MARK TWAIN. (A .Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) A nevét, a-zaz hogy évei számát gyöngédségből elhallgatom. Egy évről van szó ugyanis, egy évről, melyet a ferdeségek é- vének lehetne nevezni. Minden ember, kivált ha benőtt egy kissé a feje lágya, tudni fogja melyik évet kell érteni ezalatt A legifjabb nemzedék előtt minek nevezzem meg? Az még úgysem tud — beszélni. A városunkban, mindjárt az év elején megjelent egy gondolatolvasó, a ki még olyan emberek ágyából is gondolatokat olvasott ki, a kiknek nem voltak gondolataik. Azután mutattak nekünk egy disznót, mely nem tudott élni szappan, fogkefe és tyuk- szemápolás nélkül. Még egy tenoristát is kaptunk, a ki sohasem szegett szerződést. Hanem az évben a legfurcsább maga az év volt. A nyár hidegen hagyott bennünket, ősszel derekasan izzadtunk. A nap, úgy látszik elvesztette valahol a zsebnaptárját. Lehet az is, hogy a nyáron úgy elcsodálkozott a sok kormányozható léghajón, hogy sütni is elfelejtett. Lelkiismeretességből aztán ősszel pótolta a mulasztást. Én főleg ennek az időjárásnak a hatásáról akarok beszélni. Hogyan hatott a főnökünkre ! Itt meg kell vallanom, hogy a főnökünk lelkes, ideális ember. Még a piaczi legyekkel is humánusan bánik. Cukros papírral irtja őket, hogy édes legyen a haláluk. Nos ez az év, bolondos időjárásával, létrehozta azt, hogy szelíd és jámbor főnökünk vérét gyilkos sárkányvérré változtatta. Főnökünk júliusban a hegyek közt mászkált. Megfagyott lábujjai jött vissza. Nyomta a cipője, de nyomott lett a hangulata is. Ehhez járult, hogy az üzlet meglankadt s mindnyájan friss, hűvös őszre vártunk. Ehelyett meleg lett. A hőmérő napról-napra szállt, főnökünk kedve pedig esett. Vásárolt egy barométert, hogy idejében értesüljön az időváltozásról. Főnökünk a barométert vizsgálta, mi meg főnökünket vizsgáltuk. A vásárlók bőségesen hagytak erre időt. Szeptember elmúlt, október elmúlt, a főnökünk-------Nos a főnökünk egy reggel tél ikabátban jött az üzletbe. Megdörzsölte a kezét: — Ma hidegebb van. Most már úgy látszik tél lesz. Ám a thermomóter és a barométer mintha összeesküdtek»! volna. Főnökünk kedve rohamosan elszállt s végre elpárolgott. Mi csak rossz időért imádkoztunk. November eleje válságos volt. Nem az idő, hanem a főnökünk miatt. Megint csodaszép nap volt, egy felhő sem látszott az é- gen. Ennek dacára, vagyis épen ezért nálunk valami kellemetlen volt a levegőben. Főnökünk ott ült a megfigyelő állomáson, vagyis az irodájában és úgy látszott, hogy egy uj barométerrel kísérletezik. Mintha minden e szerszámhoz fűzött remény is higganynyá változott volna, olyan magasan állt a barométer és ez a magas oszlop nemrég letűnt, hanem tartóan, szép időről regélt. E kellően előkészített hangulatban ko- poktatott be egy utazó B.-ből. Már a köszöntés mutatta, hogy főnökünk más, mint ezelőtt. Rövidesen odavágta: — Kedves barátom, magától nem veszek semmit. — De az Istenér, — kiáltott fel az megrökönyödve, mert mindig jó ügyfeléi voltunk — miért nem? — Mert olyan emberektől, a kik novemberben még nyári felöltőt viselnek, elvből nem vásárolok. Előbb menjen haza és intézze úgy a dolgot, hogy tél legyen. Egy utazó sok mindent megtesz a Vásárlóiért, de ez nehezen teljesíthető dolog volt. Ha az időt nem változtatta meg, legalább a beszéd tárgyán változtatott és üzleten kívüli dolgokat emlegetett Főnökünknek azonban rögeszméje lett az időjárás kérdése. Erre tért mindig vissza. Egyéb nem érdekelte. E közben kiöntötte minden epéjét, pedig ilyesmi eddig nem fordult elő nála. — Hol szállt meg ön itten ? — A „Négy Évszak“-hoz címzett fogadóban.
