Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-08 / 14. szám
II. évfolyam. Fehérgyarmat, 1910. április 8. 14. szám. Egész évre .................................8 korona Fé ! évre.................................4 „ Ne gyed évre . . 2___ TÁR SADALMI GAZDASÁGI, ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Pr- Magyaré# $@r©§§ La|@g ffleplgnih heíenhent pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Km/mrnaammmammma Magyar közigazgatás. Az a nagy katasztrófa, mely Ökö- ritón a magyar faj egy hányadát érte, gondolkodóba kell, hogy ejtsen minden jóérzelmü magyar embert. Gondolkodóba aziránt, vájjon, hogyan és miként történhetett, hogy egy olyan nagy községben, melynek ifjúsága egy olyan bált tud rendezni, melyen 5—600 ember vesz részt, ilyen katasztrófa egyáltalában keletkezhetik. Hogyan történhetik, hogy a hatóság engedélyt ad, ennyi embernek, s ilyen mulatságra, mikor épen csak a vak nem iáíja előre, hogy a hol a mégsem egészen kiművelt, hanem igenis félvad természet gyermekei mulatnak majd, ott valószi- nüleg alkalom adódik holmi összeve- szésre, esetleg rossz tréfára, amely azután annak a tánczhelyiségnek, melyben a nagy czéczót tartják vesztére lehet s vesztére az abban összezsúfolt embereknek is. Nem látták előre. így volt az mindig szokásban. Soha sem volt baj. Ezek azok a mentségek, melyeket az ügyből kifolyólag hallhatunk. Az ajtó beszögezése. a tűzveszélyes pajtának tánczhelyiséggé való kihasználása, a semmi biztonságot nem nyújtó petróleum lámpák engedélyezése, mind mind a régi szokás, a rossz szokás mentségével engedélyeztetik s azért, mert a mostani közigazgatás egy jottányival sem akar jobb lenni, mint a minő az volt ennek előtte. Száz, esetleg még több esztendővel. De annak a 350 embernek életéért, kik elpusztultak azért, mert nem akadt felsőbb hatalom,'aki őket ettől a biztos pusztulástól már eleve óva figyelmeztette, sót eltiltotta volna, vájjon ennek a negyedfélszáz magyar embernek kínos elpusztításáért kit vádolhatunk? Mert hiszen a ekriminácziók- nak, különösen 'ha azok már amúgy sem segítenek, mi sem vagyunk barátai. Üres szalmát csépelni senkinek sem állhat érdekében. De azért egy ilyen országos, sőt mondhatnék világ katasztrófa felelőségét mégis el kell valakinek vállalnia, mert egy kultur államban okvetlenül kel) lennie egy olyan fórumnak, mely az ilyen dolgok felett felügyeletet gyakorol, mely megakadályozza előre látó, bölcs intézkedéseivel, hogy felette tűzveszélyes, minden védő óvrendszabályt nélkülöző pajtában nem enged összezsufoltatni pár száz az italtól s mulatságtól félvad manyar embert, hogy azután mikor az előrelátható veszedelem előfogja, mindenki Hányát homlok rohanjon a halálba. A kőlföid minden kulturnépe tudomást szerzett erről a szörnyű szerencsétlenségről, s az ezt elbiráló sajtó egyérlelmüieg a magyar közigazgatást teszi felelősé, ezért a katasztrófáért, őt okolja a negyedfélszáz ártatlan emberélet kioltásáért járó szemrehányással. A magyar közigazgatás! Ha van mit gúnyolni rajtnuk a külföldnek, mint a- hogy tényleg van is, úgy azt most bőven gyakorolhatja s nem is fogja elmulasztani, Amúgy is kissé nagy léptekkel igyekezünk a mulasztottakat behozni, már amúgy is sokat akartunk elhódítani abból a népszerűségből, melyet eleddig vajmi csekély mértékben élvezhettük. ARANYPRÓBA. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) — Nos, tudd meg tehát, hogy voltaké- pen miért kértem olyan nagyon a te baráti látogatásodat, — szólt ulánus főhadnagy barátjához a báró, miután már végig vezette fényűzéssel berendezett lakásának minden csillogó helyiségén. — Azt hiszem, — válaszolt a főhadnagy — hogy a lakásodat akartad megmutatni. — Oh, igen, azt is, de voltaképen másról lesz szó. Én ugyan is valami arany próbát akarok tenni. — Akkor jobb lett volna egy vegyészhez fordulnod. — Te nem értesz engemet, — kacza- gott a báró, — nem a rideg fémről beszélek, sokkal értékesebb aranyról van szó: a bizalomról. — Hogyan? — Figyelj. Te ösmered a feleségemet. Tudod hogy minden tekintetben tökéletes, de mégis van valami, habár nagyon csekély hibája: és pedig az, hogy babonás egy kissé. — A legtöbb nő babonás. — Igazad van. De mindennek megvan a maga határa. És én most próbára akarom tenni, hogy mi nagyobb nála, az én irántam való bizalma, vagy a babonája, — Én ellene vagyok mindennemű „próbatételnek“ a mi asszonyokra vonatkozik, — válaszolt sajátságos mosolylyal az ulánus főhadnagy. — Nem bírod ^zt az eksz- perimenturnot egyedül elvégezni. ? — Nem, — felelt a báró, — terád, épen terád van szükségem, mert téged mindenfelé lelkiismeretes embernek ismernek és valóságos erény hősnek hiresztelnek. Az én feleségemnek is határtalan bizalma van irántad . . . — És? szóit közbe a másik. — És éppen ez a bizodalom nyújtja majd a garanciát ebben a kis tréfában, mert hát az asszonynóp . . . de te már értesz engem. Avval karon fogta barátját és addig nem bocsájtotta el, mig újból ott nem álltak a fiatal asszonyka bájos kis boudoir- jában. — Ott a kandalló párkányáról levett egy kis mór faragásu ládikát, felnyitotta és a főhadnagynak egy kis üvegecskét mutatott, a melyben valami viztiszta folyadék volt. — Látod ezt a kis üveget? — kérdezte. — Minthogy nem vagyok vak, természetesen, hogy látom. — És tudod mi van benne ? — Nem én. — Egy talizmán? — Igen. Együtt vettem ezt a kis üvegcsét Ellivel, a nászuton — Spanyolországban. — Nagyon helyesen. Spanyolországban, Granadában, az alhambra romjai között egy vén spanyol czigányasszony ajánlotta, hogy vegyük meg. — Ebben a kis üvegcsében, — mondotta a vén anyóka, — varázslatos folyadék van. A mig hűség fog lakozni a ti házatokban a folyadék fehér marad, de ha a hitvestársak egyike megszegi a fogadott hűséget, olyan sötét lesz ennek az üvegnek a tartalma mint a tenta — És eddig tiszta fehér maradt? — kérdezte a főhadnagy. — Természetesen. Vagy talán kételkedői bennem és hűségemben. — Csak néha. Egyébként talán csak nem bizol ebben a badarságban? — Isten őriz! nagyon jól tudom, hogy közönséges viz, vagy legfellebb spiritusz ez, a mivel az öreg boszorka megcsalt, de Elli hisz benne és épen ezért kiakarom gyógyítani ebből a gyengeségből. Vagy legalább is meg akarok magam bizonyosodni affelől, hogy babonasága hagyott-e vagy irántam való bizalma. — És mi itt az én teendőm? — Te légy tanúm mostani cselekedetemben és nyugtasd majd meg a feleségemet, hogy minden úgy történt, — De hogyan? — Figyelj csak ide, — válaszolt a báró és felnyitotta a kis varázsüvegcsét és tartalmát a kandalló hamujára öntötte. Aztán egy palaczk tentát vett elő és e sötét
