Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-23 / 51. szám
51. szám. — II. évf. Megjelenik minden pénteken Fehérgyarmat, 1910. decxemb. 23 r 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. Egyes szám ára 20 fii. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. A karácsony szeretete. A karácsonyi elmélkedés legigazibb kiinduló pontja Betlehem és a jászol, a hol a világ Megváltója született. Királyok jöttek hódolni a jászolhoz, az ácsmester kisdedéhez, ki Isten fia volt. Eb bői a történetből többet tanulunk, mint filozófiai fejtegetésekből. Megtanuljuk, hogy egyformák vagyunk az Ur szine előtt, mert ime alacsony sorban született a Megváltó, kinek a koldus is annyi, mint a király. Megtanuljuk, hogy gyarló emberi voltukat érzik a királyok is, mert ime hárman közülök napkeletről vándoroltak Betlehembe, hogy jobbágyként hulljanak le a jászol előtt hódolni. Mi ez más, mint amaz egyenlőség, amelyért annyi vér omlott századok során, amelyet még sem tudtak igazán kivivni az elnyomott retegek és amely mégis diadalmasan uralkodik fölöttünk, mert hiszen egyenlően születünk és e- gyenlően halunk meg. AZ ÖSZTÖN. (A »Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája.) Az orvos a fejét csóválta, a baba menthetetlenül elveszett. A betegség? Bélgyulladás. Nehéz ételekkel táplált gyerek, a kinek tán tej helyett bort adtak, vagy még rosz- szabbat. A kis hegyi kuuyhó szegénységről beszélt, a lakóinak tiátramaradottságáról, tudatlanságáról. Az apa, sovány, marczona ember, zárkózott, merev arczal várta az orvos nyilatkozatát, az anya finom majdnem csinos asz- szony, megható izgalommal, halálos aggodalommal arczán emelte rá könyörgő tekintetét. Mégis ®eg kell mondania az igazságot. Komolynak nagyon komolynak mondta az esetet, csodáról beszélt. — Csoda nincs kizárva! De csodának kell történnie ! Távozása után mintha hirtelen árny zuhant volna a szobára. Az apa szótlanul ült le egy kissé távoleső székre. Az anya u bölcső mellett maradt, a gyermeke fölé hajolva. A kis arcz, a melyben az élet csak fájdalmas, görcsös vonaglások alakjában nyilvánult, mintha már feloszlóban volna. A lélegzés alig hallatszott. Nem volt már ereje, hogy sikoltson és ökölbe szorított kezecskéi mindjobban elhidegültek. Eleinte nem gongolkozott az asszony. A betlehemi faházban meleg szeretet fogadta karjai közé a kis Jézus Krisztust. Mária szivéhez ölelte őt, pásztorok énekeltek és az égen kigyuladt a legszebb csillag. Ezt a szeretetet ő hozta magával, hogy szétárassza az egész földön. Ez a szeretet maradt legelső tulajdonsága egész aGolgotbá- ig, e szeretet hirdetésével vonta magára az Írástudók és hatalmasok féltékenységét. És neki a szeretet Istenének a leggonoszabb sze- retetlenség által kellett halnia. De nem halt hiába, átdöfött szivéből szétáradt a szeretet az egész világon, bevette magát minden szívbe és nagyon kevés olyan szerencsétlen élt azóta ezen a földön, aki szeretet nélkül ó't volna. . . fSc Panaszkodunk a mai ember életének ridegsége miatt. Napjaink ádáz kenyérharcban telnek el óe ez a harc nem kedvez a szeretetnek, de amikor vizsgáljuk, hogy mi ennek a harcnak a rugója, amikor kutatjuk, hogy mórt küz- ködik naphosszat egymás között A fájdalom, a rémület megbónitotta az agyvelejét. A gyermeke oly kicsi volt még, úgy érezte, mint ha még hozzá tartóznék, mintha most szakadna ki másodszor a testéből, de ezúttal nem hogy a napfényes ragyogó életbe lépjen, hanem a halálba, a sötét kétségbeesés közé. Az nnyai szeretetben egy másik érzés is csatlakozott. Péterke ai 6 kis fia, nemcsak hogy napsugarat hozott egy durva, féltékeny férj oldalán folytatott nyomorúságos életbe, hanem egy ábrándnak, egy beteljesült állomnak elő emléke volt. Az emlék felébredt és sebzett, súlyos röptű madárként vonult át gondolatain. Férje akkor vonult be négy heti hadgyakorlatra. Egy vadász haladt arra felé és kipihente magát a kunyhóban. Finomak voltak a kezei, a mosolya gyengéd és olyan szavakat tudott mondani, melyektől megnyílik az asszonyi szív. A hogy elment, az asszony ábrándokba merülve gondolt reá, Majd visszajött ismét és ismét 8 az asszony mind édesebb könnyeket hullatott utána. Mintha a sötét láthatár szélén kék ég mosolygott volna fá, visszaemlékezett fájó vágyódással gyermekkorára. A fiatalember mosolya első áldozása napjáuak ragyogó világosságát varázsolta lelki szemei elé, a hangja az ima lágy szarát, az orgona zengését juttatta eszébe. Valamely csodálatos érzés vakitó villámként szaggatta azerte kedélyén a nyomasztó ködöt. Kábultan engedett a szerelem csábító szavának. Majd elés egymás ellen az ember, akkor a szeretet nagyszerű birodalma tárul elénk. Mert szeretet ösztökél a harcra, a szeretet a miénk iránt, szülő a gyermekéért, gyermek a szülőért, férfi az asszonyért és igy tovább örökös véget nem érő láncolatban áldozunk a szeretet oltárára. Sokan azt tartják, hogy a szeretetnek ez a fajtája tulajdon- kópen önzés, «setleg ösztön, de ez egyre megy, mert a szeretet lelkűnkből lelkedzett, vérünkből támadott tulajdonságunk, nélküle meglenni nem tudnánk, nélküle elpusztulna az emberiség és akár önzésnek nevezzük, akár ösztönnek, az emberiség fenntartására való törekvés mégis csak a szeretet, amelynek legfenköltebb hirdetője Istennek fia volt. Ami áldás van az emberiségen, az mind a szeretetből fakad és hiába törnek ellene az ember százféle rossz tulajdonságai, az élet súlyos körülményei, a szeretet mégis diadalmas marad és kormányozza a világot. ment a vadász nemsokára és nem jött visz- sza tzbbé, de a gyermek megszületett, az ö gyermeke szép miként ő, a boldog órák emléke, az asszony boldogsága. Egy zokszó hangzott fel a bölcsó felől. A halál félelem felélesztette az asszonyban a vallást. Büntetés legyen ez ? Lelkiismereti furdalások gyötörték. Majd az orvos szavai visszhangzott lelkében : csoda ? Ez a két gondolat kergette, üldözte egymást, ösz- szekeveredett, összefolyt agyában. Hogy csoda történjék, nem kell-o vájjon feláldoznia magát ? Fogadalomra gondolt, arra a fogadalomra, miszerint ha a gyereke meggyógyul, mindent megvall az urának és a hogy ezt a fogadalmat megtette, reménykedve, bizakodva várakozott. De az árnyék tovább is ott feküdtek a gyermek elkékült arcsán. Akkor megértette, hogy ez a togadalom nem elégséges, hogy mielőtt valami bocsánatot várna az égtől, neki kell feláldoznia magát. Meg váljon mindent ? Habozott! És ha férje megölné, mi lenne a gyermekéből? Lázas kábulatában gondolkosni igyekezett. . . Nem gyanakodott-e már külömben is ? Sohsem be- czézte a gyermeket, nem szerette, sőt mintha éssrevette volna, hogy titokban alattomos gyűlölettel nézegeti. Vallomása után nem tűri meg magánál, annyi szent. Jól El fog menni a gyerekével együtt 1. . . Még ha a csoda megtagadtatik, úgy se ér az élet semmit. . . A kisértés hangosabban jelent-
