Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-02 / 48. szám

48. szám. II. évf. Megjelenik minden pénteken Fehérgyarmat, 1910. deczemb. 2 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ff* SL ELÖFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Fél évre . 4 kor. inin»rnnmrtnn«w8«Mff» Negyed évre 2 kor. Egyes szám ára 20 fii. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. A politikai helyzet. Történelmi időket élünk. Magyar- ország történelme fordulóponthoz ért, a melytől uj korszakot fognak jszámi- tani. — A parlament felé fordul most az egész ország szeme. Nagy, évtize­dek óta vajúdó kérdések várnak meg­oldásra. Mindenkinek gondolatában felmerül a kérdés: vájjon milyen si­kerrel fog a Khuen-kormány e fogas kérdésekkel szembeszállni. Maradjon most távol minden párt­politikai szempont és egészen objec­tive, egy történetiró vagy szocziológus tárgyilagosságával vizsgáljuk a politi­kai helyzetet, hogy magunknak tiszta képet alkothassunk. A válság, — mert az van most is — nem mai keletű. Csak egyik epizódja a nagy, a korona és nemzet között folyó — nyíltan be nem vallott, de mindenki által érzett — küzdelem­nek. Hosszú ideje, hogy szembe került király és nemzet akarata. A válság eredő oka: a dinasztia nagyhatalmi politikája. A dinasztia erőteljes, sőt HiHMWHBMaBBtHwnaatHagsHBKnrans hódításra törekvő nagyhatalmi politikát folytat, a mit legjobban demonstrál Bosznia anneotioja. Ehhez a politiká­hoz hatalmas, modern és gazdag fel­szereléssel ellátott erős hadsereg kell. A magyar nemzet áldozatkészségének határt szab egyrészt az, hogy amúgy is roskadozik a terhek alatt, másrészt az, hogy a hadseregben nemzeti jel­legét annyira, mint óhajtaná, nem tudja érvényesíteni. A dinasztia a had­sereg egysége érdekében a haduri jo­gokat kiterijesztőleg értelmezi, korlát­lan felségjognak tekinti. Az első, nyilt összecsapás 1889- ben történt a védtörvériy megalkotásá­nál. Akkor Tisza Kálmán, a király kedvenc embere, az ujoncmegajánlási jogról akart lemondani. — Vállalko­zásába belebukott. — Ezután a krízis 1899-ben ütött ki, a mikor a Bánffy- kormány az ischli klazulával a nemze­tet gazdaságilag akarta Ausztriával szo­rosabb kapcsolatba hozni. — Nem sikerült; a Bánffy-kormány kénytelen volt lemondani. A véderőtörvény kimondja, hogy tiz évenként átreformálandó. 1899-ben a mikor ez sorra került volna, — a nemzet hangulatára való tekintettel nem tartották időszerűnek, hogy a haderő részére újabb vér és pénzáldozatot kérjenek. 1902-re halasztották. Széli Kálmánra, a népszerű és az ellenzék előtt is közbecsülésben és szeretetben álló miniszterelnökre hárult a nehéz feladat, hogy a létszámemelést az or­szággyűléssel elfogadtassa. Neki sem sikerült, jött a nagy obstrukció, a nagy nemzeti ellenállás, a függetlenségi párt, ill. a koalíció győzelme. — A katonai kérdések egyelőre kikapcsoltattak. 1905-ben már előrevetette árnyé­kát a választójog kérdése. Kristóffy taktikája volt, hogy részben a nemzet figyelmének a katonai kérdésekről való elterelése céljából, másrészt pedig, hogy az akkor népszerűsége delén ál­ló függetlenségi párt ellen az alsó osztályt kijátszsza és ellene fordítsa, — felvetette az általános választójog eszméjét. — Kénytelenek voltak ettől fogva a kormányok ezzel a kérdéssel is foglalkozni. — Legelőször Andrássy VINNÄI ÓRÁK. (Vége.) Nagy veszedelem érte Vinnát az idén. Két nappal István király után nagy tűz volt. Nem égett le a falu, de egy jó csomó ház áldozatul esett. Szép nyári meleg idő volt, s még egy kis szél is fújt, S a szegény vinnaiak otthon sem voltak, mert a szom­szédos Nagymihályban országos vásár volt. Alig volt tehát otthon ember s Így a hara­gos elem kedve szerint garázdálkodhatott. Elég borzalmas látvány volt, mikor délelőtt tizenegy órakor a falu kellős közepén egy­szerre és egy időben húsz ház lángokban állott, valamint nagy számú szalma-, széna- és buzakazal a telkeken. Az utcza mindkét oldalán volt a tűz s a kik az utczán voltak, valósággal sötétben, árnyékban találták ma­gukat, mert a felfelé szálló sárgás-barna füsttenger eltakarta fölöttük a napot. Más nap reggel 3 óráig tartott az oltás a kör­nyékbeli falvak lakosságának közreműködé­sével. — Az nap este fele olyan szivet fa­csaró volt látni egy-egy helyen, mikor a családtagok a lángokból otthonukból elűzve s az utszélen szegényes holmijaik között ülve busán pihengették a nap izgalmait vagy pedig távolabb a veszedelem helyétől mások eresze alatt üldögéltek az utcán éhesen. Mert hát az nap nem volt ebéd. Láttam este egy gyermeket, amint bölcsőben fekvő kis testvérét ringatta az országúton, mert otthon csak a kémény meredezett magasan, olyan csúnyán, olyan rémesen, tüzes, füs­tölgő gerendák közűi. Éjszakára kelve pedig látni lehetett a szegény kárvallottakat, amint szállingóztak, hogy meghúzódjanak jószivü ismerősöknél, egy-egy párnát vagy varrógé­pet, megmentett borjut, tyúkot cipelve. Hagyjuk-e sötét képeket. — Most már va­lamennyi elpusztult hajlék fel van épitve. Jó is az a biztosítás! Gyönyörű séta-utjai és kiránduló-helyei vannak Viunának, akár egyik oldalon, a sík­ságon, hol nyájas, mosolygó tájék terül el szemünk előtt egész a távolban kéklő he­gyekig, s melynek dűlőin nyári alkonyatkor óban kellemes el-elballagni kövér búzatáb­lák mellett s pacsirtaszótól kisérve, akár másik oldalán a községnek, a hegyek között, hatalmas, sűrű erdőségek homályos ölén, vízmosások partján, a hol inig egyrészt szinte hizlaljuk tüdőnket a kora reggeli er­dei levegő balzsamos erejével, másrészt gyönyörűséget lel a szemünk, elménk a min­dennél gazdagabb természet milliónyi tár­gyának látásában: látjuk hatalmas vén fák vastag törzseit, látunk karcsú, sudár fákat, látunk falevelet, gályát, köveket, mohát, bo­gyókat, feketéket, pirosakat, fehéreket, mak­kot, hervadó füvet, fenyőbekrok szúrós le­veleit, ezer fajtájú, alakú, szinti növényt, kicsinyeket, nagyobbakat és a zöld szinnek mnnnyi változatát, fákon és cserjéken, a közelben és a távolban, kezdve a fakó, fehéres zöldtől a legsötétebb haragos zöld­ig, de látunk sárgnló levelet ts, másutt rozsdavörös szint, látunk elszáradt, pusztu­ló fácskát ts, imitt-ainott meg egy-egy tisz­tást, a melynek pázsitjára a bágyadt őszi nap szórja arany sugarait, látunk völgyeket szakadékokat, — és látunk sok-sok külön­féle mozgó kis élőlényt szanaszét a fűben; ha pedig visszatérőben lenézünk a hegyről egy-egy ponton, honnan szabad kilátás nyí­lik a falura, látjuk zöld fák közepéből kie­melkedni a templom tornyát. Ha aztán a vinnai embernek olykor kedve jön várost látni, ezt a kívánságát egész könnyen teljesítheti. Ott van közel hozzá, kocsin 3 negyedórára, nem kerülő utón gyalogsétával pedig 5 negyedófányira egy egészen elegáns, élénk forgalmú, szép nagy város, a zemplénmegyei Nagymihály. Itt már aszfaltjáró van és villanyvilágítás, egész sor emeletes paloták, fényes üzletek és kirakatok, fiakkerek, számozott rendőrök kávéházak, cukrászdák, könyvkereskedések, gyógyszertárak, fürdő stb. és — 8000 lakos. Itt pedig Vinnán úgy szép szeptemberi napon lemegyek a parókhia kertjébe. Az egyik kert után következik a második, a második után a harmadik, azután a negye­dik. A belső kert után a veteményes, azután a gyümölcsös, azután a luczernás és igjr tovább. Mikor megettük egyszerű, de jé kisfalusi ebédünket, olykor lemegyek a kert­be, látni a napsütést. Czak úgy élünk, a

Next

/
Thumbnails
Contents