Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-02 / 48. szám

2. oldal.

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP

1910. deczember 2.

Gyula próbálkozott a pluralitással. Javaslatának sorsa ismeretes. A vége kudarc lett, de elegendő volt arra, hogy a koalíció heterogén elemeit szét kezdje bontani.

Végül felmerült a bankkérdés, a mely az önálló vámterület felé, — a mi mellett az országgyűlés állást foglalt, — az első elhatározó lépés lett volna. Ez a kérdés az erős, egységes függetlenségi párt sorait bontotta meg.

Íme látjuk, mily nehéz és kényes kérdések előtt áll a kormány. Végtelen körültekintést, tapintatosságot és államférfim képességet igénylő feladatok várnak megoldásra. A múltban egyike ezen kérdéseknek elegendő volt arra, hogy a legnépszerűbb, király és nemzet előtt szeretetben álló politikusok megbukjanak. Tisza Kálmánt a véderő vita sodorta el. Ugyanez volt Széli Kálmán sorsa. Bánffy lemondását a védközösség idézte elő. András- syt a választójog tette lehetetlenné. A mostani kormány előtt pedig mindezen veszedelmes és népszerűtlen feladatok cumulative, együttesen állanak. Meg kell hosszabbítania a közös bank szabadalmát, megalkotnia a választójogot. — Még inkább nehezíti a helyzetét az, hogy először kell a véderő- raformot megszavaztatni és csak azután jön a választójog és a kettő között nincs'Junktim. Szemben áll pedig oly ellenzék, mely legyőzetésébe bele nem nyugodott és csak az alkalomra vár, hogy erőteljes harcot indíthasson. — Ez a helyzet képe. Izgalmas parlamenti harcokra van kilátásunk. Az egész politikai világ érdeklődve várja, hogy mit hoz a jövő.

hogy szükséges egy egészséges embernek. Nem kell nekünk utána sem fekete kávé, sem ementháli sajt, legfeljebb leküldjűk a mindenest a kertbe egy pái barackért vagy körtéért, a ki felhoz a kertből csak úgy a markában, a fáról szakítva négy-öt, királyoknak való körtét. A fehér kesztyűt elengedtük neki egyszer s mindenkorra.

Hanem a mit eszünk, azt leöntjük jó vinnai borral. Ez előtt hatvan-nyolcvan esztendővel, azt hiszem kulacs állott a vinnai plébánosnál a kandaló párkányán, ma az ebédlőben a szekrénynyé átalakított kandaló mellett demijohn áll. A kulacs már nincs meg s helyette demijohn van, de a bor, az ma is ugyanaz — mint hatvan-nyolcvan évvel ez előtt: izes, zamatos és erős.

Jó, becsületes falusi nagy udvaron haladva keresztül, jutok a nagy kertbe. Az udvaron először is egy kiszolgált, elgyengült vén vizsla fogad bágyadt hizelkedéssel azután jöttömre dühösen kezd öblögetni egy pulyka, hogy majd szétreped dühében, vagy öt kis galamb meg fenn a ducz-on óvatosan betipeg a kis kapukon, mig a páva rögtön felszáll egy kerítésre, hogy jobban lássam pazar tollazatát. Csupán a ká- csák azok, melyek egyáltalában ügyet sem vetnek rám s zavartalanul locsolják kifele vizöket egy gödörből a kút közelében. Még a házi nyúl se nagyon rémüldöz s vagy három kis fehér állat az istáló tájékán még tanakodni látszik, meneküljenek-e vagy sem?

A gyümölcsösnek már csak licium-söKözegészségügyünk.

(Reformok.)

Anglia az 1831—33. évi kolera- járványtól megrettenve, erélyes kézzel fogott hozzá közegészségügyi szervezetének átalakításához és a kor színvonalán álló reformok megvalósításához. Ezen egészségügyi intézkedések eredménye közismert. Angliában Viktoria királynő uralkodása alatt az emberi élet átlagos kora 10 évvel lett hosszabb és Angliának ma mintaszerű egészségügyi intézményei, kórházai vannak.

Úgy látszik és szabadjon is remélnünk, hogy a mostani magyarországi koleraveszedelem a mai közhatóságainkban és illetékes köreinkben felébresztette annak tudatát, hogy köz- egészségügyünk terén sürgős reformokra van szükség.

Legégetőbb és leggyorsabban or- voslandó seb az orvoshiány. Különösen pedig a vidéken tapasztalt orvoshiány szüntetendő meg legelőször. Régi panasz az, hogy a mig városokban sok az orvos, addig a perifériákon igen kevés. Sokszor eltart fél, nem ritkán egy álló nap is, mig a beteghez orvost lehet előkeríteni. Kellő számú orvos nélkül pedig minden egészségügyi intézkedés illuzorius.

E téren legsürgősebb teendő a középiskolát végzett ifjúságnak az orvosi pálya felé való terelése. A jogi pálya tényleg túlzsúfolt, ellenben az orvosiióvendékek száma nem éri el azt a mértéket, a mint ezt egy 20 milliónyi nemzet orvosszükséglete kívánná. A jogi pálya feleslegét kellene az örvény a kerítése, meg egy jó árok, melyen át palló vezet a lucernásba. Ennek már kerítése sincs, szabad a kilátás s szép nagy sik tájék tárul a szem elé, melynek — ha századikszor látja is az ember — egy percre el kell merülni a nézésbe, olyan szép, olyan kedves, olyan mosolygó. Csendesség köröskörül és napsugár és illat

..........Mindjá

rt túl a községbeli házakon, hegy tetején szép várrom van, melyet szintén mindég megnéz az ember, akárhányadikszor látja. Mintha azt akarná látni az ember, hát ott fenn mit csinálnak ? Pedig ott senki se csinál semmit. Csendes a vár és néma. A kik valaha ott laktak és éltek, hol vannak már? Azoknak bizony nem ismerik a mostaniak már emlékezetét sem, legfeljebb annyit tudnak, hogy a vár hajdan a Drugetheké volt.

„Elpusztuló kert ott a vár alatt,

Elpusztuló vár ott a kert felett. . . .

Rajtok borong, homályos-szomorún

Az őszi köd és az emlékezet.“ (Petőfi.)

A múltkor aztán egy reggelen léptem ki a szép szabad természetbe, hogy végigjárassam szememet a zöld tájékon s Ízleljem újra azt az éltető szabad levegőt, mely annyira külömbözik a bezárt szobai levegőtől.

Bárha a fák és bokrok kopaszok is már, azért a tájék zöld most is : a szine kinn a világnak kékes és zöldes 8 hiába barnállik egy-egy hegyoldal szén-fekete erdőivel, tarkitva a fák sárgás-barna „lombjaival,“ diadalmaskodik a pázsit és gyep s az összbenyomás mégis az, hogy egészében zöld ez a föld.

vosi, illetve közegészségügyi pályára vonzani. Az államnak meg kell ragadnia minden eszközt, a mely célra vázét. Ösztöndíjakat, tandíj, viesgadij, vizsgamódozati kedvezményeket biztosítson az egyetem az orvosi pályára készülőknek.

A körorvosi hiányt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy akárhány helyen 5-öd éves orvosnövendékekkel töltik be a körorvosi állomást, mert diplomás pályázó egyáltalán nem akad Ezen legcélszerűbben úgy lehetne segíteni, hogy a törvényhatóságok, városok, orvosi körök ösztöndíjakat adományoznának, megyebeli, városbeli szegény fiukat közköltségen kiképez- tetnének, kiknek ezzel szemben az lenne a kötelességük, hogy diplomájuk elnyerése után bizonyos ideig az Illető törvényhatóságot, várost, orvosi kört tartoznának szolgálni, a mint ezt látjuk a katonaorvosi ösztöndijaknál.

Az orvosi oktatás decentralizációja szintén módot nyújtana az orvosi létszám szaporítására. — Ma csak két egyetemünk van, a hol orvosokat kiképeznek: Budapesten és Kolozsvárott. Világos, hogy bizonyos foka a jómódnak szükséges, hogy vidéki fiú ezen egyetemeket látogathassa. Nagyon helyes reformnak látszik az is, hogy csak az első két esztendőt töltsön az orvosnövendék a két főegyetemen, ellenben a klinikai tárgyakat nagyobb vidéki kórházakban is adják elő, a mivel eléretnék az, hogy az illető kórház környékbeli fiatalságának jelentékenyen megkönnyittetik a pálya elvégzése, mivel csak két évet kell Budapesten vagy Kolozsvárott töltenie, a

Kedves, borongós novemberi reggel volt, úgy kicsivel nyolcz óra után. Napsugár nem volt s hűvös szél is fújt, s azt mondani még sem lehetett, hogy barátságtalan az idő, mert ha néha borulat van, ez is természetes, s a természet soha sem rut, mindig szép.

E komoly novemberi reggelen is oly sok mindent lehetett látni a szabad természet világában, a mi bájos, festői és kedves!

Jó távol tőlem olyan szépen húzódtak végig sorban egymás mellett egy lejtős halom oldalában azok a zöld, sárga, barna és fekete csikók, a szerint amint egyik helyen szántás van, a másik helyen már ki is van kelve a vetés.

Mikor egy tócsához értem, a bokor mellől ijjedt vijjogással röppent fel egy sármány egész közelemből s rémült szárnycsapkodással menekült a sárga tollú nagy madár. Talán szunnyadt szegény a száraz bokor ágai közt s én álmában leptem meg halk lépéseimmel a puha gyepen. Fejem felett pedig időnkint néhány élelmet kereső varjú száll el lármás károgással, sőt láttam egy derék sast is haladni az erdő fele.

Egy lapályon előttem tehén-csorda legelészik. Lassankint egyre-egyre nagyobbá válik a terület, a melyen a logelésző nyáj művészi, utánozhatatlan szétszórtságban és összevisszaságban el van oszolva. A területet alig győzi végigjárni két derék bika, melyek át-átballagnak a békés állatok cső portjai között. Egy-kettőnek a tehenek kö-