Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-11 / 45. szám

45. szám. II. évf. Megjelenik minden pénteken Fehérgyarmat, 1910. novemb. 11 9 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. j Egyes szám ára 20 fii. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosé Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Az uj polgári perrendtartás. Már második hete, hogy a képvi­selőház igazságügyi bizottsága tárgyalja az aj polgári perrendtartás javaslatát. Minden tárgyalásról megjelennek a hi­vatalosan kiadott tudósítások, a me­lyek azután belekerülnek a lapokba és elvesznek a betűk tömkelegébe. Az újságolvasó nagy közönség talán <1 sem olvassa ezeket, mert nem érdekes, nem szenzátiós és mert úgy találja, hogy szakdolog, csak a jogászokat ér­dekli. Pedig nagy tévedés. Mindenkit érdekel ennek a javaslatnak a sorsa; minden embert, mert hiszen minden ember érdeke az, hogy az ő dolgát igazságosan, gyorsan és olcsón intéz­zék el, már pedig ezeken az elveken nyugszik az uj perrendtartás. Igazságos, olcsó, gyors és egy­séges eljárást akar megvalósítani a javaslat. Igazságot, a melyben nem a forma nyomja agyon az igazságot; gyorsat, a melybe ne kerüljön az el­járás a formák bilincsei közzé; ol­csót, a mely lehetővé tegye minden ember számára a saját vagy vélt igaza MIÉRT ÖLTEM MEfi. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) . . . Nem azért öltem meg, mintha féltettem volna. A vizsgálóbíró tanúságot te­het, hogy soha egyetlen egyszer se hoza­kodtam elő, ezzel az utszéli mentségével a megcsalt férjeknek. Az ügyvédemre bíztam a szónoklást, s a mikor az esküdtszék felmen­tő Ítéletét olvastam csöppet sem nyugtalaní­tott lelkiismeretem. Valjuk meg őszintén: ezudar teremtés volt az én feleségem. Soha bánatnál egyebet nem szerzett azoknak, a kik szerették és az igazság az, hogy az én cselekedetemhez semmi köze a féltékenységnek, a fegyvere­met nem irányította semmiféle magahittség. Házasságunk elején féltettem egy kicsit. Férjí magahittségem pedig. ... Eh! nem is érdemes róla beszélni, hisz annyira megaláz­kodtam oldala mellett. Hogy miért öltem hát meg? .... Azok, akik hosszasan éltek ilyen terem­tés oldala mellett, azok nyomban megérte­nek. Szelid, jóindulatú ember vagyok én. Utálom az erőszakosságot, mint ahogy a porczelán-gyüjtő irtózik a törött cserép-csör- renésétől. Kerülöm a pörlekedést, durva szó­ra, szinte udvariasan felelek, a világért naeg nem ütnék valakit. keresését és egységest, a mely ne tör­delje szét az igazság keresésnek a módját fórumok és hatóságok, ügyek és eljárások között, hanem egyöntetű­en szabályozva a peres ügy és általá­ban a peres ügyek vitelét. A kinek valaha dolga volt a tör­vénynyel, csak az tudja, hogy hány helyen való keresgélés, hány helyre való lótás futás, mennyi hosszadal­masság és sokszor minő csigalassú­ságba került egy látszólag is tiszta, világos ügynek a befejezése. Mennyi külömböző eljárás volt, hány féle bí­róság, minő külömböző jogorvoslat, úgy hogy kifogyott a lélegzet is azok­ból, kik igazságukat a törvény előtt keresték. És vájjon mi volt mindennek oka ? A rendszer. A rendszer, a mely a gzakorlati életnek már meg nem fe­lelő alaki szabályoköt fenntartott vagy össze módosította a törvény rendeket, joggyakorlat és bírósági felfogás alap­ján kialakult szokásjog szerint, min­denkor csak több és több dolgot ad­va a bírónak, hosszabbá, laposabbá téve az eljárást. Mennyi idő és pénz- fecsérlést eredményezett ez. Elvonta a birót tulajdonképeni hivatása teljesité­■wwrTinim ili i «■■niniiii in iirfre i ———ég­Hogy poltron volnék?! Szó sincs róla, Helyt az én szivem. Sokat utaztam. Kis ázsiában a motoros ko­csin nem egyszer forgott veszedelemben a nyakam, — mondhatom, nem borzongtam. Ami pedig az ütést illeti, nem attól félek, hogy engem ütnek meg, de éppen ütni utá­lok. Ilyen békés lévén a természetem, fele­ségem persze azt sütötte ki, hogy gyáva va­gyok. Hasztalan magyarázgattam neki ka­rakteremet : nem tágított. Ha olajba főzöm, ott is csak azt ismételte volna : te gyáva. Ami azt illeti nem sokat törődöm a mások véleményével, de hogy a saját fele­ségem igy vélekedjék rólam, az bosszantott. Házasságunk elején legalább is bosszantott s később amikor már lemondtam az önbe­csülésről még jobban izgatott. Az együttélés csak annál inkább elmérgesiti az ijesmit. Külömben is nincs az a kínai hóhér, aki csekély eszközökkei irgalmatlanabbul tudná kínozni az embert, mint a gonosz feleség. Az én feleségembe a női faj minden gyar­lósága együtt volt: kicsinyes, duzzadó, in- gerkedő, — s micsoda művészettel értett a megalázó czélozgatásokhoz! Egész szótára volt az olyan kétértelmű kifejezésekből a mitől az emberben lobot vet a vér s képes veit, hogy e tekintetben ide­genek előtt is jól megértése velem mivel a- kar gyötörni. sétől, íulon-tul megterhelvén munkával, hitvány fizetés és még hitványabb e- lőléptetési lehetőségek elkedvenltették, elfonnyasztották minden erejét, tudá­sát és képességét, Ez a rendszer ered­ményezte azt, hogy a bírói létszám szaporítás szüksége merült fel mind­untalan és ennek a rendszernek volt átkos következménye, hogy a bírónak az anyagi és erkölcsi függetlenségüket megszerezni nem tudták. És az a jelszó, a mely az „egy­szerűsítést“ irta fel a zászlójára, a mely egyszerűsítési törekvés irányítja úgy az újabban kiadott rendeleteket, mint az igazságügyminiszter által az egyes ügyvédi kamaráknak megküldött terve­zetet, mint előkészített talaj fogadja már az polgári perrendtartást, a mely­ben a hatáskör ki van terjesztve, a szóbeliség a eljárás minden fokán keresztül van Írva, a felebbezés pedig korlátozva. Kit ne érdekelne tehát a bizott­ság tárgyalása. Vagy kellene, hogy érdekeljen, hiszen ott készül el az az erjesztő kovász, a melynek jóságától, erejétől függ, vájjon milyen kenyeret adjanák az igazságra, a gyors, olcsó Állandóan vérzett rajtam valami nyílt seb, mint az öszvéren, a melyet a suny iarab mindig ugyanazon helyt szurkál. Váljunk el! — egyébb menekvés nincs ! Igen, de bár bizonyossan tudtam, hogy a jó lélek nem egyszer megcsalt, nem volt a ke- zemközt semmi bizonyíték a válópör megin­dítására. Hogy pedig közös megeggyezéssel békességben menekülhessek tőle, arról szó sem lehetett. Sőt ellenkezőleg. Ragaszkodott a feleség összes szent jogaihoz s gyötörni akart, a mig szuszogok. így voltunk. A múlt júniusban nyaralásra készü­lődtünk. Becsomagolván könyveimet, fegyvere­imet szedtem össze. Az asszony ezzel is csak gúnyolni a- kart, — maga figyelmeztetett minden kis rozsdafoltra. Egyik revolveremet elvittem ki­tisztítani. A puskmüves belé rakta a hat golyót én pedig zsebre dugva a pisztolyt, ballagtam haza. Ha jól emlékszem megmondtam, hogy hat órára otthon leszek. Miért, miért sem, elég az hozzá, hat óra helyett öt órára ér­keztem haza. A többi, talán csak a gondatlan szo­balány hanyagságán múlott. ... Az előszo­ba ajtaja nyitva volt. Amint belépek a szalonba, ott látom Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents