Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-11 / 45. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1910. novomber 11. eljárásra éhes nagy közönségnek. Mert erre törekszenek. Évtizedekre menő tapasztalat alapján, nagy tudással és következetes kitartással olyan szakférfiak, mint Erdélyi Sándor, Plósz Sándor volt miniszterek és Székely Sándor jelenlegi miniszter. Meg is csinálják emberül, ahhoz szó sem férhet; nemcsak Ígéret, hanem valóság is lesz bizonyára, hogy az uj polgári perrendtartás a jövő év vége felé életbe lesz léptetve. Ez még azonban nem minden. Nem. Mert szoros összefüggés, valóságos junctim van az uj perrendtartás sikere és a bírósági rendszer, nemkülönben a bírói státus egységes rendezése között. Mert a jó bírótól függ első sorban az alapos és gyors igazságszolgáltatás. A jó biró fogalma pedig egy számtalan szükségestől megalkotott valami. Nemcsak arravalóság függetlenség, tudás, szív és lélek kell ehhez, hanem anyagiak által is annyira a mennyire biztosított jelen és az előrehaladás biztos garanciával megalapozott jövő. És ha ezt, ezt felsmeri az igazságügyi bizottság, felismeri végre az ország népességét képviselő parlament és felismervén megalkotja a bírák szervezeti törvényét; úgy nem kétséges, hogy korszakalkotó lesz a mit hisszük mindannyian, az uj '* polgári perrendtartás. A jótékonyság nemtői. Alig hogy a meleg napsugár elbújt az ősz szürke köntöse mögé, alig hogy begyújtották a kandalók tüzét, már egymásután érkeznek levelek, levelezőlapok, melyek a tisztelt választmányi s egyébb tagokat felkérik, hogy ogy ifjúrnak az ölébe. Csókolództak. Hidjék el: gyönyörködtem bennük. . . . Most már rendben leszünk ! Most aztán bele egyezik, hogy elváljunk! Áltam az ajtóban s képes lettem volna kezet szorítani azzal a derék emberrel! Nem vettek azonnal észre, tovább kóstolgatták egymást. Az asszony pillantott meg. Fölugrott s halkan sikoltott, aztán o- lyan pokoli gyűlölettel nézett a szemem közé, hogy én borzongtam össze. ... Az ember — pedig hercules volt, — elsápadt, hápogott valamit, reszketett. Fölöslege mondanom, hogy magam sem voltam diskuráló kedvben. Jó két perczig szótlanul mustráltuk egymást. — Uram, — szólt végre az a derék ember, — rendelkezésére állok. Nem tudom mi az oka, de ez a kijelentés roppant mulatságosan hangzott. — Hát ha ledurrantanám az urat? — kérdeztem én. az üléseken, melyeket a különböző jótékony egyesületek tekintettel a tekintendőkre tartanak s melyen való megjelenés minden társaságbeli embernek, de kiváltképen asszonynak első és legfontosabb kötelessége. A jótékony nőegyesületek! Ugyan ismerünk valamely, még legkisebb várost is, melynek egy két jótékony nőegyesülete legalább ne volna? El tudunk képzelni olyan társadalmat, olyan intelligentiát, mely eltudna lenni elnöknők, alelnöknők és választmányi tagok nélkül? Ugyan hol jönnének össze az egész hét valamennyi plegy- kájának megbeszélésére, ha nem a választmányi ülésen? Hol szapulnának le élőt és holtat egyaránt, ha nem az üléseken, melyekre mindenkinek el kell járnia, ha csak annak kitenni önönmagát nem akarja, hogy ő legyen épen az, akit a legjobban szapulnak. Megkezdődik tehát a munka. A munka, mely áldást igér, a munka, mely sok szenvedő szerencsétlen köny- nyüt van hivatva felszántani, A munka mely ruhát, élelmet, fűtőanyagot ad a rászorulóknak s megmenti őket a tél fagya, nyomora ellen. Szép, nagyon szép hivatást teljesítenek ezek a jótékony- sági egyesületek. Csak! S ez a csak leszállítja értéküket a kellő fokra. Ezekben a jótékonyegyesületekben sokkal több szerepet játszik a szereplési visz- keteg, az akarnokság, a kitűnni vágyás s minden más olyan, melynek a jótékonysággal semmi összefüggése sincsen, mint maga a jótékony cselekedetek, melyek nagyon de nagyon szerény keketekben mozognak. Az bizonyos, ha azokat a rendkívüli kiadásokat, melyeket egy egy bazár, jótékonyczélu tánczmulatság, tombola czéljaira forAz asszony — erre elmosolyodott . . . Oh, az a kicsinylő mosoly, a mit én olyan régen, olyan jól ismertem már. És a szeme 1 Mintha beszélt volna a szeme. Te!? . . . Hogy te ledurrantanál valakit!? .. . Szegény kis barátocskám, mit hep- cziáskodol! ? . . . Minden gyötrelmem, amit tiz év alatt szenvedtem mellette, mindaz egyszerre eszembe jutott. Mintha torkon ragadott volna valaki, — előrántottam a revolvert négyszer egymásután rálőttem az asszonyra, kétszer pedig arra a gavallérra. Az asszony meghalt. Még volt annyi ereje, hogy vagy kétszer kinyögte: — Gyáva. . . . Gyáva. . . . Így öltem meg. Eszem ágában sem volt, hogy megöljem, nem is céloztam. Lelkemre mondom nem is czéloztair.. ditanának, azokat a jótékonyczélnak adományoznák, akkor sokkal, de sokkal több eredménynyel működhetnének azok a jótékony nőegyesületek, melyeknek tiszteletre méltó szándékait egy perezre se óhajtjuk kétségbevonni. De tudja a jó Isten, valahányszor a nőegyesületek üléseiről hallok, n«m tudom azt az impressiómat leküzdeni, hogy az azokon válogatott elegenczi- ával megjelenő hölgyeknek a legkisebb gondjukat képezi maga a jótékonyság gyakorlása, mint inkább a nagyobb feltűnés, egymásnak divat dolgában minél nagyobb lefűzése s külö-nősen a helyi események megbeszélésének érdeke vonza őket együvé. Lehet, hogy tévedek, nincs kizárva, hogy vannak a jótékonyságnak olyan nemes nemtői is, kik nem azért mennek az ülésekre, hogy ott egymást az irigységgel pu- kasszák, kik nem kiváncsiak, hogy X. vagy Y.-nének ki udvarol, s hogy Z. mikor kapott legutoljára, a szó szoros értelmében hajba az urával, akinek tényleg szívén fekszik a szegény nyomorgók ügye, ki velük érez a fájdalmat szenvedőkkel, ki együtt fázik a didergőkkel s éhezik a nyomorgókkal, de bizony-bizony mondom, hogy ezek azok a fehér hollók, melyeket mint nagy ritkaságokat a múzeumokban mutogatnak. S ha e czikkünk keretében talán kissé szigorúbb hangon beszéltünk azokról, kikkel különben a társaságban szivesen elcsevegünk s sok szépet is szeretünk mondani, akkor ezt ne vegyék személyeskedésnek, vagy talán valamely sértett önérzet kifakadásá- nak, mert férfias szavamra mondom, hogy sem a feleségemet, sem semmi közeli rokonomat nem mellőzték a nőegylet tagjai s ép úgy elfoglalják, úgy a saját, mint a közmegelégedésre az őket megillető egyesületi helyüket, mint azok, akik társnőik az üléseken s e- gyebeken, csak épen a szomorú, bo- rongós őszi hangulat az, mely kissé vastagabban nyomta meg irószerszá- momat akkor, mikor előttem fekszik az a kecses kis meghívó, mely arról értesít, hngy a nőegyesület választmánya ülést tart, melyen a folyó ügyeket fogják tárgyalni. Nem kívánom, hogy e jótékony egyesületek a téli időre befagyjanak, az sem óhajtásom, hogy a megneheztelt jótékonyság nemtői otthagyva igazi hivatásukat lemondjanak a legszebb cselekedetről, mit az ember a földön elvégezhet s ne gyakorolják a jótékonyságot, mind az ő kíséretével egyetemben. Oh nem ! Távol a szándék tőlem,, Ha valamelyes czélt szolgálni óhajtotjj|:: hanem használjon azonnal áfWfffffftffftt I M|& & bm f' tr&.f: &&&$. amely 10 perez alatt a legmakacsabb mlgralnt és lej- ” 1 0A Kapható min- étíj den gyógy- g jJF Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. : 3 dobozzal ingyen postai szállítás. n* ,á) ‘ ’*• Bereívás-pastillát, ü hataftm használtan azonnal :: I 7 fájást elmulasztja — Á *-o Orvosok által ajánlva ** szertárban — Késziti:
