Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-07 / 40. szám
48-as függetlenségi s pártonkiviili politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. II Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. Egyes szám ára 20 fii. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat eimére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Október 6. — Irta M. Nagy Endre. — Igazi, nagy emlékünnepeket, olyanokat, melyeken sok százak és ezrek lelke lángol fel és kész nagy elhatározásokra, csak nagy örömök vagy szomorúságok emlékére tudnak az emberek ülni. A magyar nemzetnek csak gyászünnepei vannak. Örömünnepei nincsenek. De talán minden gyász-ünnepei közül is óriásként emelkedik ki sötétségével és szomorúságával az 1849. október 6-iki gyásznap, melyen a győztes hatalom vadállatiasan durva és minden emberi érzést és indulatot levetkőzött kegyetlenséggel végezte ki a magyar nemzet jeleseit, azokat a nagy férfiakat, akik minden erejükkel, minden tehetségükkel sikraszálltak a magyar nemzet igaz, drága és szent jogaiért. Az önhitt, szolgalelkü lakájsereg bitófát állított nemzetünk nagy férfiai- nak a saját országunk földjén. Mint hitvány gonosztevőket, mint aljas, megromlott erkölcsi gyilkosokat végeztette ki az elbizakodott hatalmi önkény A VÉGRENDELET. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) York Edgár hadnagy fájdalmas sóhajtással tette Íróasztalára a végzetes sürgönyt, mellyel értesítették, hogy atyja nővére, miss York Amália elköltözött az élők sorából. Ms. York halála váratlanul érte a fiatal tisztet, ki éppen Londonba akart utazni. Utazásának célja igen fontos volt. York hadnagy ugyanis a nyár folyamán hosszabb ideig tartózkodott Skóciában, egy igen kedves barátjának falusi birtokán. A zöld erdők, a ragyogóan tiszta égboltozat s az enyhe skóciai szellő az ő titokzatos suhogásával, megkedveltették Yorkkal e zordon regényes tájat, de az ő kissé érzelgős sxive csak akkor kezdett rajongd vonzalommal viseltetni Skócia természeti szépségei iránt, amikor bolyongásai közepette megismerkedett miss Fölkér Annyval. A bájos szőke leány, kit e környéken stonnerhoései rózsának neveztek, egy ezredes árvája volt, ki a szudáni hadjáratban Vadi- halfánál elesett. Nyolcz hétig tartózkodott York hadnagy Skóciában és ez idő alatt oly szenvedélyes szerelemre gyűlt a szép leány iránt, hogy egy napon minden különösebb bevezetés nélkül lábai élé borult. nemzeti jogainkért küzdő testvéreinket. Becstelen, hitvány halállal kellett halmok azért, amiért millió meg millió magyar testvéreinknek meg akarták menteni legszentebb jogait, egyéni és nemzeti szabadságát. Amikor a császári önkény nagyfokú elbizakodottságában visszaszivta a nemzetnek ősi jogainál fogva járó és szentesített 48-as alkotmányos törvényeit, megsemmisítéssel fenyegetve ezáltal a magyarnemzetnek önállóságát, nyelvét, egyéni és mindennemű emberi jogait, ezek a férfiak voltak azok, akik életre-halálra sikra szálltak mindezen jogok visszaszerzéséért. A harc vége szomorú lett, a folytatása gyászos. Az aradi katonai várépitmények udvarán ma is három egyemeletes, kop- padozó falu sárga épület áll. Ezek közül az egyik, a délre néző, jelenleg katonai kórház és templom, kettős toronnyal és napórával. A másik, egymással szembe néző'lkettőnek egyike pedig az a nevezetes és előttünk ö- rökké gyűlöletes ház, melynek első emeletén tizenhárom jeles, a magyar nemzet igaz jogaiért harcoló szabad— Anny, meghalok önért — mondta és szeme oly fájdalomtelt tekintettel tapadt a leányra, hogy ms. Anny könnyekre fakadt. E naptól kezdve York hadnagy a legboldogabb ember lett a földön. Midőn aztán be kellett vonulnia ezredéhez, távozása előtt eljegyezte kedvesét. A házasság megkötéséhez azonban meg kellett nyerniük ms. York Amália beleegyezését, mert a fiatal tisztnek díszes egyenruháján kívül semmi, egyebe nem volt. York hadnagynak e körülmény nem sok gondot okozott, mert biztosra vette a dúsgazdag matróna beleegyezését, hiszen ez úgy szerette őt, mintha a saját gyermeke lett volna. Skóciából visszatérve rögtön felkereste nagynénjét, hogy elhatározását közölhesse vele. Nagy volt azonban meglepetése, amikor a háznagy arról értesítette, hogy ms. York nehány nap előtt orvosi tanácsra szintén Skóciába utazott. Hetek múltak el anélkül, hogy York hadnagy érintkezésbe léphetett volna nagy- nénjével. Annál nagyobb volt meglepetése, midőn egy napon asztalán egy terjedelmes levelet talált, melynek boritékán megismerte nénje Írását. A levél tartalma valóságos villámcsapásként hatott a hadnagyra. Tartalma ez volt: Kedves Edgár! Régi kívánságom volt, hogy téged előbb- utóbb mint házas embert üdvözölhesselek. E sághős volt fogságban, erős katonai őrizet alatt. És ez a ház még ma is áll! Még ma sem seperte el a nemzet haragjának vihara! Ettől a vártól nem messze, Aradról keletre, tizenhárom bitófát állított az „Isten nevében harcoló“ s magát műveltnek és humánusnak tartó osztrák császári győztes sereg. Tizenhárom bitófát, tizenhárom jeles magyar szabadsághősnek, magyar földön! 1849. október 6-án, korán reggel, amidőn ki volt tűzve ennek az egész müveit világ méltó utálatát és megvetését előidéző gyáva és utálatos orgyilkosságnak a végrehajtása, a szekérrel s lóval kényszerszolgálatra berendelt svábpolgárokat sorba állította a vár udvarán a dicső osztrák parancsnok és amelyiknek legrosszabb lova, legrosszabb szekere volt, csúfságból azt szólította elő s Damjanichnak törött lábbal, betegen, arra kellett felmászni s azon kellett kidöcögni a vesztőhelyre. Íme ez a tény. Íme, a leghüebb képe az osztrák jellemvonásnak! Legyőzött, törött lábú, idős beteg embert forró kívánságom azonban ezideig teljesítetlen maradt. A sors véletlenje, úgy látszik, engem szemelt ki arra, hogy neked megmutassam az utat, mely a boldogsághoz vezet. Skóciai utamban egy közeli rokonunkat, egy elhagyott szegény leányt fedeztem fel. Rövid ismeretségünk alatt annyira szivemhez nőtt, hogy nem tudtam többé nélkülözni. Elhatároztam tehát, hogy adoptálni fogom. A kedves gyermek fölvette nevemet és ezután házamnál oly jogokat fog élvezni, mintha tulajdon leányom volna. Azt akarom, hogy e napokban meglátogass, mert megvagyok győződve, hogy mihelyt ms. Yorkot meglátod a legforróbb óhajom teljesülni fog. York hadnagy e fevé! elolvasása után megsemmisülve rogyott egy székre. Aztán utazni akart rögtön. Meg akarta mondani nagynéniének, hogy az ő szive már választott és hogy nincs az a földi hatalom, mely őt Fölkér Annyiéi elválaszthatná, de a szolgálat, e-z a kíméletet nem ismerő nyűg máskép határozott. York hadnagynak részt kellett vennie a helyőrség tisztikarának héthónapos tereplovaglásán és mire állomáshelyére visszatért, asztalán találta már a végzetes sürgönyt, melyet öt nap előtt adtak fel Londonban. Egy másik irat is feküdt az asztalon, mely értesítette a temetés napjáról. Erről is lekésett és ez fájt York hadnagynak a legjobban. Még utolsó útjára sem kisérhette azt, ki neki az életben annyi jót tett, aki őt annyira szerette.
