Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-04 / 5. szám
II. évfolyam. Fehérgyarmat 1910. február 4. 5. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ................................. 8 korona Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Megjelenik hetenkint pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az Fél évre . . . . ... 4 „ ©r. Magyairádlfl l®ir®§§ előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Negyed évre .... 2 „ Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Milyen pályára nnenjenek a nők. A nő kévés kivétellel, inkább a családban szeretné keresni tevékenységének körét s csak akkor lép a kenyérkereső-pályára, ha a hivatottság vagy a szükség és kényszerűség kergeti rá. De akkor is végcélként mindig a férjliezme- nés eshetősége lebeg lelki szeme előtt. Tapasztalhatták sokszor, hogy milyen gyönyörűséggel s készséges örömmel vetik sutba a leányok a legszebb oklevelet is, ha egy szeretett férfival léphetnek házasságra. Ezért aztán nem is készülnek kellő komolysággal és elszántsággal a kenyórkereső-pályára. Mindegyiknek ott lappang titokban a lelke mélyén az a gondolat: — Minek törjem, marjam magamat annyira, amikor előbb-utóbb úgyis férjhez megyek. A kenyérkeresettel való foglalkozást a legtöbb nő csak átmeneti foglalkozásnak tekinti s nem is készül rá kellő alapossággal. Sajnálják azt az időt, fáradságot és költséget, amelybe az alapos kiképzés kerül. Az olyan pályát például, amelyre 4—5 évig kell készülni, hacsak lehet elkerülik. Azokat a pályákat szeretik a legjobban, amelyre rövid időn belül elkészülhetnek, Elvégzik a polgári vagy felsőbb leányiskola 4 osztályát, a legjobb esetben a kereskedelmi iskola egyéves folyamát, vagy végig hallgatnak 1—4 rö- vidleheletü kurzust és ezzel be is fejezik kiképzésüket. Csak természetes, hogy ilyen kevés készültséggel nem boldogulhatnak kellőképpen a kenyérkereső-pályán, hanem vagy leszorulnak róla e- gészen, vagy pedig csak az alan- tosabb munLakör* töltbotik be rajta. Kiváló szakemberektől hallottam, hogy Magyarországon majdnem ötven százalékkal nagyobb a kereslet a kellően kiképzett női munkás iránt, mint a kinálat. Elsőrangú cégek kijelentették, hogy kénytelenek külföldi portékát vásárolni és idegen munkaerővel dolgoztatni, mert idehaza hiányzik az alaposan képzett női munkás. Alaposan tudás nélkül nem lehet semmiféle pályán boldogulni. Ne sajnálják tehát a nők a teljes kiképzésre szükséges időt még akkor sem, ha azzal a biztos tudattal lépnek a kenyérkereső-pályára, hogy előbb-utóbb férjhez mennek. Gondoljuk meg, hogy az alapos készültségnek az életben bármikor hasznát vehetik, mert hirtelen sorscsapások ellen nem véd meg a legboldogabb házasság, a legnagyobb vagyon sem. A szerető godos férj megbetegedhetik vagy meghalhat, a vagyon pedig elpusztulhat. Milyen áldás, ha ilyen kétségbeesett és válságos puuauáumu “ a saját erőnkre és tudásunkra támaszkodva nézhetünk farkasszemet a sorssal s azokról is gondoskodhatunk, akik ránk vannak u- talva. A tudás és készültség nem ártott meg senkinek, ellenben a AZ ÚTONÁLLÓ. Detektivtörténet irta: LISERON. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) Miss Betsy Unterwood elégedetten dörzsölte kezét s lenvirágszinü szeme vidáman belemosolygott a napsugaras nyári reggelbe, mely a kaliforniai vanárnap ünnepi csendjében ráfeküdt a csinos lakóház elökertjére. Hosszas, makacs küzdelem után ma reggel végre sikerült kicsikarnia atyjától annak engedélyét, bogy három-négy heti tartózkodásra Julia nénjéhez utazhatik Rock-Creekbe. Miss Betsy ugyanis úgy találta, hogy Piperville siralmasan ridek és unalmas fészek egy fiatal leánynak, a ki arra hivatott, hogy jókedvével és mosolyával derűt támasszon maga körül. Miss Betsy úgy került Pipervillébe, hogy a Californiai Bank igazgatói minőségben pipervillei fiókjának élére küldte ki mr. Harry Underwoodot, a bank egyik főrészvényesét és miss Betsy atyját, kinek nehány milliócskája hevert a bank trezorjaiban. Azok közül, a férfiak közül, kik megfordultak Betsyék házában, mr. William Stewens, a város fiatal sherifje volt az egyedüli, a ki fiirt és udvarlás szempontjából szóba jöhetett, de azt meg elhóditotta tőle az az utálatos miss Kitty Hunter, az ő nevelőnője, a szemtelen ! Igaz, hogy ennek maga volt az oka, mert mikor a fiatelember egy Ízben szerelmet akart neki vallani, gúnyosan kinevette. Másnap nagy izgalmat keltő eset történt a hegyek között, nehány mértíöldnyire Pipervillétől. A városkának ugyanis csak San Franciskó felé volt vasútja. Rock Creek felé, mely mintegy hat-hét órai ut a hegyeken át, postakocsik közvetítik a személyforgalmat. Egy ilyen postakocsit, alig egy órányira Pipervillétől, vakmerő módon, de elegánsan kiraboltak. Az egyetlen rabló, egy lovas gentleman, kifogástalan szürke nyári ruhában, széles kalapban, arcán fekete selyem álarccal, kezében revolverrel megállította a postakocsit s a moccanni sem merő utasoktól udvarias felszólítás után elszedte készpénzüket és értéktárgyukat. Mire a tizennyolc főnyi utitársaság felocsúdott meglepetéséből, az utonállónak nyomaveszett. William Stewens, Pipeüville fiatal sherifje megígérte az utálatos miss Kittynek, hogy kézrekeriti a rablót. Ám minden fáiad- sága kárbaveszett, őszinte kárörömére miss Betsynek. Miközben a kékszemü Betsy regényes álmokat szőtt a daliás és bátor utonállóról és fiatal lelkén egyre jobban erőt vett az a regényes óhaj, bárha őt rabolná ki az országút hőse s kerítené kezébe ez alkalommal féltve óvott naplóját, melyben rajongó szavak estek a daliás rablóról, egyszerre csak meg érkezett Julia nagynénje levele, mely RockCreekbe hívta miss Betsyt Csakhogy Betsy apja tartott attól az esthetőségtől, hogy a bátor útonálló támadása leányát is veszélyeztethetné az utón és makacsul ellenezte az utazást. Ma reggel azonban, talán gyengédségből, de lehet as is, hogy szórakozozottságból, mert a sherif ép nehány perccel elöbo hozta a kellemetlen hirt, hogy a California Bank főpóuztárosa, Dawy Brown, a bank két milliónyi értékpapírjával megszökött San Franciskóból — beleegyezett a rock-creeki útba, a mit miss Betsy két csattanó csókkal hálált meg az öregnek. Másnap reggel mégis szepegett kissé, mikor atyjától elbúcsúzva, kezében remek, üde rózsacsokorral és drágamü retiküljével, melyben ott volt a nevezetes napló is, a merev, zöldfátyolos miss Dorothy nevelönfi kíséretében beszállt a hatalmas postakocsiba, melynek utasai siettek helyet szorítani a szép leánynak és kísérőjének.
