Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-15 / 28. szám
28. szám. II. évf. Megjelenik minden pénteken Fehérgyarmat, 1910. julius 15. 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hel'-ap. ELŐFIZETÉS! ARAK : Egész évre . 8 korona Fél évre • • 4 „ Negyed évre • • 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. ______ Lapvezér: Luby Géza országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. noBBanai A termés. A politikánál most sokkal érdekesebb dolog tartja magát felszínen: az aratás és annak eredménye. Az i- dei örvendetes kilátások majdnem minden vonalon megvalósultak és most már beszámolhatunk az aratás eredményéről. Az ország nagyrészében aratnak, sőt e hét végén már tekintélyes meny- nyiségü gabona lesz betakarítva, készen arra, hogy értékesíttessék. Isten áldása szállott ez évben Magyarországra, a búza hozamát a legutolsó hivatalos becslés 54.63 millió métermázsára taksálja, ez 23.79 millió métermázsával több az 19Ü9-ik évi tényleges e- redménynél, rozsból is 4.46 millió mé- termázsával kapunk többet, mint tavaly, Minden más mezőgazdasági termény dús hozamot igér, nevezetesen a tengeri, a burgonya, a hüvelyesek, kerti vetemények, kender és len, dohány, cukorrépa, takarmánynemüek stb. A szőlővel még nem vagyunk tisztában, több nevezetes rajonban a szőlőt a jégverés tönkre tette, más helyeken azonban jó szüretet várnak, téli gyűaz asszony. Irta: Schönwald Miklós. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) Boda Ádám csinos derék fiú volt, megfeszült termetén a zsinóros ruha, élettől viruló piros arcza nem egy kis leány szivének húrjait hozta pezsgésbe; göndör, éjsötét fürtéi, pörge kis bajusza, teljesen kiegészítették a magyar faj szépségét. A vármegyében irigyelt ifjúként szerepelt, — hogyne, hiszen gazdag gyerek volt s szívesen nyitottak neki ajtót minden leányos háznál. Az apja egész életének zsu- gorogva összegyűjtött filléreit számlálatlanul dobálta, ha fia kiképzéséről volt szó; s mikor elhagyta az árnyékvilágot, — rengeteg pénzösszeget testált az ő egyetlen gyermekére, hogy annak gondnélküli életet biztosítson. Ádám fel is tudta használni a hátrahagyott ezreseket. Yigan élt! Százasokkal húzta be a czigány vonóját, pezsgőben mosta meg a kezeit, ha az összezúzott üvegdarabok nyomot hagytak rajta, duhaján kiáltott fel sokszor: „Ejhaj sohse halunk meg!" . . . s csendesen mosolygott, ha legjobb barátja Tolnai Ede figyelmeztette, hogy csendesebben. — Aki mellesleg mondva úgy maradt reá a rétfalvi uraságoktól, mint „fundus instructus," mert ott volt gazdatiszt. mölcsbő! is jó középtermésre számíthatunk. Magyarország tehát mezőgazdasági szempontból ez évben szegény országból gazdag országgá vált és ismét belépünk az exportáló országok sorába, holott tavaly jelentékeny importra szorultunk. A gazdasági helyzet ekként való megváltozása kereskedelmi forgalomban is jelentékeny változásokat idéz elő melyeknek miként való kialakulásával már most foglalkoznunk kell. Első sorban a gabona és liszt üzlet fellendülésének nézünk eléje. I- gaz, hogy az európai gabona-exportáló államok valamennyije többé kevésbbé aratásnak örvend, de az ezek közt leglényegesebb országot, Oroszországot az aratás tekintetében mi jó egy hónappal előzzük meg és igy a nyugoti fogyasztó piacokon, de különösen Ausztriában jóval előbb értékesíthetjük gabonánkat. Bő aratás azonban a kereskedelmi forgalom más ágazatait, mondhatjuk: összes ágazatait felienditi. Csupán búzából legalább 25 millió métermázsa felesleget vihetünk piacra, ennek értéke a mai legutolsó piaci ár szerint száEgy szó mint száz, adta a tízezer hold jövedelme, a pompás kastélylyal díszelgő rétfalvi birtok. Megvolt minden a mit kegyeltjének, kedvenczének adhat, A megyei bálon vetélykedtek utána a leányos mamák, de ő mintha csak bosszantani akarta volna őket, figyelmével legjobban kitüntette, mulattatta a még feslő rózsabimbót Yadasi Iluskát a szegény de becsületes Vadasi Endre megyei aljegyző viruló szépségű leányát. Elannyira, hogy harmadnap hire ment a vármegyében, hogy Boda Ádám vőlegény, — vőlegénye a szép Iluskának. Persze az üdvözletek mellett ott volt a háttérben az irigy szatirikus mosoly is, amely mintha csak «mondotta volna, badarság amit elkövettél, hisz az még gyermek, szeretni sem tud, találtál volna szebbet, jobban magadhoz illőt, gazdagabbat. De Ádám észre sem vette, neki szép, legszebb volt a menyasszonya, szebb mindenkinél, még a menyországi angyaloknál is.!! Pedig volt benne valami igaz, mert a bálutáni napon, mikor ő kérőként fellépett, az a kis lány olyan naivan, olyan rimánkod- va kérte az ő édes apját, két gömbölyű karjával átfonva őt: — „Apám édes, ne adj még férjhez, olyan szép az ifjúkor, még alig éltem belőle valamit; Boda Ádám szép okos férfi, de én nem érzek iránta semmi vonzalmat, semmi szeretetet. Hadd maradjak rnitva több mint 550 millió korona, mihez más mezőgazdasági termények, különösen tengeri és hüvelyesek eladása utján befolyó összegeket hozzáütve, bátran tehetjük 1000 millió koronára ezen összeget melyet mezőgazdasági terményeink feleslegeinek értékesítése utján bevesszük. Mivel pedig az 1909-ik évig kedvezőtlen aratási e- redmény miatt a fogyasztók nagyrésze csak a legnélkülözhetetlenebb szükségleteit szerezte be és minden elodázható beruházást elhalasztott, igen nagy minden czikkben a beszerzendő szükséglet. Még pár ilyen esztendő és kiheverjük azt a sok küzdelmet és nyomort, amit a folytonos silány termések o- koztak! A jövő a gyáriparé. Amig a magyar ipar a gyönge háziipar mellett alig nehány vállalatra szorítkozva, majdnem kizárólagos kézművességből állott, fejlesztése köny- nyebb dolog volt és nem is követelt meg a gondoskodó atya az államhatalom részéről valami nagy anyagi álmég itt melletted, engedd, hogy én kívánjak még egy pár évig csókkal jó reggelt; hisz oly egyedül, olyan nagyon egyedül maradsz úgyis, ha elviszik mellőled a te bohó Húsodat.“ Az ősz férfi szemeiben könny csillogott, de leküzdötte fájdalmát és igy szólt: — A nő sorsa, hivatása édes gyermekem a férfi boldogitása. — Majd ha megismered, mag is fogod szeretni. Jó ember, müveit férfi, — s teérted él és hal — tehát szerető férj lesz belőle. És amellett gazdag, ami nagy szerencse egy oly szegény leánynak, mint te vagy édes kis tubiczám; és lásd nekem is jobb lesz öregségemre, ha tudom sorsodat, látom jövődet. A gyermek leány egy sóhajjal elhallgatott, de az a sóhaj sokat mondott, egy letiport ifjúság búcsúszava volt. Az esküvőt megtartották, Boda Ádám hazavitte ifjú nejét, dédelgette, beczézgette, a rétfalvi kastély hangos volt a vigalomtól. Ha néha egy-kót napra el is kellett neki utazni, mindig megkérte legjobb barátját Tolnait, hogy szórakoztassa Ilnskát, ai ő fénylő csillagjának ne legyen semmi hátránya, ne unatkozzék egy perezre sem. Pedig ha tudta volna, hogy as a baráti bizalom mily kinos volt szegény Tolnainak. Számtalanszor ki is akart térni előle, amit azonban az udvariasság és bizalom
