Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-10-22 / 4. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Megjelenik hetenkint pénteken. Egész évre ............................... 8 korona A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az Fél évre............................... Negy ed évre .... 4 „ 2 „ ©da Magyaréba í>@ip©ss ' Laj®§ előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. A Túr szabályozásáról. (Folytatás.) A gazdasági kérdés tekintetében, vagyis arra nézve, hogy a Túr szabályozásával felmerülendő költség viselési teher, vájjon arányban áll-e a viszontszolgáltatással? nézzük mindenekelőtt, minő károkat okoz a gazdaközönségünknek a Túr kiöntései által. Nálunk évenkint két kártékony árvizet ismerünk. Az egyik a tavaszi áradás, a melyből is kissebb-nagyobb mértékben minden évben kijut. A tavaszi áradás, ha korán zajlik le, t. i. akkor, a midőn még a föld fagya nem ment el teljesen s a kikelet még nem haladt előre, — elviselhetőbb s nem okoz oly érzékeny gazdasági károkat; ellenben, ha az árvizet később a tavasz teljes megnyílta s a vegetáció neki indulása után kapjuk,ekkor már a gazda kára lényeges. Nevezetesen a tavasz előre haladása közepette jövő árvíz, — különösen ha kissé tovább borítja a földeket, — erősen megrongálja a növényzetet, az előrehaladott szénatermést megrontja, a szénát valóságos iszap ízűvé teszi, a korai őszi vetések pedig a viz alatt nagy mértékben kiritkulnak, a késői ősziek csirájukban pusztulnak el; — nagy kár van ilyenkor a tavaszi vetésekben is, mert az írviz tetemesen késlelteti a gazdát tavasziak elmunká- lásában. Igen sok túrment földrészlet az árvizek miatt őszi vetésre egyáltalán alkalmatlan, mert oly soká húzódik le róla a Túr vize, hogy az őszi vetés teljességgel nem bírná ki az ezeken lévő s hosszabb ideig tartó vízállást; az uj földekbe aztán tavaszit szokott vetni a gazda, de sokszor r késő áradások miatt azt is kikési, a vagy ha el is veti, nem sok gyönyörűsége van benne, mert az ilyen megkéset vetésjobbadán aztán alig ad be valamit. A Túr kiöntései következtében nálunk sok a legelő és kaszáló, holott e földek vegyüléköknél fogva a legjobb szántó földekké volnának átalakíthatok, ha az áradásoktól megkiméltetnének; a vizesebb esztendőben pedig gyakran elviszi a hirtelen jövő árvíz a lekaszált rendeket s megtörtént több Ízben már az is, hogy a legelőről a legelő-idény közepette jászolyra kellett a jószágot lekötni. A Túrnak másik kártékony kiáradása, a nyári áradás. A kis Túr igen szeszélyes csalóka patak, ma még azt látjuk ide lenn, hogy egész békésen folyik medrében s megtörténik, hogy a nyárnak kellő közepén másnap hirtelenjében elborítja a földeket; ilyenkor magával viszi a szénaboglyákat, sokszor a szántóföldekről a kereszteket ragadja el. A nyári áradás mindenesetre ritkább, de sokszor igen érzékeny károkat okoz s valósággal a kész termést veszi el a gazdától. Előfordul néha még az őszi árvíz is, ez azonban meglehetős ritkán történik s jelentékenyebb károkat, nem igen okoz. Meg kell jegyeznünk, hogy szám- bavehető haszna a Túr kiöntéseinek nincs; a vize egyáltalán nem termékenyít, MßßC©ü A IFENY SCHALS*. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) Folytatás. Anna valami hidegséget érzett a szivére feküdni és ugy villant át'lelkén egy kérdés, mint a villámlás a sötét éjszakában. — Hát ez is vár valakit — ha majd a fény kialszik. — Ülj le. — Deltát ki jön ide ? — Anna .... ugy-e nem haragszol? Kérlek .... eljön . . . . ő . . . Szabolcs a festő ............ An na felsóhajtott .... Ugy szakadt fel a melléből a sóhajtás, mint valami fájdalmas nyöszörgés. — Valami bajod van Anna? Ugy-e a fejed fáj ? Oh, ez a gyertyafüst, ez a forróság! Ne nyissak fel egy ablakot? — Ne — kérlek ne! Majd elmúlik. Tehát a fiatal Szabolcs? — Igen, Anna. Már régen szeretjük egymást. Én is őt nagyon. De hiszen ez természetes is. Szabolcs nagyon szép fiú. Ugy-e Anna? Ugy-e, hogy szép? — Igen, szép ember. — És férfias. És bátor. És nagy művész. — Igen. — Nos látod ? Hát aztán többször együtt voltunk és nem tudtunk semmit mondani, mert ő csak egy szegény művész és én egy gazdag leány vagyok. Ez pedig igen kellemes néha, de............... De nem akkor, ugy-e, ha egy szegény művészbe vagyunk szerelmesek? — Igen és ma este éppen erről beszéltünk. — Ma este ? —• kérdezte Anna és kezét önkénytelenül odaszoritotta szivéhez. —- Igen, egyedül voltunk a teremben. Itt ültünk a pálmagrupp alatt. Egy kicsit féltünk mind a ketten, de én azért magamban titkon örültem a helyzetnek. Aztán nem tudom hogy mi történt, de a végén aztán egyszerre csak el voltunk egymással jegyezve. Most következik a dolog komolyabb része és én magam is azt hiszem, hogy nem cselekedtem egészen helyesen. — Hát olyan borzasztó az, a mi ezután következik? — Igen, én azt hiszem, hogy borzasztó. Ő feljön még ma este. — Szabolcs? — Igen. — De Margit, hiszen ez egyáltalán lehetetlen. Hát hogy fog ide bejönni? — Az ajtón. —• A kulcsot a zsebébe dugtam, az előszoba ajtaját meg magam hagytam nyitva. Légy nyugodt, rendben lesz minden. Szabolcs itt sétál lent az ablak alatt és várja, hogy mikor alszik ki a fény, mert az a jel. Akkor feljön. — Őrületés — kiáltott Anna és hevesen felugrott. Ebbe én sohasem egyezem bele. Margit egy csókkal lezárta ajkát és visszakényszeritette a székre.-— Kedves, jó Anna, ülj le szépen és hallgass meg. Nézd édes, jó Annáin, én a menyasszonya vagyok annak a szegény ifjúnak és még csak ki sem beszélhettem magam véle. Pedig már holnap elutazik Olaszországba és három esztendeig talán még a hírét sem hallom. Te nem lehetsz olyan kegyetlen, hogy igy váljak el tölle, a nélkül, hogy elbúcsúznánk, a nélkül, hogy egy csókot adnék neki utravalóül a hosszú útra. — Gyermek, gyermek, te magad sem tudod, hogy milyen esztelenséget kívánsz tőlem.-— De édesem, hisz én azt akarom, hogy te is ott légy a találkozásnál. Te légy a mi pártfogónk. Ő is azt akarja,, hiszen azért udvarolt neked ma olyan sokat. — Igen, :— igen. Azért udvarolt. ;— No édes, ne várassuk szegényt tovább. És mielőtt Anna megakadályozta volna,
