Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. szeptember (1. évfolyam, 10-13. szám)

1907-09-20 / 12. szám

12-ik szám, I-s6 évfolyam* Fehérgyarmat, 1007. szeptember 20. Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilap. ELŐFIZETÉSI-DÍJ : Egész évre 6 kor. i[ Negyed évre 1 K. 50 f. Fél évre . 3 kor. Egyes szám ára 12 f. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Lap-vezér. Felelős-szerkesztő: LUBY GÉZA . . . országgyűlési képviselő. JÁRMY BÉL r. Lap-tulajdonos: MÁTYÁS ADOLF. A lap szellemi részét illető közlemények a „Fehér- gyarmat és Vidéke” szerkesztőségéhez, az előfize­tési és hirdetési dijak, valamint nyílttéri közlemé­nyek a „Fehérgyarmat és Vidéke” kiadóhivatalához czimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Alakítsunk gazdasági egyesületet! A XX-ik század a szervezke­dés, a szövetkezés korszakának mondható. Az egyesülés, a tömö­rülés eszméje észlelhető ma már mindenütt. A megélhetési viszo­nyok megnehezülése, a mindinkább nagyobbodó drágaság, a gazdasági viszonyok átalakulása szerveze­tekké, egyletekké tömöríti a dol­gozó emberiség egyes tömegeit. Az ugyanazon foglalkozást űzők egyesülnek, hogy közösen küzd- hessenek érdekeikért, hogy vál- vetve harcolhassanak a mindnyá­jukat közösen érdeklő kérdések elérhetése végett. S ma, midőn köztudomású az egyesülés, a szer­vezkedéssel járó számtalan előny, járásunk gazdaközönsége, vidé­künk földbirtokosai és haszonbér­lői még mindig szervezetlenül állanak; még ma sem ébrednek tudatára annak, hogy saját érde­kükben meg kell alakitniok a gazdasági egyesületet itten járá­sunk székhelyén, hol minden kö­zösen érintő kérdést együttes meg­állapodás által intézhetnek el. Egy járási gazdasági egyesü­letnek megalakítása igazán létér­deke az egész járás földesurainak, haszonbérlőinek, s kisgazdáinak. Volt e télen sok szó egy gazdasági egylet megalakításáról, melynek az egész járás földbirtokosai tag­jai lettek volna s amely egyesület a munkabérek egységes megálla­pítása végett gyülésezett is váro­sunkban, de ez az eszme nem tudni mi okból, nem valósult meg a az egész kérdés lekerült a napirendről. Pedig nagy kár volt ezt a moz­galmat abbanhagyni, s hibát tett az ügy élén álló vezcíSuég kétség­kívül, hogy az alapszabály kidol­gozása és felterjesztésének elmu­lasztása által ezt a szép tervet lehagyta kerülni a napirendről. Népességünk közhangulatá­ban általános elégedetlenség vehető észre. A járás legnagyobb részének foglalkozási ága a mezőgazdaság, mely bizony nem váltja be a hozzáfüződő várakozásokat. Gaz­dáink elégedetlenek, mert hiszen a munkabérek magasabbak mind­inkább, a termelési költségek emel­kednek folytonosan, a hitelviszo­nyok pedig napról-napra súlyos­bodnak s a termés eredménye pedig rossznak mondható. Ezen a tör­hetetlen állapoton tehát elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozók­nak segíteniük kell. Létesíteniük kell egy egyesületet, amely alkal­mas lenne annak elérése végett, hogy a mezőgazdasági kérdéseket megvitathassák, hol a közösen érintő dolgokat közös tanácsko­zással, együttes megállapodással dönthetnek el. Igen sok közösen érdeklő kér­dés megvitatására lenne alkalma gazdáinknak minden bizonynyal. És számtalan mezőgazdasági érde­ket előmozdító dolgot valósitana meg az egyesület, mit gazdáink magokban elérni vagy egyáltalán HETI FURULYA. „Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel“ Hogy Kolozsvárra a múlt héten Minden baj nélkül értem el. S alig, hogy eltöltöttem ottan Egy nehány rövid napot Letettem végre annyi baj után A váltó jogi szigorlatot. S mit én annyiszor tevék már, A világ kincséért sem adom, Hogy ez egyszer más mondta nekem E kedves kis szócskát: „elfogadom.” Búr. Egy kis tévedés. — A „Fehérgyarmat és Vidéke“ eredeti tárcája. — Irta: .... iza. Egy balatonparti fűrdőtelepen történt a kis epizód, moly az olvasónak nem annyira érdekes, mint volt egy pár kurta ruhás kis leánynak, heteken keresztül, órák hosszáig tartó bosszúság és nevetés tárgya. Mint olvasásból tudjuk, a Balaton mel­lékén a legjobb szórakozás a tónak habjai között képzelhető, mely vissza emlékezteti az embert a boldog gyermekkorára. Talán azért is van az, hogy mikor fürdés előtt megpillantjuk a Balatont, ha csendesnek találjuk ajkbigyesztvo jegyezzük meg: — Oh a bohó, már megint alszik, s mi nem gondolhatunk vissza a gyermekko­runkra és nem ugrálhatunk félmétereseket a hullám elöl. Hanem azért csöndes időben is találnak szórakozást a fürdőző bakfisok, különösen ha összeverődnek vagy 8-an 10-en; akkor aztán nem rettenek vissza egy-egy czvikkeres fiatalember fikszirozásától, — mert czvikker nélkül nem fürödnek ám. Egy gyönyörű barna leány barátnőnk (ki legszebb volt közöttünk), figyelmeztetett bennünket, hogy jobbra tőlünk egy mesés szép fiatal-embert fedezett fel, elegáns úszó­ruhába. Mi aztán bírálat alá vettük s 5 perc alatt egyhangúlag igézőnek jelentettük ki és mindjárt gondoltuk, hogy vagy gróf, vagy valami mágnás lehet. Persze mindjárt is csodálkoztunk rajta, hogy még sem a sport­telepen, sem pedig a korzón nem láttuk. Végre fölszólalok én, hogy ez bizonyára egy kiránduló lehet, akit nem fogunk többé viszont látni. Persze a leányok helyeselték, mert ha csak egy napja is hogy itt van, szóltak ők, a korzón kellett volna öt látnunk. Különösen feltűnt nekünk gyönyörű szőke frizurája, mely oly gonddal volt lefé­sülve, hogy arra vallott, hogy órák hosszáig állott a tükör mellett. (Már pedig ezt szerin­tünk csak egy mágnás engedheti meg ma­gának.) ............Fürdés után megbeszéltük, ho gy mi leszüuk az elsők, kik délután a korzó­ra megyünk, hogy ami szőke mágnásunkat láthassuk. De bizony mi hiába voltunk jókor a korzón, Ő csak nem jött. Végre megéhezvén, kénytelenek voltonk elbúcsúzni egymástól és uzsonnázni hazatérni. Milyen nagy volt másnap a meglepeté­sünk, midőn ugyanazon órában, megláttuk a mi mágnásunkat, gondosan lefésült szőke fürteivel, amire ő bizonyára büszke lehetett, mert daczára vizes kezének, gyakran simo­gatta, persze állandóan felénk nézve. Ez igy tartott pár napig, anélkül hogy megismerkedhettünk volna vele, ő pedig gyáva volt magát egy csomó leánynak bemutani. Egy borús augusztusi reggel, korán keltem és jókor indultam el a fürdéshez, nem volt még meg a pontos 10 óra, gondol­tam hogy a leányokat még nem találom ott, lassan lépdeltem és ráértem az útközbe eső villákat birálgatni. Pillantásom az ott levő fodrász üzlet ajtajára esett; csak megbottlást színlelve tudtam zavarom eltitkolni és elvörösödve

Next

/
Thumbnails
Contents