Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. szeptember (1. évfolyam, 10-13. szám)
1907-09-20 / 12. szám
12-ik szám, I-s6 évfolyam* Fehérgyarmat, 1007. szeptember 20. Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilap. ELŐFIZETÉSI-DÍJ : Egész évre 6 kor. i[ Negyed évre 1 K. 50 f. Fél évre . 3 kor. Egyes szám ára 12 f. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Lap-vezér. Felelős-szerkesztő: LUBY GÉZA . . . országgyűlési képviselő. JÁRMY BÉL r. Lap-tulajdonos: MÁTYÁS ADOLF. A lap szellemi részét illető közlemények a „Fehér- gyarmat és Vidéke” szerkesztőségéhez, az előfizetési és hirdetési dijak, valamint nyílttéri közlemények a „Fehérgyarmat és Vidéke” kiadóhivatalához czimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Alakítsunk gazdasági egyesületet! A XX-ik század a szervezkedés, a szövetkezés korszakának mondható. Az egyesülés, a tömörülés eszméje észlelhető ma már mindenütt. A megélhetési viszonyok megnehezülése, a mindinkább nagyobbodó drágaság, a gazdasági viszonyok átalakulása szervezetekké, egyletekké tömöríti a dolgozó emberiség egyes tömegeit. Az ugyanazon foglalkozást űzők egyesülnek, hogy közösen küzd- hessenek érdekeikért, hogy vál- vetve harcolhassanak a mindnyájukat közösen érdeklő kérdések elérhetése végett. S ma, midőn köztudomású az egyesülés, a szervezkedéssel járó számtalan előny, járásunk gazdaközönsége, vidékünk földbirtokosai és haszonbérlői még mindig szervezetlenül állanak; még ma sem ébrednek tudatára annak, hogy saját érdekükben meg kell alakitniok a gazdasági egyesületet itten járásunk székhelyén, hol minden közösen érintő kérdést együttes megállapodás által intézhetnek el. Egy járási gazdasági egyesületnek megalakítása igazán létérdeke az egész járás földesurainak, haszonbérlőinek, s kisgazdáinak. Volt e télen sok szó egy gazdasági egylet megalakításáról, melynek az egész járás földbirtokosai tagjai lettek volna s amely egyesület a munkabérek egységes megállapítása végett gyülésezett is városunkban, de ez az eszme nem tudni mi okból, nem valósult meg a az egész kérdés lekerült a napirendről. Pedig nagy kár volt ezt a mozgalmat abbanhagyni, s hibát tett az ügy élén álló vezcíSuég kétségkívül, hogy az alapszabály kidolgozása és felterjesztésének elmulasztása által ezt a szép tervet lehagyta kerülni a napirendről. Népességünk közhangulatában általános elégedetlenség vehető észre. A járás legnagyobb részének foglalkozási ága a mezőgazdaság, mely bizony nem váltja be a hozzáfüződő várakozásokat. Gazdáink elégedetlenek, mert hiszen a munkabérek magasabbak mindinkább, a termelési költségek emelkednek folytonosan, a hitelviszonyok pedig napról-napra súlyosbodnak s a termés eredménye pedig rossznak mondható. Ezen a törhetetlen állapoton tehát elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozóknak segíteniük kell. Létesíteniük kell egy egyesületet, amely alkalmas lenne annak elérése végett, hogy a mezőgazdasági kérdéseket megvitathassák, hol a közösen érintő dolgokat közös tanácskozással, együttes megállapodással dönthetnek el. Igen sok közösen érdeklő kérdés megvitatására lenne alkalma gazdáinknak minden bizonynyal. És számtalan mezőgazdasági érdeket előmozdító dolgot valósitana meg az egyesület, mit gazdáink magokban elérni vagy egyáltalán HETI FURULYA. „Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel“ Hogy Kolozsvárra a múlt héten Minden baj nélkül értem el. S alig, hogy eltöltöttem ottan Egy nehány rövid napot Letettem végre annyi baj után A váltó jogi szigorlatot. S mit én annyiszor tevék már, A világ kincséért sem adom, Hogy ez egyszer más mondta nekem E kedves kis szócskát: „elfogadom.” Búr. Egy kis tévedés. — A „Fehérgyarmat és Vidéke“ eredeti tárcája. — Irta: .... iza. Egy balatonparti fűrdőtelepen történt a kis epizód, moly az olvasónak nem annyira érdekes, mint volt egy pár kurta ruhás kis leánynak, heteken keresztül, órák hosszáig tartó bosszúság és nevetés tárgya. Mint olvasásból tudjuk, a Balaton mellékén a legjobb szórakozás a tónak habjai között képzelhető, mely vissza emlékezteti az embert a boldog gyermekkorára. Talán azért is van az, hogy mikor fürdés előtt megpillantjuk a Balatont, ha csendesnek találjuk ajkbigyesztvo jegyezzük meg: — Oh a bohó, már megint alszik, s mi nem gondolhatunk vissza a gyermekkorunkra és nem ugrálhatunk félmétereseket a hullám elöl. Hanem azért csöndes időben is találnak szórakozást a fürdőző bakfisok, különösen ha összeverődnek vagy 8-an 10-en; akkor aztán nem rettenek vissza egy-egy czvikkeres fiatalember fikszirozásától, — mert czvikker nélkül nem fürödnek ám. Egy gyönyörű barna leány barátnőnk (ki legszebb volt közöttünk), figyelmeztetett bennünket, hogy jobbra tőlünk egy mesés szép fiatal-embert fedezett fel, elegáns úszóruhába. Mi aztán bírálat alá vettük s 5 perc alatt egyhangúlag igézőnek jelentettük ki és mindjárt gondoltuk, hogy vagy gróf, vagy valami mágnás lehet. Persze mindjárt is csodálkoztunk rajta, hogy még sem a sporttelepen, sem pedig a korzón nem láttuk. Végre fölszólalok én, hogy ez bizonyára egy kiránduló lehet, akit nem fogunk többé viszont látni. Persze a leányok helyeselték, mert ha csak egy napja is hogy itt van, szóltak ők, a korzón kellett volna öt látnunk. Különösen feltűnt nekünk gyönyörű szőke frizurája, mely oly gonddal volt lefésülve, hogy arra vallott, hogy órák hosszáig állott a tükör mellett. (Már pedig ezt szerintünk csak egy mágnás engedheti meg magának.) ............Fürdés után megbeszéltük, ho gy mi leszüuk az elsők, kik délután a korzóra megyünk, hogy ami szőke mágnásunkat láthassuk. De bizony mi hiába voltunk jókor a korzón, Ő csak nem jött. Végre megéhezvén, kénytelenek voltonk elbúcsúzni egymástól és uzsonnázni hazatérni. Milyen nagy volt másnap a meglepetésünk, midőn ugyanazon órában, megláttuk a mi mágnásunkat, gondosan lefésült szőke fürteivel, amire ő bizonyára büszke lehetett, mert daczára vizes kezének, gyakran simogatta, persze állandóan felénk nézve. Ez igy tartott pár napig, anélkül hogy megismerkedhettünk volna vele, ő pedig gyáva volt magát egy csomó leánynak bemutani. Egy borús augusztusi reggel, korán keltem és jókor indultam el a fürdéshez, nem volt még meg a pontos 10 óra, gondoltam hogy a leányokat még nem találom ott, lassan lépdeltem és ráértem az útközbe eső villákat birálgatni. Pillantásom az ott levő fodrász üzlet ajtajára esett; csak megbottlást színlelve tudtam zavarom eltitkolni és elvörösödve