Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. szeptember (1. évfolyam, 10-13. szám)
1907-09-27 / 13. szám
Fehérgyarmat, ÍÖOT. szeptember 21. 13-ik szám. I-ső évfolyam. ELŐFIZETÉSI-DÍJ : Lap-vezér: Egész évre 6 kor. Negyedévre I K.50f. LUBY GÉZA Fél évre . 3 kor. Egyes szám ára 12 f. országgyűlési képviselő. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Lap-tulajdonos I Felelős-szerkesztő: jArmy Béla dr. MÁTYÁS ADOLF. A lap szellemi részét illető közlemények a »Fehér- gyarmat és Vidéke" szerkesztőségéhez, az előfizetési és hirdetési díjak, valamint nyílttéri közle ' nyék a »Fehérgyarmat és Vidéke” kiadóhivatalánoz czimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Az állami iskola szükségességéről. Ha a hátramaradott közoktatás ugjmmuu Komolyan segíteni kivánunk, ha az iskoláink terén uralgó felszeg állapotot valóban megszüntetni akarjak és ha az analfabétáink nagy számát csakugyan csökkenteni óhajtjuk, úgy a legelső dolog a mit kell tennünk, hogy ez áldatlan állapotok orvosolva legyenek az, hogy küzdjünk teljes erővel az állami népiskola felállításán. Csakis az állami iskola az, a melytől népünk szellemi művelődése sikerrel várható,-* a mely mindnyájunk népnevelési szükségletét a leghatékonyabban kielégiteni képes leend. Tudatában van ennek a városunk képviselőtestülete is, belátják ennek fontosságát ők is tisztában vannak azzal, hogy csakis az állami iskola felállításával remélhető e téren gyökeres orvoslás. Szökő év. — A »Fehérgyarmat és Vidéke* eredeti tárcája. — Irta: — sző. Barcsy Dénes mintegy féléve, hogy nőül vette a szépséges Kovács Jolánkát, akinek már oly régóta kitartóan udvarolt. Házasságuk a legboldogabb volt. Barcsy Dénes a minisztériumban volt hivatalnok, ahol pontos és Tnegbizható embernek ismerték. A hivatalon kívül minden idejét otthon szép felesége mellett töltötte. Fiatal kora dacára a minisztériumban igen szép állást töltött be. Feljebbvalói mindig az elismerés hangján emlékeztek meg róla, igy nem csoda, hogy ép őt küldték ki hogy az egyiptomi sáskairtást tanulmányozza. Ez a kiküldés természetesen • megtiszteltetés is akart lenni, de gondolhatni, hogy Barcsy Dénes ezt a tiszteletet szívesen átengedte volna bárkinek, mert szép és fiatal feleségét egy hosszú évre elhagyni nem ért fel ezzel a megtiszteltetéssel. A kiküldetés elől azonban kibújni nem lehetett, mert ezzel csak feljebbvalói haragÉp ezért minden eszközt felhasznált arra nézve, hogy a küzdők első sorai között vegye ki részét abban a harcban, mit városunk polgársága az állami iskola felállítása végett indított nemrégen is. S maga a képviselőtestület volt az, mely az illetékes köröknél feltárta közoktatásügyünk szomorú eredményét. S az érdekessége az a dolognak, hogy a válasz az lett erre, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság utasította képviselőtestületünket, hogy a községi iskola felállitásáró? mielőbb gondoskodva legyen. A közigazgatási bizottságnak eme határozatát azonban városunk elöljárósága megfellebezte a köz- oktatásügyi miniszterhez. A fe- lebbezés indokolása röviden az volt, hogy a község kedvezőtlen vagyoni viszonyai kizárják azt, hogy községi iskolát saját erejéből felállíthasson, mert hiszen a város jövedelmét egyedül csakis a pótadókból nyeri, más jövedelme vagy ingatlan vagyona pedig a városnak nincs. 8 az 5 %-ig terjedhető iskolai pótadó kivetése által nem ját vonta volna magára; gyenge fiatal feleségét ilyen hosszú útra pedig nem vihette magával. Bánata szinte elviselhetetlen volt. Feleségének szólni nem akart, nehogy öt is elszomorítsa. Csakhamar elközeledett az indulás napja. A hosszú útra szükséges előkészületeket kellett tennie, melyet felesége tudtán kívül nem tehetett meg. Végre is bármilyen megeröltotésébe került is elmondotta, hogy el kell mennie egy hosszú esztendőre, tanulmányútra és szép kis feleségét ezalatt itt kell egyedül hagynia. A lesújtó hir az asszonykát szinte beteggé tette, de mivel ő sem segíthetett a dolgon igyekezett beletörődni mindenbe és az indulás napján még 6 vigasztalta férjét, hogy nyugodjék meg, eltelik az az egy év és akkor megint milyen boldogak lesznek. A vonathoz természetes, hogy az asz- szonka kikisérte az urát, ahol a férj megható búcsú közben megeskette feleségét, hogy hű lesz hozza és egyik legjobb és legbensőbb barátjára bízta feleségét, hogy vigyázzon rá azalatt az idő alatt, míg 5 távol lesz. A hű barát tényleg a lehető legnagyobb fedezhetné a községi iskola költségeit. A közoktatásügyi miniszter méltányolta is a felebbezésben felhozottakat s a közigazgatási bizottság határozatát megváltoztatta. S magának e felebbezósnek szolgál hátteréül azon leirat, mit a tan- felügyelőnk intézett a napokban képviselőtestünkhöz. Az átiratban arról van szó, hogy tűzzön ki a képviselőtestület a törvényes alakiságok betartásával közgyűlési határnapot arra nézve, hogy azon egyfelől a kincstár, illetve a kormány képviseletében a tanfelügyelő, másfelől pedig városunk nevében a képviselőtestület az állami iskola felállításának módozatait megvitathassák, hogy tudomására hozzák egymásnak azon feltételeket, melyeknek megadása mellett az állami iskola felállítása lehető lenne s egy szóval a kölcsönös engedmények nyújtása által a részletkérdésre nézve megegyezésre juthassanak. Nem tudjuk azon föltételeket részletesen s teljes pontosssggal, melyek mellett a kormány, illetve a tanfelügyelő hajlandó az állami lelkiismeretességgel vigyázott az asszonykára és a férjét mindig pontosan értesítette felesége hogylótéről, így teltek el a hónapok és már csak hetek választották el a szép asszonyt attól, hogy férjét újra viszontláthassa. Egyik este a lelkiismeretes barát ismét ellátogatott a szép asszonyhoz, hogy hogyléte felől tudakozódjék és a férjnek pontosan beszámolhasson mindenről, amint azt előre megbeszélték. Egyszerre kint óriási zivatar keletkezett. Dörgött, villámlott. A szép asszony a félelemtől remegett és arra kérte a fiatalembert, hogy legalább addig ne hagyja itt, mig ez az istenítélet tart, mert egyedül anynyira fél, hogy nem tudja mi leun® vele, ha magára hagyná. A fiatalember ott maradt és igyekezett az asszonyt megnyugtatni, hogy ne féljen, hisz mindjárt eláll az eső és megszűnik a dörgés és a villámlás. De a zivatarnak csak nem akart vége szakadni, pedig már éjfélre járt az idő. Az asszonyka lassan lassan kezdett belenyugodni az időbe, de a fiatalembert
