Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. augusztus (1. évfolyam, 5-9. szám)

1907-08-08 / 6. szám

I-ső évfolyairj

Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilap.

ELŐFIZETÉSI-DÍJ :

Egész évre 6 kor. j Negyedévre 1 K. 50f. Fél évre . 3 kor. i Egyes szám ára 12 f. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Lap-vezér: c

K , Felelős-szerkesztő:

LUBY GÉZA

országgyűlési képviselő. JÁRMY BÉLA dr.

Lap-tulajdonos: MÁTYÁS ADOLF.

A lap szellemi részét illető közlemények a „Fehérgyarmat és Vidéke” szerkesztőségéhez, az előfizetési és hirdetési díjak, valamint nyílttéri közlemények a „Fehérgyarmat és Vidéke” kiadóhivatalához czimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek.

a megye az állam tudtával és beleegyezésével, anélkül, hogy az engedélyezési tárgyalás kitüzetett volna. Az engedélyezési tárgyalásra meg lett volna hivandó minden folyammenti birtokos, és csak azok beleegyezésével lett volna a munkálat engedélyezendő.

Harmincz év alatt a nagybirtokosok nagyrésze töltések közé fogta a birtokát, megszükitette a Túr árterét, ezáltal birtoka az elöntés veszedelmétől megszabadult, de a Kömörő, Penyige, Fehérgyarmat, Nábrád, Matolcs, K.- Semjén, Panyola, Kis-Ar, Nagv- Ar községek lakosai 2—3 hónapig nyelik a vizet, a mit az igy törvénytelenül megszabályozott Túr folyó zudit reájok.

Az ellenőrzés plkiili szabályozási művelet ugyanis nem gondoskodott róla, hogy a Tisza és Szamosba torkoló Túr lefolyása arány lagosan bő vitessék ki.

Kegyelmes Uram, tisztelettel kérlek, légy kegyes felvilágositani engemet, hogy a vizjogi törvény szigorú intézkedéseit a Túr parti birtokosoknál miért nem léptették

életbe ? Lehetséges-e az hogy a Túr folyónál más mértékkel mér az állam, mint másutt ? A felügyeleted alatti viziosztály, kultur- mérnöksóg, megyei hatóság, a törvény ily durva megsértését engedelmed nélkül, hogy nézhették el ?

Nem választottam volna a felszólalás és a reparatió ily szokatlan módját, ha módomban lett volna a képviselőházban intézni hozzád e sürgős interpellátiot, de most jutott tudomásomra, hogy a Szat- már megyei Mikola községben és Ugocsa megyében a napokban akarnak egy ily munkálatot törvénytelenül ismét becsempészni, a melyre az alsó folyáson levő birtokosok meghiva ismét nincsenek, és nincs megadva részökre a mód, hogy érdekeiket megvédhessél^.

Tisztelettel kérlek tehát, légy kegyes ez ujjabb törvénysértést sürgősen betiltani, utasitani az illető hatóságokat a törvény szigorú végrehajtására. — Egyúttal kérem a szigorú vizsgálat elrendelését arra nézve, hogy kit terhel a felelőség a törvény végre nem hajtáA Túr szabályozása.

Községünk és vidékünk kisbirtokosat már régóta szenvednek a Tur-folyó két partjának szabályozása miatt. Luby Géza országgyűlési képviselőnk, most ezen ügyben Darányi Ignácz föld- mivelésügyi ministerhez a következő levelet intézte:

Nagyméltóságu Minister Ur!

Közügyben fordulok hozzád, azon reményben, hogy te a hivatalos mulasztásokat elnézni, azokat eltusolni nem fogod, és a törvényt alkalmazni fogod, a kis gazda érdekében, s nem nézed el, hogy az a nagybirtokosok érdekében tönkre tétessék.

A vizjogi törvény értékűében a folyamok medrén és partján létesítendő minden munkálat, — melynek eredménye a szabad letol v ás megváltoztatását eredmé- nyezi, csakis hatósági engedélyezési tárgyalás alapján hajtható végre. Szatmár vármegyében a Túr folyón harmincz év óta folyik a töltésezési munkálat, a felső folyástól le egész Fehérgyarmatig. Egyes birtokosok kivánatára maga a kulturménökség is készített véd-müveket, s hajtotta azt végre

HETI EURULVA.

Múlt héten megírtam,

Hogy nincs mit furulyázni,

Hiába hát minden,

Nincsen mit csinálni.

Próbálom akárhogy,

De témát nem lelek,

Kértelek már Múzsa,

Segíts ki engemet.

De azt még megírom,

Hogy jártam a múlt nap,

Csókot kértem Ő—tői S helyette pofont ad.

Hogy Ö ki lehetett,

Azt el nem árulom,

Mert kikapnék megint És ezt nem akarom.

Az arcomra mostan Vizes ruhát rakok,

S csókot pedig máskor Nem kérek, de adok.

Egy udvarias ember.

Egyik kávéházi sarokasztalnál ül négy fiatal ember. Mulatni szeretnének, de zsebük már a hónap végét mutatják, igy mulatásu- kat négy feketébe kénytelenek visszafojtani. Ha már mulatniok nem lehet, legalább kedvükre kibeszélik magukat. Miről beszélhetnének másról, mint szép asszonyokról és lányokról. Mindegyik elmond egy-egy hatalmas hódítást, amelyben része volt, vagy amelynek épen ő volt a hőse. Későre jár az idő, a beszédből is már csaknem kifogytak, mindegyik a hazamenetelre gondol, de a megszokott füstös kávéházi levegőt mégis sajnálják otthagyni. Folytatják hát kedvenc témájukat. Egyik szép asszonyt a másik után tárgyalják, de eközben a lányokról sem feledkeznek meg. Mikor már az összes ismerős lányokat és asszonyokat végigszapulták, a társaság egyik jókedvű tagja egy kitűnő eszmével áll elő:

— Fiuk! Aki közülünk a lagudvaria- sabb tettet meséli el, amelyet növel szemben el lehet követni, annak a tiszteletére a legközelebbi elsején egy pompás vacsorát rendezünk.

Az indítvány általános tetszést nyervén, sorra kezdik előadni a sok udvarias esetet, amelyekről ezideig tudomásuk volt.

Az első mindjárt egy olyan udvarias embert ismert, aki egy lány kedvéért a második emeletről leugrott, mit sem törődve azzal, hogy magát örökre nyomorékká teszi.

A második egy olyan fiatal emberről tudott, aki egy szép asszony kedvéért a hatodik megyéből hozatta el a cigányokat, hogy húzzák el a szép asszony nótáját.

A harmadik bizony még ilyen udvarias embert sem ismert, az ő hőse mindössze egy szekér Kuglerrel kedveskedett szive választottjának.

Végre a negyedikre, az indítványozóra került a sor.

— Bizony fiuk, ezek gyönge mesék a- hoz, hogy a fogadást megnyerjétek, mert én ezeknél sokkal udvariasabb embert ismerek.

— Halljuk, halljuk, — kiáltják mindhárman egyszerre.

— Ismertem egy fiatal embert, szól a negyedik, aki csendes visszavonultságban élt. Egyedüli szórakozása az volt, hogy délutánonként a kávéházba járt el s onnan nézte az utcán sétáló hölgyeket. A megszokott lát-