Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. augusztus (1. évfolyam, 5-9. szám)
1907-08-29 / 9. szám
Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilap. BMfflTU B53BBB5B MWBPBMBBBMMBBMMBHBHBBEHR? UBi WHKTOIBIM !^13RBklLütgJ!ijga^V,.^.TO>WQatgEf^r?wf^i8yT^ i^cgaeajw ELŐFIZETÉSI-DÍJ : Egész évre 6 kor. j Negyedévre I K.50f. Fél évre . 3 kor. ] Egyes szám ára 12 f. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Lap-vezér: LUBY GÉZA országgyűlési képviselő. Lap-tulajdonos: Felelős-szerkesztő: JÁRMY BÉLAdr. MÁTYÁS ADOLF. A lap szellemi részét illető közlemények a „Fehér- gyarmat és Vidéke” szerkesztőségéhez, az előfizetés! és hirdetési díjak, valamint nyílttéri közlemények a „Fehérgyarmat és Vidéke” kiadóhivatalához czimzendők. — Hirdetések készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Községünk népoktatás ügyéről. Nem rég megindult helyi érdekű lapunk több közérdekű dolgot hozott felszinre, melyek községünk életében igen fontosak; mindazáltal mégis a legfontosabb közérdekű dolognak községünk népoktatásügyét kell tartanunk, mert mint az írás mondja; „elvész a nép, mely tudomány nélkül való.“ Az 1907—8-ik iskolai év megnyílta előtt tehát alkalomszerűnek tartjuk, hogy e tárgyat, t. i. községünk népoktatásügyét is felszinre hozzuk. Lássuk tehát, hogy milyen volt községünk népoktatás ügye az 1868 évi XXXVIil. T c. megalkotásakor s minő ma. Az 1868 évi XXXVIII. t. c. megalkotásakor népoktatás ügyünk, az azon idők viszonyait tekintve, elég magas fokon állott. Volt községünkben két elemi népiskola, nevezetesen: egy ref. felekezetű két, s egy róm. kath. felekezetű egy tanerővel. Tantermei az akkori iskolába járók számát íele- kezet külömbség nélkül teljesen befogadhatták. Sőt a két tanitós ref. iskola vezetősége 1864-ben, midőn az 1868 évi iskolai törvény megalkotása még tervezés alatt sem állott, bölcs előrelátással a ref. lélek lelkesedéséből 4 tantermes iskolát építtetett arra számítván, hogy az utódok tankötelesei benépesítik azokat. És ezen előrelátás valóban bölcs is volt, mert már 1870-ben, a tankötelesek .megszaporodása folytán, felállították a 3-ik tanítói állást s igy ismét sikerrel folyt népnevelésiink. Úgy de az 1868 évi XXXVIII. t. c. ereje s a tankötelesek szaporodása ismét oda . kényszeritették ref. iskolafentartó hatóságot, hogy tanerőinek számát ismét szaporítsa. A mit eddig könnyedén teljesített, most már, a csapásos évek súlya alatt, csak nagy önmegtagadással hozhatta meg az újabb terhes anyagi áldozatot. Mindazáltal 1894 szept. 1-jén saját erejéből felállította a 4-ik tanítói állást, melyet közóhajtásra tanítónővel töltött be. 11 hidaimási kisértet. Ezzel ismét segítve lett népoktatásügyünkön, de marékkor is érezhető volt, hogy a 4-ik tanítói állás felállításával még nincs megoldva a község népoktatásügye. Eddig a múlt s lássuk a jelent! A mint jeleztük a 4-ik tanítói állás felállításával még nem oldatott meg községünk népoktatás- ügye, a mennyiben ekkor már községünk tanköteleseinek száma oly nagy volt, hogy igen tekintélyes számú ref. tanköteles és az iskolát lenn nem tartó izr. hitközség tankötelesei nem voltak iskoláztathatok. A ref. iskola fentartóhatóság látva községünk szomorú népoktatásügyi állapotát két Ízben, 1899-ben, majd 1904-ben megkereste a mmisíéfiümot a ref. népiskola államsegéllyel! fejlesztése, avagy állami iskola felállítása iránt. De fájdalom, eredmény telenül! S ma ott vagyunk, hogy községünk 526 ref., 36 róm. kath., 12 gör. kath. s 82 izr., összesen 656 tiszta magyar anyanyelvű tankötelese közül körülbelül csak bujdostunk, ment ki-ki merre szabadulhatott. Kissé tél-gyámtól eltávoztam, azonban a fel- lebiek elsorolását az alább leirt esemény megvilágítására elmondani szükségesnek találtam. Most hát közeledjünk a tárgyhoz. Miután honvéd zászló-aljunk a táborba szállott, a másnap kiadott rendelet alapján a hadtest kétfelé, Deézs és Hidalmás felé vezényeltet- vén, a mi zászlóaljunk Hidalmásra irányit- tatott, hova is a számoson nagy küzdelmekkel az ágyuk egy részét és szerkocsit átszállítottuk, s a honvédek is, ki gyalog, ki lóháton a Szamoson átgázolt s estennet Hidalmásra bevonultunk, a honnan kevés ideig történt pihenés után táborunk a városon kívüli térre rendeltetett, itt a mi 153. zászlóaljunk a temető helyiségbe lett elhelyezve. Miután csak nem egész napon át lovainkon ültünk, Rajnai Richárd őrnagyommal együtt kifáradván alig vártuk a pillanatot, hogy párna hiánya miatt, egy sirhalomra helyezhessük árva fejünket, megpihentethessük kifáradt testünket. Már szunnyadozni kezdtem, midőn őrnagyom kért, hogy mennjek hozzá és fejemet tegyem az ő lábára, mert lába fázása miatt, nem képes álomba merülni HETI FURULYA. Egy öreg úr a klubba járt Minden áldott este. Ámor helyett ő inkább már, Fortunát kereste. Fiatal és szép nejére Mi gyanúja volna, Ments Isten, hogy ilyesmiről Legkisebbet szólna. Ments Isten, hogy gyanúsítsa A kit ő úgy ...... tisztel, S kapujában találkozik Esténként egy — tiszttel. Búr. Az 1848—49-ik szabadságharc alkalmával a 153. honvéd zászlóalj, — melynek hadnagya s egyszersmind segédtisztje voltam, Nagybánya városba lett elhelyezve, körülbelül három hetet töltöttünk ott elég jó kedélyben, és megelégedésben, mikor a Kazinczy ezredes vezérlete alatt álló tekintélyes tábor Máramarosszigetről Kapnyikbá- nyára, onnan Nagybányára vonult be. Az ezredes mint a tábor parancsnoka, az ott talált 153. honvéd zászlóaljunkat, azon kijelentéssel rendelte be a táborba, hogy a hadtest, mely a mi zászlóaljunkkal 16000 emberre szaporodott, indulni fog Erdélybe és Bem tábornok hadtestével egyesül. Hát bizony ez egy szép kis tábor volt és ha a jeles hadvezér Bem seregével egyesülhetett volna, annál inkább, mert 51 águyval és hozzátartozó lövegpor és golyóval elég meny- nyiségben megterhelt 3 hadszekere is létezett, erős ellentállást képes lett volna kiállani, de mind hiába, a sors könyvébe más volt beírva, az egyesülés meg nem történhetett, mert Zsibónál a muszkának fegyvereinket letettük,
