Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. augusztus (1. évfolyam, 5-9. szám)
1907-08-29 / 9. szám
2 FEHÉRGYARMAT ÉS VIDÉKE 1907 augustus 291 500 tanköteles részesülhet az iskola áldásában, míg a többiek részint az iskolák tultöinottsege, részint pedig szülőik szegénysége miatt nélkülözni kénytelenek azt. — Sőt a beiskolázottak közül a ref. népiskola növendékei,—a tultömött- ség miatt, csak felváltva, másodnaponként járhatnak iskolába. Ezt látva elszorul szivünk, hogy ma sokkal, de sokkal alacsonyabb nivón áll helyi nópok- latásügyiink, mint állott az 1868 évi XXXVIII. t. c. megalkotása előtt. Igaz ugyan, hogy az 1906-ik óv vége felé az izr. hitközség egy egy tanerős osztatlan vegyes elemi népiskolát állított fel, de ezzel bizony népoktatásiigyünk édes keveset nyert, a mennyiben az még saját felekezetű tanköteleseit is alig képes befogadni s a mi a fő, ott a tankötelesek taníttatása a szülőknek rendkívüli anyagi áldozatába kerül. Tekintve, hogy tanerők és tantermek hiányában 156 tanköteles nem járhat iskolába s hogy azok nagyrészt a szűkebb anyagi viszonyok között levő szülők gyermer: kei, sürgősen kellene minden leli etőt elkövetnünk, hogy ezen 156 szegény gyermeknek is módot gyújthassunk arra, hogy az iskola áldását élvezhesse. Iskolaügyünk fejlesztése körül a rét. iskola fentartó hatóság már eddig meghozta azt az áldozatot, a mi csak tőle telhetett^ töb-« bot az egyháztagok vágyoni megrontása nélkül képtelen áldozni. Polgári község pedig, mely nz 1868 évi XXXVIII. t. c„ szerint köteles volna a bajon segíteni, teljesen vagyontalan s csakis magas százalékú pótadóból tartja fenn magát és igy szintén képtelen népnevelésünk ügyét előbb vinni. Nincs tehát más mód, mint az államnak jönni segélyünkre, mely segélyt joggal meg is kívánhatjuk az államtól azon nagymérvű pénz és véradó áldozatokért, mellyel terheihez mi is járulunk. Községünkben a jelenlegi iskolák fenmaradása mellett is feltétlen szükség van egy öt tanerős állami népiskolára, hogy az az iskolázatlan 156 tankötelest befogadhassa s a ref. népiskola túlzsúfoltságát 140 növendék átvételével megszüntethesse. A fölöttes tanügyi hatóság élénken ismeri a mi nehéz népnevelésügyi állapotunkat, de hogy tenne valamit iskolafejlesztésünk ügyének előbbvitelében, azt ezi- deig még nem tapasztaltuk. Ez az iskolaügyi politika nem egészen igazságos, mert mi sokkal többet járulunk anyagiakkal az államháztartáshoz, mint a megfelelő száma nemzeti elértekkel bíró községek lakossága, tehát joggal követelhetjük, hogy nekünk is juttasson az állam azon javakból egy keveset, miből bő mértékben jut a nemzetiségeknek. Hasson tehát oda községünk minden befolyásos egyéne, hogy jwpoktatásügyünk mielőbb" tür*< hetŐ állapotba juthasson. Köz- igazgatási bizottsági tagjaink pedig hassanak oda a vármegyén, hogy községünk mielőbb megfelelő számú tanerővel bíró állami elemi népiskolát nyerhessen, hogy a jövő nemzedék értelmes és hasznos polgára lehessen szeretett magyar hazánknak. Nemes. A szamoshidról. Emlékszünk még mindnyájan arra, mikor a közelmúltban városunkból s Matolcsról Luby Géza orszgy. képviselőnk vezérlete alatt küldöttség ment fel Budapestre a földművelési s a keresdelemügyi miniszterhez. A küldöttség a városunk és a Matolcs közötti útvonalon lévő Szamoson a primitív kompközlekedés helyett egy vashidnak a felállítását kérte a ministerektől, a kiknek át is nyújtottak az érdekelt községek memorandumát, melyben ki volt fejtve részletesen a felállítandó vashid közgazdasági fonossága. A ministerek akkor megnyugtató választ adtak s azt hittük már, hogy ezzel a sablonos kijelentéssel az egész dolog elintéztetett. Azonban úgy látszik mégis eredménynyel járt a küldöttségnek a pesti útja. A kereskedelemügyi ministernek leirata ezen ügyben most érkezett meg az alispánhoz. A leiratban kifejti a minister, hogy hajlandó a kérelmet teljesíteni és a vashidat rövidesen felállitathi. De mielőtt azonban a híd építését megkezdené, felhívja a vármegyénket, hogy nyilatkozzék arra nézve, hogy mily nagy összeggel járulna hozzá a hídépítés költségeihez. Egy másik leirata a ministernek a nagykárolyi m. k. államépitészeti hivatalhoz van intézve. Ebben utasítja áz állam- épitészeti hivatalt, hogy a hidépitési költsé- gérőí’hdyÍzM<*Íc«fn^iÍ^íán égy megközelítő költségvetést csináljon és hogy a híd tervrajzával együtt a költségvetést úgy a Őszre válván az idő, éjjelenként hűvösek voltak és bizony könnyű öltözéseink a hideg ellen daczolni alig voltak képesek. Őrnagyom kívánságát teljesítvén, lábára tettem fejemet köpenyem fejemre húztam és csendes álomba merültem. Kevés nyugvásom után csak hamar ismét felköltött őrnagyom, hogy haljam mit beszél és mit jelent a mellettem álló honvéd. Álmos lévén, boszankodtam őrnagyom ismételt felkőltése miatt, a honvédet, bár szép csillagos est voltaiig láttam, mert egy fejfa mellett kihúzva magát, mint jelentést tevő mozdulatlanul állt. Rákiáltottam u honvédre, hogy mi baj van? Nagy bámulatomra és csudálkozásomra következőleg felolt: „Jelentem alásan e tememébe kisirtet van, egész fekete hosszú ruhában egy sirhalom előtt térdel, mit tegyek ? reá lőjjek ? Na már erre a beszédre aztán kijöttem bé- ketürésemböl, felvilágosítottam a tudatlant, hogy kisértetek nem léteznek, ilyet csak buta ember hihet. Hát mért nem szólította meg? . . . Őrnagyom ekkor nekem megrendelte, hogy a jelentést tevő honvéddel menjek és tudjam még minő kisértet merészel az elöőrségen áttörni? . . . TáVozva a honvéd, az elöőrségen belől, igen közel a temető-szélhez egy fekete tömegre mutatott, hogy ott a kisirtet, én egyenest a sötét tömeg felé indultam, meghagyván a honvédnek, hogy visszatértemig egy helybe maradjon. A sirhoz elértem, ott egy fekete ruhába öltözött, már fent állva levő nőt találtam éa gyöngéden kérdeztem, hogy miképen merészelt e táborba jönni ? hogy mi módon jutott át az első őrségen? miért tette ki magát ily vil- longó Időben könnyen megtörténhető veszélynek ? . . . „Tiszt ur, felelek, mondá kérdéseimre, felvilágosítom az előzményről is. Én egy ösvegyen hagyott nő vagyok, ki férjemet híven és rajongva szerettem, életem leghívebb támaszát, az én drága soha el nem feledhető jó férjemet ed előtt egy hóval örökre elveszítettem, erőd és elhatározott fogadást tettem, hogy két hónap lefolyásáig esteimet kijárok férjem sírjához és érte imádkozok. Ez oknál fogva indultam el estennet, de itt az őrök vissza utasítottak, már-már visszatértem midőn egy .tisztet láttam az örök előtt, hozzá mentem esdve kértem, hogy eszközölje férjem sírjához leendő juthatásomat, ez a jó áldott tiszt, kis gondolkozás után mint mondá — ez nem szabad — még i> engemet az őrökön belőlre, férjem sirj&ig kisért, kijelentre hogy ismét vissza jő és az előőrsön átvezet, tiszt ur jövetelével azt hittem, az én őrangyalom tulkisirtetésem végett jelent meg. E jelenet, és a nő fájdalomteljes levertsége és azon végtelen szeretetből származó elhatározott fogadástétel, megvallom nagyon meghatottak és e nőt, ki hogy fogadásához hü legyén veszélynek is kész kitenni magát, megsajnáltam ötét, a reám várakozó honvédhez vezettem s mondtam: „no lásd, ez itt mm kisértet, de egy férjét korán elvesztő hű nő, szégyeld butaságodat „Indulj* Én a nőt, ki mint segéd tizzt a tábori jelszót tudtam, az előőrsök közt átvezettem és a különben is közel eső városig el- kisirtem, s itt tőle búcsút vettem. Az előőrségen át vissza haladva, azon sir előtt, hol a nő csak kevés időközt még imát rebegett, egy honvéd tiszt állott, felismertem őt, Jerzsabek Sándor zászlóaljunk számvevő hadnagya volt, hozzá érkezvén mondá: „Elkéstem, tégedet kerestelek, hogy a tábori jelszót megtudjam, de nem találtalak, szegény gyászos özregynö, váljon mi történt vele ? Légy nyugodt, feleltem, a nővel semmi kellemetlenség nem történt, én öt egész a városig elkísértem, s ott tőle végbucsut vettem. Köszönöm, mondá Jerzsabek, tiszti becsületemet megmentetted. Eddig a hidalmási kisirtet története, melyről őrnagyomnak, a midőn jelentést tettem, elnevette magát és tréfásan mondotta „a kisirtet felfedezéie helyett, jobb lett volna az alvás.* GACSÄLY1 l. TT1E55ZEFŐIDRE-------TT lesszefőldre sokat Jártam, utaztam. De nálad szebbet seholsem láttam; Eszem azt az ibolya-kék szemedet, De megfogtál, megigéztél, Jaf de nagyön elbűvöltél engemet. Szép szemeddel ha rám nézel kedvesem. Abbén látom boldogságom, mindenem; Tiszta égen a sötét éj, csillaga Nem ragyog oly tündöklőén ám — Mint a te szép. fénylő szemed sugara. F.'Szfica Kéróly,, ■ - - föMmives.
