Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-05-10 / 9. szám
Fakutya 5. ÁRON BÁ’ MULAT Az ilyen kis (altiban hamar híre megy ám mindennek. Most is hozzák a hírt a hamarszájú aszszonyok, hogy az Áron benn ül a kocsmában, oszt hozatja egyik litert a másik után, a Balhás Cibula Jóska meg a bandája pedig egyre-másra húzza az Áron kedvenc nótáit, köztük a „Lehervad a kakas, ha a szél nem fújja“ kezdetűt. Ezt pedig Áron csak akkor rikatja a fülibe, ha valami nagy öröm érte. Szállingóznak ám a cimborák a korcsmába és való igaz, amit a pletykás szájak beszélnek: ott mulat Áron, körülbástyázva üvegfallal és a banda csak fűrészeli szorgosan a hegedűt, meg a nagybőgőt. — Mi ütött beléd, te Áron? —kérdi komája, a Lebbencs Tót, akinek szemölcs van az orrán, de akkora, hogy ha ki köll fújni a tülkölőt, hát elébb megtapogatja, melyiken van lyuk, merhogy annak kell lennie az orrnak. — Boldog vagyok, komám! — rikkant Áron. — Cefetül boldog, ha mondom... — Oszt mi ütött be? Adott a bank kölcsönt a jövő évi termésre? Vagy a sorsjegy gyütt ki? — Jobb annál. — szedi tele tüdejét levegővel Áron. — Kimondta a fehérnép a boldogító igent. Nohuzen, erre a bejelentésre, majdhogy ki nem ejtette kezéből a vonót a Baihás Cibula. A többiek is csak úgy kapkodták a szuszt. — Te, Áron, — hajol oda hozzá Lebbencs Tót, — megbolondultál? Iszen te nős ember vagy, hallod-e... — Éppen ez az! — rikkantja el magát Áron, akkora vigyorral, hogy az összes odvas foga odakacsingat a komára. — Az aszszony mondta ki a boldogító igent... Az imént egyezett bele a válásba. SVÉDARSZÁGI HUMORIZEUTÖ Előadás fiatalkorúak számára. Az előadó nagy hévvel magyaráz: — És, higyjétek el, fiatal barátaim, e legveszedelmesebb dolog az első cigaretta. . . Az ember rágyújt erre a cigerettára és alig szippant belőle, nyomában már feltűnik az első pohár szeszesital. .. aztán az első óra egy fiatal lánynyal. . Egy hang a hallgatóságból: — Tessék már mondani. •. hol lehet kapni ezeket a csodálatos cigarettákat? (T. J. Malmö) írja: Sagittarius HUMOR AZ ÍRÁSBAN II. ezt példázza. A jobboldali írás egy hivatalnoké. Jó munkaerő, megbízható, szívós, pontos és száraz, lrá sa önfegyelmet és tekintélytiszteletet árul el. Komor és kedélytelen. A másik írás egy plakátrajzolóé. Derűs ötletei, karrikaturára emlékeztető könnyed vonalai és az a tény, hogy minduntalan kilép a megszokott formákból, nemcsak a professzionista humoristát állítja elénk, hanem olyan valakit, akinek vidámsága őszinte, s magánéletére is jellemző. E kiragadott példákkal nem lehetett szándékom a humor grafológiai jeleinek teljes felsorolása. 3. példa De e cikk keretében igyekeztem néhány példával rávilágítani azokra, akiknek léte egyre fontosabb e rosszkedvű világban. BOLONDOS KÉRD Mikor marad 5, ha 5-ből 5-öt elveszünk? ESEK (Ha lehúzzuk egyik kezünkről a keztyűt. Melyik a Duna nagyar szakaszán a legnagyobb hal? (Amelyiknek a feje legtávolabb van a farkától. Miért keressük meg azt, ami elveszett? (Mert, ami megvan, azt nem kell keresni.) Vannak-e olyan órák, amelyek télen gyorsabban járnak, mint nyáron? (Vannak: a gáz és villanyórák.) Miért van a zsiráfnak olyan hosszú nyaka? (Mert a feje nagyon messze van a törzsétől.) FÜLÖPKE ARANYKÖPKÖDÉSEIBŐL A tanfelügyelő meglátogatja az osztályt és azt a feladatot adja, hogy minden gyerek mondjon egy-egy tőmondatot. Feláll az első és azt mondja: — A kutya ugat. A második is kivágja: — A macska nyávog. — Ne ilyen nagyon egyszerűeket, — szól közbe a tanító, aki fitogtatni akarja az osztály tudását. — Mondjatok valami tartalmasabbat. Fülöpke feláll és azt mondja: — A Kvantáné ledér nőszemély. A tanító éktelen dühre gerjed és kizavarja Fülöpkét az osztályból. Nem sok idő múlva a tanfelügyelő is távozik. Óra végén, a tanító kilép a tanteremből és legnagyobb meglepetésére, a folyosón találja Fülöpkét, amint egy nagy tábla csokoládét majszol. — kitől kaptad ezt a csokoládét? — rival rá a gyerekre. Fülöpke nyakig csokoládésán feleli: — A tanfelügyelő bácsitól. — Micsoda? — mered rá a tanitó. — Miért adta ezt neked? — Mert megmondtam neki a Kvantáné címét „INTELLIGENS“ PÁRBESZÉD — Hol voltál tegnap? — Operában. — Mit adtak? — ök semmit. Nekem kellett adnom. — Mit? — Pénzt a jegyekért. — Mit jászottak? — I.ohengrint. — Milyen? — Mulatságos. 1 — Jó, de azt kérdem, szép volt e? i — Amikor bementünk, szép volt, t amikor kijöttünk, esett. A FELESÉG TŰNŐDÉSE Érdekes! Ha én kérek valamit tőled, akkor mindig / fáradt vagy. . . A i. spélda elenkezője a 3. példa, amelynek tőrszerü végvonalai, áthúzásai és alsó burkolásainak túliajzoltsága élesnyelvüségre vall és durva tréfák emberére. A humoros beállítottság az írás kötetlenségében is megmutatkozik. A 4 példa két írása éppen Halló, vízmüvek? Két héttel ezelőit megígérték, hogy kijönnek megjavítani a csőrepedést. .. EZ AZTÁN DEMOKRÁCIA